UFO-t látni, egy borongós nyár estén

Azt hiszem elég könnyű. Mármint elég könnyű nyáron, este meglátni olyan a levegőben mozgó tárgyat, amiről fogalmunk sincs mi a szösz. A minap láttam egy UFO-t :) Itt álljunk meg egy pillanatra. Mit is jelent az UFO? Az internetes felvilágosító szerint:
"Az angol Unidentified Flying Object (azonosítatlan repülő objektum/tárgy) rövidítése.
UFO minden a levegőben megfigyelt objektum, jelenség, amit a szemtanú a saját ismeretei alapján nem tudott beazonosítani, nem tudta meghatározni mibenlétét.
A köznyelv az UFO szón általában földönkívüli űrhajót, esetleg tévesen földönkívüli lényt ért."

Az én UFO-mról el tudom mondani, hogy kb. 10 percig élt. Ugyanis 10 percig nem tudtuk, illetve tudtam beazonosítani. A következő a sztori: Igazából többed magával jött; 6 különböző vöröses fénylő tárgy lebegett át telkünk felett 22:00 körül. Az idő borongós volt, felhők takarták a csillagokat. A szél nem fújt, légmozgás alig volt - ez még később fontos lesz. A hat tárgy Észak-Kelet irányból Dél-Nyugat irányba haladt át felettünk. Lassabban mentek, mint egy helikopter és hát ugyebár a felhő alap alatt, végig jól láthatóan. Fényük nem pislákolt, de mintha néha ki-ki hagyott volna.

Ez a kis UFO csapat mintha egy láthatatlan láncra lett volna felfűzve. Igazából először az első 4, majd később az utolsó kettő zárta a sort. Átvonulási idejük max 5-6 perc lehetett. Azt hiszem már eddig is sok információt osztottam meg. Valakinek valami tippje, hogy mik lehettek?
Nos, aki zöld vagy szürke idegeneket vár a továbbiakban, azt el kell keserítenem. De érdekesnek érdekes lesz a konklúzióm az biztos. Már, ha lesz :D Következzék egy videó, azután pedig a lehetséges megoldás.

Egy kívánság ballon lehetett. Illetve kívánság ballonok lehettek az azonosítatlan tárgyak. Teljesen illenek a képbe. Több oldal is foglalkozik velük. Roppant szórakoztató az emberek véleményét olvasni velük kapcsolatban.

A kívánság ballonok nyaranta születésnapokon, esküvőkön és egyéb vigasságokon tűnhetnek fel nálunk. Miután ugyanis meggyújtják egyszerre eresztenek el pár tucatot. Este, jó időjárási körülmények közt jó buli az egész kis ceremónia. Ha nem látunk bele semmit akkor is érdekes nézni, ahogy távolodnak a kis ballonok. Amiket ha jól értelmezek a meggyújtott égésgázok vagy mik táplálnak... Tehát a környező települések valamelyikén valakik biztos jól szórakoztak. Kár, hogy engem nem hívtak meg fotózni az eseményt... :-D

Tehát igen, az UFO-k ballonok voltak. Hmm ez így belegondolva elég lapos sztori. De az, aki még hírből sem hallott ilyenről bizonyára zavaró lehet látni ilyen csapatosan levegőben áramló azonosítatlan tárgyakat.

A lampion.hupont.hu így ír róla:
"Hogyan használjátok?
Nagyon könnyű a használata: nyisd szét a lampiont, az alján található hurokra húzd rá a gyújtóst, majd a hurkokat hajtsd ketté a tetején. A lampiont tartsd függőleges helyzetben és várj pár percet, amíg megtelik meleg levegővel. Amikor érzed, hogy könnyebbé válik, suttogjátok bele kívánságaitokat és engedjétek el…

A hagyományról:
Távol-Keleten évezredek óta különböző szertartások és ünnepélyek szerves részévé vált, a repülő lampionok segítségével engedték el az emberek a betegséget, rosszat és írták rá a lampionra vágyaikat, hogy azok feljuthassanak az égbe."

Hogy lehet ezek után elbúcsúzni? Jó reptetést! :)

Feldolgozási idő

Néha pár pillanat, máskor évek kellenek mire feldolgozzuk magunkban az átélt eseményeket.
Rengeteg információ és tudatosítani való dolog vesz minket körbe. S mivel lehetetlen állandóan az önértékelésünkkel bajlódni épp ezért arra is teremtettünk, hogy hibázzunk. Ennél fogva néha észrevétlenül bunkók vagyunk. Nem csak másokkal, hanem önmagunkkal szemben is.
A következő gondolat folyam előtt egy konkrét példa (vicc), hogy érthetőbb legyek :
Tévedni emberi dolog - mondta a sün és lemászott a drótkeféről.

