Görögország, Kos - Hotel Atlantis - nyarális tapasztalat

Úgy döntöttem, hogy a Koson, Atlantisban töltött 1 hetes tapasztalatainkat megírom, hátha másnak a leírt élmények valamiképp inspirálóan hatnak. Júliusban utaztunk Görögországba, természetesen utazási iroda szervezésével, 108 ezer forint volt egy főre lebontva az út. Előrebocsátom nem lehúzó, negatív bejegyzés fog következni, bár lesz egy-két észrevétel.

Mi nem kifejezetten last minute utat fogtunk ki, mindössze csak az utunkat kiválasztani segítő hölgy az irodában kedves volt és valóbban minden ajánlatot megmutatott...

Eredetileg Horvátországba akartunk menni, de odáig és vissza vezetni is kellett volna, ráadásul magunkra főzni, itt pedig egy all inclusive választottunk mondhatni kevesebbért.

       Az utazáshoz, repülővel csak érvényes személyi igazolványra van szükség. Aki a Pesti repülőtérre távolról autóval utazik, mondjuk Miskolcról annak mindenképp le kell parkolnia valahol a kocsiját. A Reptéri parkolók legyenek az fedettek, vagy sem méregdrágák, inkább kisebb cégeket ajánlok -e célra, mint amilyet mi is igénybe vettünk. Meg sem nevezem a sajátunkat, biztos rá lehet találni google-on, nagy előnye, hogy a parkolóból kivisznek a taxi drosztra, majd érkezéskor vissza is hoznak - tudják pontosan mikor érkezik a gépünk. Ez már kb. 9000 forintért is megoldható

Atlantis főbejárata, a közelben rögtön biciklit, robogót, autót bérelhetünk

Elszállásolás, Hotel Atlantis és annak körzete:

Az utazási iroda busza, ahogy az iroda megbízottja is itt már várja az érkezőket (taxizni lehet Koson természetesen, de ha pl. Lambiba, a sziget túlsó végébe akar valaki eljutni úgy, akkor 30-40 euróra számítani kell.) Mi hétfőn este, a hivatalos étkezési idő után (21:30 -ig van vacsora) érkeztünk, de biztosítottak számunkra vacsorát így is.

       Azt mondták, hogy a bőröndöket nyugodtan rakjuk le a recepció elé, a többit később intézzük. Ez már akkor is furcsa volt, de mi mondtuk ok, felmértük az étel választékot és megvacsoráztunk.

Az elszállásolás - legalábbis mi ezt szűrtük le - viszont valószínű, hogy érkezési sorrendben történik. Tehát, aki hamarabb végez a vacsorával, hamarabb érkezik vissza a recepcióhoz, itt lehet annak szerepe, hogy a hotel központi épületében, vagy valamelyik külső házikóban kap az ember helyet.

Direkt nem a "bungalló" szót használtam, ugyanis a külső kisebb egyszintes egymás mellett épült házak a tenger felé, és a központi épület szobái semmiben sem különböznek. Ugyanúgy van hűtő, ágy, klíma, tv, fürdőszoba stb... (sőt mi nekünk még 2 főzőlapunk is volt a "konyhai részben").

       Amennyiben mi még is ragaszkodunk a központi épületben való elszállásoláshoz, akkor a recepciós válasza valószínű az lesz, hogy az irodánk nem magyarázta el nekünk, hogy mi a HOTELRA, annak is a FŐ ÉPÜLETÉRE gondoltunk, >Hotel alatt<,  -"They didn't explane very well..."

