Nautilus car - The league of extraordinary gentlemen / Toyota_Supra_by_NC_Design

Nem szeretem a legtöbb autót, mivel - kivétel a sovány kivételnek - korlátolt bádog dobozok.
Inkább a repülőket kedvelem... De ezt a kettőt akarom!
I W A N T

from: Nautilus car - The league of extraordinary gentlemen
from: Toyota_Supra_by_NC_Design

Harcosok egymás közt

Magyar szemmel a párhuzamokat és az igazságokat elég könnyű észrevenni... Egy amerikai és japán kommandós katona beszélget egymásközt a Japán nemzetről:

 "(...)

 - Nagyon balhés mostanában a kábszer?

            - Egyre balhésabb. Jól jelzi, mi folyik errefelé mostanában. Nézzünk szembe a tényekkel, Dick: lassanként elveszítjük az eredeti arcunkat, olyanná alakulunk, mint a többi nyugati állam, és ezzel szépen begyűrűzik a kábítószer és a munkanélküliség is… meg az egész mindenség.

            - Ugyan már, Toso… Nem reagálod túl egy kicsit azt a két-három gyorsétkezdét, az angolparkot meg azt a néhány Elvis-CD-t?

            - Itt most nem csak a Ginza téri McDonaldsról vagy a naritai Disneylandről van szó. És nem is csak a rock and rollról, a Levisekről meg az ötvenes évek stílusát majmoló klubokról. Ez mélyebb ennél. Veszélyesebb.

            - Túlliheged, Toso.

            - Lehet, hogy épp most jött el a túllihegés ideje.

Nézd, Dick… Mi évszázadokon át elszigetelten, elégedetten éltünk, egységesek voltunk. Most meg? Szuperhatalommá váltunk. És nem vagyok biztos benne, hogy ez jó nekünk. A japán társadalom olyan, mint a szivacs… és az utóbb időben nagyon sok rossz dolgot szívott fel.

            - Ez máshol is így van.

            - Lehet, de engem most csak Japán érdekel.

            - Te is teljesen elnyugatiasodtál.

            - Igen… Viszont én klasszikus japán kultúrában is megmártóztam. Japán filozófiából és történelemből diplomáztam a Kiotói Egyetemen. Hetente kétszer még ma is tanulom a kendót és más harcművészeteket. Ezek azok a dolgok, amelyek hatására kezdtem másként nézni a világot. Bizonyos vonatkozásokban kénytelenek vagyunk a Nyugathoz idomulni… például az én szakmámban. Más dolgokban viszont… Szerintem jó néhány területen vissza kellene forgatnunk az idő kerekét.

            És mindezt egy olyan ember mondja, aki Amerikában tanulta a jogot? Nem akartam hinni a fülemnek. – Toso…

            - Még itt , az egységen belül is változóban vannak a dolgok. Az embereim tizenkét órás műszakokat teljesítenek, hetente hatszor. A kormány meg most azt mondja, hogy heti két szabadnapot kell adnom nekik, és naponta legfeljebb tíz órát dolgozhatnak.

            Ez az én fülemnek még mindig úgy hangzott, mint a rabszolgatartás. – Na és miért olyan nagy baj ez?

            - Mert a japánságuk rovására megy – felelte Toso.

            - A mijükre?

            - A japánságukéra. Az erkölcsi tartásukra. Pont azt a valamit roncsolja, ami miatt különbözünk az összes többi nemzettől.

            - Toso…

            - Te gajdzsin vagy. – Toso arcán szomorkás mosoly suhant át. – Te ezt nem értheted. – A szívére tette a kezét. – Ez itt lakik bent. Ez a mi lelkünk kulcsa. – Arca ismét maszkká merevült.  (...)"

 Részlet Richard Marcinko - Tűzvonal (Red Cell) könyvéből (Minden jog a JLX kiadóé).

A könyv a 90-es évek elején íródott. "Érdekessége", hogy azóta már japánban is (!) megjelent a hajléktalanság fogalma (még a természeti csapások előtt) és sok más lelki, berendezkedésbeli romlás.

Tutanhamon harsonája

A következő érdekes történet Klaus-Ulrich Groth - "Ősi eszközök preasztronauta időkből a Kairo Egyiptomi Múzeumában" munkájának egy része, hasonló hajmeresztő dolgokat Däniken, Az istenek öröksége könyvében lehet még olvasni. Mivel képzelőerőmet nagyon megragadta ez a nem hétköznapi hangszer, neten nem találtam róla külön leírást (legalábbis magyarul nem), gondoltam megosztom.*
"(...) Ugyancsak Tutanhamon sírkincseihez tartozik az az ezüstből és rézből készült harsona, amely a múzeum keresztszárnyában, a felső szinten, a 26. galériában látható, azonban sajnálatos módon ez sincs katalogizálva. A mellette kiállított harsona 12. számmal megtalálható a már említett Munro- és Boltin-katalógusban [5], s még írnak is róla, pedig az kevésbé tűnik érdekesnek. A katalógus a jegyzett leírásban egy mellékmondat (,,…ugyanígy jellemezhető egy másik a Tutanhamon-sírban talált emlék”), amely megemlíti a második, ez esetben sokkal érdekesebb harsonát.