Norman Doidge mondta egyszer, hogy: "Tévedni épp oly emberi dolog, mint a hajlam, hogy tévedéseinkért elhárítsuk magunktól a felelősséget." Vajon mennyire a mi hibánk egy-egy tévedés, ha az pusztán a meg nem értésből és a feldolgozási időnk lassúságából fakad?
És vajon mennyire az, ha már az évek alatt összeszedett rutinunk szinte észrevétlenül hárítja el a felelősség vállalást tetteinkért? - A válasz természetesen az, hogy a miénk minden. Persze van benne valami, ami legalábbis azt mondatja velem, hogy ez a bizonyos észlelési és felfogási idő, mintha nem teljesen állna a mi tudatos, egyszerű akarat erőnk hatása alatt. Ennélfogva komplexebbnek kell lennie, mint azt elsőre gondoljuk.

2011.07. 21 - Fontos

Az írás újra fontossá vált az életemben. Újra – mit újra? talán most először – lehetőségem termett arra, hogy levetkőzzem önmagam szuicid és szürke oldalát és a dolgok valódisága, megfogásuk felé törjek.

Szeretek olvasni és írni, értek a fotózáshoz is, azonban a képi, a fotografikus megfogalmazás sokkal nagyobb teher számomra, kevésbé természetes, mint a gondolatok közvetlen papírra vetése. Noha természetesen ennek is meg van a maga árnyoldala, sokkal több gyötrődés egy pár oldalas novellát is leírni, ahogy az elsőként megfogalmazódik bennem. A fotó önmagáért helytáll, míg az A4-es oldalak betűkódolása merőben gázosabb bármely kép pixel elemeitől.

Persze ezek mind jelenlegi gondolatok, később majd más dolgokat fogok gondolni.

Mindenesetre érdekesek ezek a késztetések, ezen a mai napi napló bejegyzésem érzem, azért kiállt hogy rakjam ki a valóságsztorihoz is. Vagy legalábbis folytassam a netes érdekeltségeim. Azt hiszem mindennek meg van a maga ideje, és ezeknek a dolgoknak most jött el sajátjuk.

Póz, az idő egy megfagyott pillanata

Felvett póz – vajon többek vagyunk –e puszta szerepünknél, szavainknál?

Képesek vagyunk –e (én képes vagyok –e) arra koncentrálni, ami igazán fontos és a pillanatnyi forma gátlásait figyelmen kívül hagyni - cselekedni?

[Image by: http://m.blog.hu/ha/haerdekel/image/Kev%20mappa/%C3%89l%C5%91%20K%C3%A9p/%C3%A9l%C5%91%20k%C3%A9p%2007.gif /Jamie Beck]

Kísérlet

Minek olyat írni, amit másokkal is megbeszélhetek? Vagy épp ha grafomániám támad, leírhatom egy helyre - egyesek személyes naplónak nevezik - amit csak én láthatok.
Ha igazán komolyat akarok gépbe vésni, akkor itt van ez:
http://samsarahun.blogspot.com/
Vagy a Flickr, vagy a nagy hatalmú Fácsé, mely a semmiből nőtte ki magát, de az emberek által még akkor is növekszik, ha a tervezői lassan csak 2x2 centit hagynak meg reklám mentesen.
Őszintén: kell ez nekem?
Áh, sohasem kellett. De kísérletnek mindenképp érdekes volt.

Azt hiszem ha volna ilyen kifejezés ezt az egészet úgy hívnák, hogy: "magán bulvár", vagy "privát bulvár" esetleg "szociális ömlengés" ... bár talán ez utóbbit használják páran. Egyszer meg lehet írok egy esszét a FaceBook és a blogok hasonlóságáról. Egy régebbi agymenésem alatt megállapítottam, hogy az összes közösségi dolog, nem csak az Interneten, és nem csak az Internet, ha nem minden, amit másokkal kommunikáció téren végezhetünk, annak nagy része pusztán: rész információk megosztásából áll. Én is ezt teszem most; az időm és a technikai korlátok miatt csak rész információkat közlök.
Ez a megállapítás elvezet a következőhöz: Igazából életünk során csak ritkán esik meg olyan pillanat, mikor többről szól az életünk, mint rész információk közléséről: mikor vizsgázunk, beszélgetünk egy régi baráttal az utcán, mikor megnézzük hogy mennyi az idő és mikor az őrült a világba kiabálja téveszméit az mind csak információ darabka. Amikhez véleményem szerint túlságosan ragaszkodunk és azok köré építjük a világunkat.