       De még egyszer megemlítem kedves utazó a "külső és belső" lakások ugyanolyan kényelmi szintet képviselnek.Tehát nem kell meg ijedni először is, ha a központi épületen kívül kapunk szállást. Nappal látható, hogy jó nagy területen helyezkedik el, gondosan karban tartott helyen az Atlantis. Mi a 42-es szállást kaptuk, az a part és a Hotel közt, közel helyezkedik el a medencékhez. (Van két nagyobb medence, és egy kisebb gyerek medence, mellettük all inclusive snack és ital bár)

Itt egy kisebb színpad áll, ahol nappal közép-hangos bulis zenék szólnak, este pedig vicces, nevettető műsorok és dj zene megy. Mikor mi ott voltunk élőzene, zenekaros muzsika nem volt, ahogy megfigyeltük Kos-ra leginkább ez a mediterrán-dj hangulat jellemző. Bár Kos város középpontján, a kikötőnél este szoktak fellépni zenészek.

       A szobákban van széf, ennek ára 20 euró, amit távozáskor vissza kapunk. Esti érkezéskor kicsit csúcsforgalom alakul ki, ha a széf miatt várakoztatni akarnak minket, akkor jobb ha másnap délelőtt igényeljük, nem vesztünk vele semmit. Visszatérve az elhelyezésre: ha közel kapunk elhelyezést a medencékhez és éjjel érkezünk, mint mi akkor sem kell megijedni. A hangos zene este 11-kor véget ér, az ablakok jól zárnak, a klíma pedig mindig megfelelő időt biztosít bent...

       Ami a kulcsot illeti, arról fontos elmondani, hogy azzal működik az elektromosság. Pontosabban a kulcshoz adott érzékelővel, amit ha bedugunk a falra szerelt tartóba "haza érkezéskor", azzal indítunk mindent: villanyt, tv-t és klímát is. Esti megérkezéskor tehát ne essünk pánikba, keressük meg ezt a kis dobozt és rakjuk bele az "indító kulcsot". A szobához kapunk tiszta fehér törülközőket, de azokat nem vihetjük ki le a medencéhez vagy a strandhoz.

       A villanyműködtető kulcs kérdését, mi úgy oldottuk, meg a "bungallóknál", hogy az értékeinket vagy széfbe raktuk, vagy magunkkal vittük, az ajtó melletti tolható ablakot pedig nyitva hagytuk. Így klíma ment még mi távol voltunk. Ezt a trükközés leginkább a délelőtti takarítás után ajánlott...

Az alapfelszereltségű televíziócsatornák között főként érthetően görög, pár német és francia adó fogható, de még a BBC és görög feliratú angol tvsorozatok is bejönnek, annak aki esténként szeret tv-re elaludni.

Bár Kos klímája merőben más, mint a magyar azért találhatunk ott is szúnyogokat. A nyugodt estékre gondolva, indulás előtt bepakolhatunk szúnyogriasztókat.

All Inclusive étkezés:

3 nagy étkezés van a központi étteremben:

7:00 - 09:30

12:30 - 14:30

19:00 - 21:30

Az étterem szép, mindig gazdag ételválaszték van. A Hotel honlapján, annak belső részleteiről is találhatóak fényképek. Lényegében önkiszolgálás folyik bent, azt és annyit vesz az ember magának, amennyit szeretne.

       Ezenkívül van egy Snack Bar a medencék mellett, ahol sör, kis pizza, fagyi és egyéb ételek, frissítők kaphatók ingyen 10 órától 16:30-ig.

       Ezután áttevődik a hangsúly a Pool Bar-ra, ami pár méterre a fő medence túloldalán van. Kisebb étkek, és italok ugyanúgy kaphatók itt is, ahogy sör is és már bor is.

       19:00- tól már koktélokat, whiskyt, metaxát is lehet kérni egészen 11-ig.

Természetesen vannak más termékek, kis dobozos fanták, üveges Heineken is, stb... de azokért fizetni kell.

Mindemellett van még egy fizetős Lounge Bar is, ahol 3 eurótól egzotikus nevű koktélokat fogyaszthatunk. Sőt van egy másik All Inclusive bár is, közel az előbbihez, ha nem akarunk a főépületen kívül leülni, de ott is ugyanazokat az italokat szolgálják fel, mint a pool (medence) bárnál.

Nisyros, Stefanos kráter a fölötte levő faluból

Stefanos testközelben, le is lehet sétálni...