Itt a következőkről van szó: általánosan ismert és múzeumvezetők között különlegességként jegyzett, hogy ezt a harsonát 1954-ben tisztították és karbantartási eljárásoknak vetették alá. Mindezek után próbaképpen belefújtak olyan sikerrel, hogy Felső-Egyiptom teljes elektromos ellátása megszakadt. Ugyanez megismétlődött 1974-ben a soron következő karbantartás folytán: valószínűleg már elfelejtkeztek az 1954-es energiakiesésről, de a jelenség újra bekövetkezett, ezúttal viszont Nagy-Kairó területére korlátozódva. Mindkét energiakiesés bizonyítható okokból az adott időpontokban visszaesett a nullára. Még az egyiptomi újságok is írtak ezekről az esetekről. Az ok-okozati összefüggéseket azonban vezették tovább a harsonára. Ezt inkább gyorsan visszatették a Tutanhamon kincsek közé, a műszaki vizsgálat elmaradt [6].

Az ilyen jellegű beszámolóknál természetes az, hogy kétségeket ébreszt. Mindenesetre szembeötlő a hasonlóság a jerikói trombiták esetével [7] és az ismert energiakiesés jelenségeivel, amelyekről modern ufó-kapcsolatfelvételeknél írnak [8].

A harsona nincs riasztóberendezéssel védve, és az sem kerülne nagy erőfeszítésbe, hogy a kiállítási vitrin üvegét betörjük. Ki akarná azonban azt kockáztatni, hogy egy vagy két évre egy egyiptomi börtönbe kerüljön, ha nem sikerül a zenei kísérlet? Talán egyszer mégis sikerül majd a hangszert hivatalos úton „kiharcolni” egy műszaki vizsgálat erejéig."
Kíváncsi vagyok, hogy a hangszer még mindmáig ott van a múzeumban, vagy esetleg azóta elrejtették, esetleg lecserélték egy replikával. * A fotók természetesen csak illusztrációk.

Tudatállapotok, emberállapotok óceánjai

Mennyire fontos az emberi?

Ahogy könyvek közt szövögetem az álmaim és tárom fel a vágyaim elgondolkoztam, hogy mennyire erőteljesen is jelennek meg nálam az egyes emberi minőségek. Illetve az emberi, mint minőségjelző.

---- Arra lettem figyelmes, hogy nagyon is sűrűn. Az utóbbi időben, ha betegesen kötődtem egy-egy emberhez (nőhöz), akkor általában nem Ő magához, a személyhez voltam láncolva, ha nem a kialakított másolatához, a megjelenített képéhez, melyet elmém, mint egy marionett bábút cibált előttem a szórakoztatásunkra.

---- Nagyon nehéz kezelni az ilyen helyzeteket, ugyanis a belső ideáink, elvárásaink és mély-vágyaink állandóan dolgoznak. Kemény dolog önszántunkból félretenni a megszokott, kialakított képünk a világról és helyette egy tisztább, éles objektívet felcsatolni. Egónk és a jól bevált alantas erőink megakarják kapni a mindennapi betevőjüket, mi pedig belemegyünk a játszmába, még ha tudjuk is, hogy a jobb vállunkon ülő angyalra kéne hallgatnunk.
Fontosnak, tehát fontos, azonban ha képtelenek vagyunk a mindennapok közt megbúvó apró eltéréseket, magasabb energiákra és szintekre való lehetőséget felismerni, akkor az ismétlés tovább folytatódik, hangyányi változást sem értünk el. Pedig Te megfogadtad, ahogy a múltkor és azelőtt is… de mégsem sikerült letenni a cigit, őszintének lenned a szeretteddel, vagy nemet mondani egy olyasvalamire ami újfent csak a válladon heverő gondokat növeli.
---- Kell lennie egy vágyadnak, aminek segítségével rá érzékelsz a kívánatos útra, melyet egyébként semmilyen térképen nem találsz. Ha jól csinálod azon kapod magad, hogy itt ez az önmagát szülő út és térkép, te pedig követed az ösvényt a dzsungelben.