A zöld erdő mélyén csak a madarakat hallani, lesiklani egy hosszú, meredek domboldalról, miközben érzed arcodon a szelet, csókolózni egy másik forró testtel, vagy épp átadni magadat egy olyan energia tömegnek mellyel csak energia útján kommunikálsz. Azok a ritka pillanatok. Az emberiségnek ezeket kéne hajszolnia, nem pedig rész információkkal körbe barikádoznia magát.

Solitary man

A király címét igazán megérdemlő gitárost hallgatom. Kint pedig sötét kék felhők jönnek felénk. Fülledt levegő van, ennek ellenére kicsit lengedez a szél. Jó illat szűrődik be és ez eszembe juttatja azt, hogy jobban szeretem a borús eget. A szürke égbolt valamiért karakteresebb, több és ahhoz hozzá tudok simulni.

Ki szél-kereket vet; Wattot arat

A potencia avagy potenciális szó mostanság egyik kedvenc szavam.

Jelentése: "1. lehetséges
2. a lehetőségként rejlő, a lehetőséget magában hordozó"

Az ember agyának 3, maximum 10%-át használja. A számok érdekesek... megmutatják a nyilvánvaló lehetségességeket ami benne rejlik a létezés egyes szeleteiben. S mivel a teremtés nagyon is a mi ügyünk, ezért hallgatnunk kéne az ilyen adatokra. Az agyi szövetek jelzés értékűek, szimbolizálják azt az utat, amit eddig már megtettünk és azt ami előttünk áll.
A szél mindenkit képes lenne árammal ellátni - Ezt olvastam előbb az
Index.hu egyik cikkében.
A kutatás szerint, melyet a lap közöl a Föld jelenlegi és jövőbeli teljes áramszükségletét képes volna ellátni.

"""""Egy szélerőművekből álló világméretű hálózat amerikai kutatók számítása szerint az egész emberiség áramszükségletét fedezni tudná. Most először mérték fel a szélenergia globális potenciálját.
Michael McElroy, az amerikai Harvard Egyetem kutatója és munkatársai számításaik elvégzéséhez egy olyan modellt alkalmaztak, amely a Földet 50x66,7 négyzetkilométer területű, száz méter magasságú egységekre bontotta.

Minden olyan egységet kizártak, amely sűrűn lakott területekhez esett közel vagy erdős, illetve nagyrészt hóborította vidékeken helyezkedett el.A tengerpartok mentén húzódó, ötven tengeri mérföldig terjedő szélességű, maximum kétszáz méter vízmélységű sávokat beszámították.

A kutatók arra lyukadtak ki, hogy a szélenergia potenciálja jócskán meghaladja a szükségleteket: szélkerekek segítségével elméletileg világszerte akár 1,3 millió terawattóra áramot is lehetne termelni évente - írta a Die Welt című német lap internetes kiadása (www.welt.de) az Amerikai Tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent tanulmányra hivatkozva.
2006-ban a világ áramfogyasztása a Nemzetközi Energiaügynökség adatai szerint
15666 terawattóra volt, ez a megadott potenciál mindössze 1,2 százaléka.

A tanulmány szerint Oroszország rendelkezik a legnagyobb lehetőséggel, szélpotenciálja 140 ezer terawattórának felel meg. Az értekezés rámutat arra, hogy csupán egyfajta megújuló energiaforrásra támaszkodva is kielégíthetőek lennének az emberiség szükségletei. A Föld által elnyelt napenergia körülbelül egy százaléka átalakul széllé.""""""

Tehát van munka. És jó tudni, hogy a munkához van -volna- elegendő nyersanyag is. Csak ezzel van is egy rohadt nagy gond. Nem lehet birtokolni. Szél mindig lesz PONT. Még a legőrültebb egó se tud kisajátítani magának olyasmit, amit képtelen a feje fölé emelni és azzal körbeugrálni. Mondván hogy az az övé... Ezért erről nem szabad beszélni. El kell titkolni, kicsinyíteni kell, háttérbe vinni végül pedig a sötétben megfojtani.

Ha csak belegondolunk abba, hogy most mennyi energiát használunk fel. Akkor elszörnyülködünk. Milyen lenne ennek a százszorosa? És csakis a szél által! Egy új ipari forradalom vehetné kezdetét, mellyel minden SCIFI megérdemelt realitást kapna.
Legyőzi -e valaha is a kicsinyességet a világ csodálata?
A megismerés fog jönni, vagy belefulladunk előbb az atom felhőbe?