Utak más szigetekre és a szigeten:

Érdemes másnap biciklit bérelni valahol a közelben (3 euró /nap) és bejárni a környéket, lemenni a kikötőbe és a hajók mellett érdeklődni az árakról. Főként este áll kint sok szórólapos, ajánlatokat tevő ember a sétánynál. Nem csak nézelődni kell ilyenkor, ha nem mihamarabb tájékozódni a jobb árakról (kb. 40-50 eurót egy hajóút + a határ a csillagos ég...). (Ha nincs térképünk, akkor a biciklis üzleteknél lehetünk pofátlanok, kis szórólapszerű térképük általában lenni szokott, ilyet kaphatunk ingyen. Ezen elmutogathatják nekünk az eladók, ha kérdésünk van a környékről...) (A biciklik állapota változó, jól meg kell nézni mit adnak nekünk, ügyeljünk rá, hogy legyen működő csengőnk is. Vannak jól kiépített bicikli utak, de akármin akárhol is haladjunk a járókelőkkel és biciklistákkal vigyáznunk kell, az utak sosem lehetnek elég szélesek...)

       Mi még mielőtt szétnéztünk volna a kikötőben rábólintottunk egy hajútra Nisyros szigetre, ahol a Stefanos krátert tekintettük meg, és felette elhelyezkedő hegyi falut. Később a kikötőben sétálva viszont egy helyes angol hölgy 40 euróért egy több szigetes hajó túrát ajánlott, amibe étkezés is benne lett volna és még delfineket is simogathattunk - volna. Az előtte választott utazási iroda kiküldötte által ajánlott út viszont 45 euró volt és az étkezést sem tartalmazta. Nem mondom, hogy Stefanos megnézésével rosszul választottunk, mert az is egy élmény volt, azonban jobb lett volna előtte még tájékozódni a nagyobb választékról.

Azklépion:

Ha a romokat látni szeretnénk, de nem fizettünk elő olyan Kos-szigeti túrára, amiben benne van a megtekintése, akkor sincs gond. Biciklivel belátható közelségben van, a belépő oda 4 euró. Az Oromedon hegyre már csak a kilátásért is érdemes fel biciklizni, vagy motorozni.

Lido vízi park, Mastichari:

(A Neckermann) utazási irodánkkal utazva mi egy napot ingyenesen tölthettünk el a Lido parkban. A Lido egy hangulatos, jól megépített élmény-park, sokfajta csúszdával és egy nagy körgyűrűben keringő medencében... Van hullámfürdő, gyerekeknek nagyon jól megépített lényegében vízi - vár, trambulin és minden, ami kell. A buszok 10:45-kor indulnak, így van idő a reggelire is bőven, onnét vissza nekünk 17:00 kor startoltak. A Lido-ban is lehet természetesen ételt, italt venni. A park egyébként valószínű sosincs teli... a görögök inkább a tengerpartra mennek úszni, így tengernyi nyugágyból választhatunk.

Kos város rejteget még további érdekes látni valókat is. A kikötőben gyakorta horgonyoznak nagy katonai hajók és egyéb luxus monstrumok, izgalmas fotók készítésére bármely napszakban alkalom nyílik.

A minarethez és Hippokrátesz fájához közel van a török bazár, érdemes oda is elmenni, legalább végig szaladni rajta, hátha találunk valami érdekes búcsúfiát.

Atlantis partjára kiére, ha jobbra elindulunk, kisétálhatunk a kikötőbe

A part:

Atlantis-nak hellyel közzel egy homokosnak mondható, bár kavicsokban is bővelkedő partja van. Ez még nem is lenne baj, azonban a felgyülemlett hínáros - vízinövényes sávot a tengerből nem takarítják (vagy legalábbis ottjártunkkor ezzel nem foglalkoztak). Ez a víz mellett állva annyira nem látványos, a parton nem sok látszik, bemenve azonban a kis, töredezett barnás, kemény növény maradványok olyan 3-4 méterig befelé meghatározóak. Természetesen itt nem óriási koncentrációt kell elképzelni, ha beljebb haladunk, akkor már nincs ez a "hínár", azonban ennek létét nehéz nem észrevenni...