- Mi tehát akkor az emberi? Nem a jószándékra, a keresztény elvek betartásának útjára, nem is az erkölcsök általi világ szülötte ez a kifejezés. Sokkalta inkább valami személyesről van szó, amit mindenki megtalálhat önmagában.
Belső figyelmünkkel, érzékeinkkel bármikor láthatunk „objektívebben”, bármelyik következő pillanat jó megszemlélni saját működésünket és a tükörkép helyett a többdimenziós valóságunk felé fordulni. [(Amennyiben megvan bennünk minderre az igény és felismerés; belső változás - földi mennyország még sosem termett a legvadabb inkvizíció hatására.)]

Cold, haily, windy night és a túl-rég látott barátok

A Tél az emlékezés, a visszavonulás, a fény születésének időszaka. Talán még értékelném is, ha nem volna ilyen hosszú s a fűtésre se kék ennyit időben és pénzben áldozni.
Bizonyos szempontok szerint fiatalnak számítok, viszont egyre kevésbé bírom ezt az egész "megpróbáltató procedúrát".

Ráadásul itt van ez a dal is, amiről akarva akaratlanul is egy olyan valaki (naná, hogy egy nő) tudom átkom rám...) jut eszembe, akit már oly rég láttam, hogy szinte el-el tűnődök létezett -e valaha is. Ez egy téli, vagy legalábbis őszi dal és az emlék is egy halovány gyertya láng, melyhez hozzá fonódik. Azonban ahogy egyetlen gyertya lángja is képes bevilágítani a legsötétebb barlangot, úgy ez az emlék és dal is sok mindent képes megmutatni.

Kétségkívül, hogy a Cold, hailyt legjobban az Imagined Village formációnak sikerült színpadra állítani - ez idáig. Hagyjuk a szavakat és hallgassuk is a zenéket :)

...és a feldolgozások (talán ezzel kellett volna kezdenem, ugyanis ezek indították el a bejegyzést, merthogy egy órával ezelőttig azt hittem, hogy egyedül csak az Imagined Village-hez köthető a dal)...

Oh, my hat it is frozen to my head
And my feet they are like a lump of lead.
My shoes they are frozen to my feet
A-standing at your window.

"Oh let me in" the soldier cried,
Cold, haily, windy night,
"Oh let me in," the soldier cried,
"For I'll not go back again-o."

"My father he watches on the street,
My mother the chamber keys do keep,
The doors and windows, they do creak,
I dare not let you in-o."

"Oh let me in," the soldier cried,
Cold, haily, windy night,
"Oh let me in," the soldier cried,
"For I'll not go back again-o."

And she's rose up and she's let him in,
She's kissed her true love cheek and chin,
And she's drawn him between the sheets again,
And she opened and she let him in-o.

Then she has blessed the rainy night,
Cold, haily, windy night,
Then she has blessed the rainy night,
That she opened and she let him in-o.

"Soldier, soldier stay with me,
Soldier, soldier won't you marry me?"
"Oh no,no,no that ne'er can be
So fare thee well forever."

Then she has wept for the rainy night,
Cold, haily, windy night,
Then she has wept for the rainy night,
That she opened and she let him in-o.

And he's jumped up all out of the bed
And he's put his hat all on his head,
For she has lost her maidenhead
And her mother she heard the din-o.

Then she has cursed the rainy night,
Cold, haily, windy night,
Then she has cursed the rainy night,

That she opened and she let him in-o.

Hihetetlen sziklák, magaslatok és emberek

A távolságot, magasságot megélhetjük rettenetesként, félelmetesként is.
Egyenesen irtózhatunk már a tátongó örvény gondolatától is - ám igazából csak addig, míg rá nem ébredünk hogy magunkban, mi döntjük el miként érzékeljük a valóságot és hogyan alakítjuk.

Ha elegendő erőnk, elszántságunk van beleröhöghetünk a halál képébe, majd tovaszállva újabbnál újabb élményekkel gazdagodhatunk.

Boldog Újévet! : Nem tud valaki valami tesreszabott munkát?

De komolya! Most jövök rá, hogy a blog írásból nem lehet megélni. Szomorú, de ez van, ráadásul még tél is... amit utálok, tele hideggel széllel, faggyal, zimankóval, fogvacogással és csodás alkalommal, hogy tönkre vágjunk olyan barátságokat, amik amúgy sem működtek volna.

Egyetlen boldogító tudat van az egészben: az, hogy a fény napról napra születőben van.
Kis lépésekben, de haladunk...

... Hmm talán kevésbé lettem volna pesszimista, ha mindezt nem péntek 13.-án írom.
... BUÉK! avagy Smiytt Pálosan: BUKÉ!