Atlantis medencéinél a nyugágyakért nem kell fizetni, azonban lent a parton levőkért már kell pár eurót.

A nap kelte szépen megfigyelhető a hotel partszakaszáról

Észak-nyugati irányba Atlantistól (ellenkező irányba, mint Kos város pezsgő élete) van egy zátonyos tenger part, ahol hosszan belehet gyalogolni a tengerbe. Nagyon más élményt ad, mint egy gyorsan süllyedő part... Ez a hely, kevesebb mint 5 perc biciklizésre van a hoteltől, sétálva is megközelíthető. Itt erősen ajánlott az úszócipő használata, a kemény zátony miatt.

Azok a hölgyek, akik monokinizéssel szeretnének barnulni tenger mellett, ezt a partszakaszt is igénybe vehetik. Érthetően kisebb nagyobb gócokban tömörülve helyezkednek el itt is az emberek, Nyugatra a parton sétálva, vagy biciklin tekerve könnyen kiválaszthatjuk magunknak a legmegfelelőbb helyet.

Még utazás előtt is ilyen felfedezőő utakra gondolva, jó ha berakunk legalább egy gyékényszőnyeget.

Nincsenek medúzák, sem agresszívabb halrajok, vagy más agresszív vízi ellenségek. Azonban a hajnali, esti parti sétáknál ajánlott az úszócipő, papucs stb. viselése... nem is a vízben levő, hanem főként a parton heverő dolgok miatt. Elvétve az újabb építkezések miatt is (nemcsak Atlantis közelében...) lehet találni élesebb csempe darabokat, vagy üveg maradványokat.Atlantis partszakaszán is, mint a legtöbb helyen a jellegzetes, lapos, kerekített kövek uralkodnak, kis szerencsével szép, láncra fűzhető kagylókat is lehet találni.

Repülő út:

A 2 órás út során ételt, italt szolgálnak fel a repülőn. Érdekes tény, hogy Kos repterét sokkalta meredekebb szögben közelítik meg és hagyják el a gépek, mint Ferihegyet. Amennyiben haza fele Kos repteréről a szárny közelében ülünk 4-5 percig erősebb vibrációt-zúgást figyelhetünk meg. Aki kicsit tart a repüléstől, ilyenkor meg lehet azzal nyugtatni, hogy gyorsan elmúlik a zaj, amint az utazó magasságot elérik a pilóták.

(Lehet, hogy ez csak pilóta függő; rám cáfolhatnak... bár szerintem inkább a légi folyosó határozza meg így a megközelítés szögét.)

Nautilus car - The league of extraordinary gentlemen / Toyota_Supra_by_NC_Design

Nem szeretem a legtöbb autót, mivel - kivétel a sovány kivételnek - korlátolt bádog dobozok.
Inkább a repülőket kedvelem... De ezt a kettőt akarom!
I W A N T

from: Nautilus car - The league of extraordinary gentlemen
from: Toyota_Supra_by_NC_Design

Harcosok egymás közt

Magyar szemmel a párhuzamokat és az igazságokat elég könnyű észrevenni... Egy amerikai és japán kommandós katona beszélget egymásközt a Japán nemzetről:

 "(...)

 - Nagyon balhés mostanában a kábszer?

            - Egyre balhésabb. Jól jelzi, mi folyik errefelé mostanában. Nézzünk szembe a tényekkel, Dick: lassanként elveszítjük az eredeti arcunkat, olyanná alakulunk, mint a többi nyugati állam, és ezzel szépen begyűrűzik a kábítószer és a munkanélküliség is… meg az egész mindenség.

            - Ugyan már, Toso… Nem reagálod túl egy kicsit azt a két-három gyorsétkezdét, az angolparkot meg azt a néhány Elvis-CD-t?

            - Itt most nem csak a Ginza téri McDonaldsról vagy a naritai Disneylandről van szó. És nem is csak a rock and rollról, a Levisekről meg az ötvenes évek stílusát majmoló klubokról. Ez mélyebb ennél. Veszélyesebb.

            - Túlliheged, Toso.

            - Lehet, hogy épp most jött el a túllihegés ideje.

Nézd, Dick… Mi évszázadokon át elszigetelten, elégedetten éltünk, egységesek voltunk. Most meg? Szuperhatalommá váltunk. És nem vagyok biztos benne, hogy ez jó nekünk. A japán társadalom olyan, mint a szivacs… és az utóbb időben nagyon sok rossz dolgot szívott fel.

            - Ez máshol is így van.

            - Lehet, de engem most csak Japán érdekel.

            - Te is teljesen elnyugatiasodtál.

            - Igen… Viszont én klasszikus japán kultúrában is megmártóztam. Japán filozófiából és történelemből diplomáztam a Kiotói Egyetemen. Hetente kétszer még ma is tanulom a kendót és más harcművészeteket. Ezek azok a dolgok, amelyek hatására kezdtem másként nézni a világot. Bizonyos vonatkozásokban kénytelenek vagyunk a Nyugathoz idomulni… például az én szakmámban. Más dolgokban viszont… Szerintem jó néhány területen vissza kellene forgatnunk az idő kerekét.

            És mindezt egy olyan ember mondja, aki Amerikában tanulta a jogot? Nem akartam hinni a fülemnek. – Toso…

            - Még itt , az egységen belül is változóban vannak a dolgok. Az embereim tizenkét órás műszakokat teljesítenek, hetente hatszor. A kormány meg most azt mondja, hogy heti két szabadnapot kell adnom nekik, és naponta legfeljebb tíz órát dolgozhatnak.

            Ez az én fülemnek még mindig úgy hangzott, mint a rabszolgatartás. – Na és miért olyan nagy baj ez?

            - Mert a japánságuk rovására megy – felelte Toso.

            - A mijükre?

            - A japánságukéra. Az erkölcsi tartásukra. Pont azt a valamit roncsolja, ami miatt különbözünk az összes többi nemzettől.

            - Toso…

            - Te gajdzsin vagy. – Toso arcán szomorkás mosoly suhant át. – Te ezt nem értheted. – A szívére tette a kezét. – Ez itt lakik bent. Ez a mi lelkünk kulcsa. – Arca ismét maszkká merevült.  (...)"

 Részlet Richard Marcinko - Tűzvonal (Red Cell) könyvéből (Minden jog a JLX kiadóé).

A könyv a 90-es évek elején íródott. "Érdekessége", hogy azóta már japánban is (!) megjelent a hajléktalanság fogalma (még a természeti csapások előtt) és sok más lelki, berendezkedésbeli romlás.

Tutanhamon harsonája

A következő érdekes történet Klaus-Ulrich Groth - "Ősi eszközök preasztronauta időkből a Kairo Egyiptomi Múzeumában" munkájának egy része, hasonló hajmeresztő dolgokat Däniken, Az istenek öröksége könyvében lehet még olvasni. Mivel képzelőerőmet nagyon megragadta ez a nem hétköznapi hangszer, neten nem találtam róla külön leírást (legalábbis magyarul nem), gondoltam megosztom.*
"(...) Ugyancsak Tutanhamon sírkincseihez tartozik az az ezüstből és rézből készült harsona, amely a múzeum keresztszárnyában, a felső szinten, a 26. galériában látható, azonban sajnálatos módon ez sincs katalogizálva. A mellette kiállított harsona 12. számmal megtalálható a már említett Munro- és Boltin-katalógusban [5], s még írnak is róla, pedig az kevésbé tűnik érdekesnek. A katalógus a jegyzett leírásban egy mellékmondat (,,…ugyanígy jellemezhető egy másik a Tutanhamon-sírban talált emlék”), amely megemlíti a második, ez esetben sokkal érdekesebb harsonát.

Itt a következőkről van szó: általánosan ismert és múzeumvezetők között különlegességként jegyzett, hogy ezt a harsonát 1954-ben tisztították és karbantartási eljárásoknak vetették alá. Mindezek után próbaképpen belefújtak olyan sikerrel, hogy Felső-Egyiptom teljes elektromos ellátása megszakadt. Ugyanez megismétlődött 1974-ben a soron következő karbantartás folytán: valószínűleg már elfelejtkeztek az 1954-es energiakiesésről, de a jelenség újra bekövetkezett, ezúttal viszont Nagy-Kairó területére korlátozódva. Mindkét energiakiesés bizonyítható okokból az adott időpontokban visszaesett a nullára. Még az egyiptomi újságok is írtak ezekről az esetekről. Az ok-okozati összefüggéseket azonban vezették tovább a harsonára. Ezt inkább gyorsan visszatették a Tutanhamon kincsek közé, a műszaki vizsgálat elmaradt [6].

Az ilyen jellegű beszámolóknál természetes az, hogy kétségeket ébreszt. Mindenesetre szembeötlő a hasonlóság a jerikói trombiták esetével [7] és az ismert energiakiesés jelenségeivel, amelyekről modern ufó-kapcsolatfelvételeknél írnak [8].

A harsona nincs riasztóberendezéssel védve, és az sem kerülne nagy erőfeszítésbe, hogy a kiállítási vitrin üvegét betörjük. Ki akarná azonban azt kockáztatni, hogy egy vagy két évre egy egyiptomi börtönbe kerüljön, ha nem sikerül a zenei kísérlet? Talán egyszer mégis sikerül majd a hangszert hivatalos úton „kiharcolni” egy műszaki vizsgálat erejéig."
Kíváncsi vagyok, hogy a hangszer még mindmáig ott van a múzeumban, vagy esetleg azóta elrejtették, esetleg lecserélték egy replikával. * A fotók természetesen csak illusztrációk.

Tudatállapotok, emberállapotok óceánjai

Mennyire fontos az emberi?

Ahogy könyvek közt szövögetem az álmaim és tárom fel a vágyaim elgondolkoztam, hogy mennyire erőteljesen is jelennek meg nálam az egyes emberi minőségek. Illetve az emberi, mint minőségjelző.

---- Arra lettem figyelmes, hogy nagyon is sűrűn. Az utóbbi időben, ha betegesen kötődtem egy-egy emberhez (nőhöz), akkor általában nem Ő magához, a személyhez voltam láncolva, ha nem a kialakított másolatához, a megjelenített képéhez, melyet elmém, mint egy marionett bábút cibált előttem a szórakoztatásunkra.

---- Nagyon nehéz kezelni az ilyen helyzeteket, ugyanis a belső ideáink, elvárásaink és mély-vágyaink állandóan dolgoznak. Kemény dolog önszántunkból félretenni a megszokott, kialakított képünk a világról és helyette egy tisztább, éles objektívet felcsatolni. Egónk és a jól bevált alantas erőink megakarják kapni a mindennapi betevőjüket, mi pedig belemegyünk a játszmába, még ha tudjuk is, hogy a jobb vállunkon ülő angyalra kéne hallgatnunk.
Fontosnak, tehát fontos, azonban ha képtelenek vagyunk a mindennapok közt megbúvó apró eltéréseket, magasabb energiákra és szintekre való lehetőséget felismerni, akkor az ismétlés tovább folytatódik, hangyányi változást sem értünk el. Pedig Te megfogadtad, ahogy a múltkor és azelőtt is… de mégsem sikerült letenni a cigit, őszintének lenned a szeretteddel, vagy nemet mondani egy olyasvalamire ami újfent csak a válladon heverő gondokat növeli.
---- Kell lennie egy vágyadnak, aminek segítségével rá érzékelsz a kívánatos útra, melyet egyébként semmilyen térképen nem találsz. Ha jól csinálod azon kapod magad, hogy itt ez az önmagát szülő út és térkép, te pedig követed az ösvényt a dzsungelben.

- Mi tehát akkor az emberi? Nem a jószándékra, a keresztény elvek betartásának útjára, nem is az erkölcsök általi világ szülötte ez a kifejezés. Sokkalta inkább valami személyesről van szó, amit mindenki megtalálhat önmagában.
Belső figyelmünkkel, érzékeinkkel bármikor láthatunk „objektívebben”, bármelyik következő pillanat jó megszemlélni saját működésünket és a tükörkép helyett a többdimenziós valóságunk felé fordulni. [(Amennyiben megvan bennünk minderre az igény és felismerés; belső változás - földi mennyország még sosem termett a legvadabb inkvizíció hatására.)]

Cold, haily, windy night és a túl-rég látott barátok

A Tél az emlékezés, a visszavonulás, a fény születésének időszaka. Talán még értékelném is, ha nem volna ilyen hosszú s a fűtésre se kék ennyit időben és pénzben áldozni.
Bizonyos szempontok szerint fiatalnak számítok, viszont egyre kevésbé bírom ezt az egész "megpróbáltató procedúrát".

Ráadásul itt van ez a dal is, amiről akarva akaratlanul is egy olyan valaki (naná, hogy egy nő) tudom átkom rám...) jut eszembe, akit már oly rég láttam, hogy szinte el-el tűnődök létezett -e valaha is. Ez egy téli, vagy legalábbis őszi dal és az emlék is egy halovány gyertya láng, melyhez hozzá fonódik. Azonban ahogy egyetlen gyertya lángja is képes bevilágítani a legsötétebb barlangot, úgy ez az emlék és dal is sok mindent képes megmutatni.

Kétségkívül, hogy a Cold, hailyt legjobban az Imagined Village formációnak sikerült színpadra állítani - ez idáig. Hagyjuk a szavakat és hallgassuk is a zenéket :)

...és a feldolgozások (talán ezzel kellett volna kezdenem, ugyanis ezek indították el a bejegyzést, merthogy egy órával ezelőttig azt hittem, hogy egyedül csak az Imagined Village-hez köthető a dal)...

Oh, my hat it is frozen to my head
And my feet they are like a lump of lead.
My shoes they are frozen to my feet
A-standing at your window.

"Oh let me in" the soldier cried,
Cold, haily, windy night,
"Oh let me in," the soldier cried,
"For I'll not go back again-o."

"My father he watches on the street,
My mother the chamber keys do keep,
The doors and windows, they do creak,
I dare not let you in-o."

"Oh let me in," the soldier cried,
Cold, haily, windy night,
"Oh let me in," the soldier cried,
"For I'll not go back again-o."

And she's rose up and she's let him in,
She's kissed her true love cheek and chin,
And she's drawn him between the sheets again,
And she opened and she let him in-o.

Then she has blessed the rainy night,
Cold, haily, windy night,
Then she has blessed the rainy night,
That she opened and she let him in-o.

"Soldier, soldier stay with me,
Soldier, soldier won't you marry me?"
"Oh no,no,no that ne'er can be
So fare thee well forever."

Then she has wept for the rainy night,
Cold, haily, windy night,
Then she has wept for the rainy night,
That she opened and she let him in-o.

And he's jumped up all out of the bed
And he's put his hat all on his head,
For she has lost her maidenhead
And her mother she heard the din-o.

Then she has cursed the rainy night,
Cold, haily, windy night,
Then she has cursed the rainy night,

That she opened and she let him in-o.

Hihetetlen sziklák, magaslatok és emberek

A távolságot, magasságot megélhetjük rettenetesként, félelmetesként is.
Egyenesen irtózhatunk már a tátongó örvény gondolatától is - ám igazából csak addig, míg rá nem ébredünk hogy magunkban, mi döntjük el miként érzékeljük a valóságot és hogyan alakítjuk.

Ha elegendő erőnk, elszántságunk van beleröhöghetünk a halál képébe, majd tovaszállva újabbnál újabb élményekkel gazdagodhatunk.

Boldog Újévet! : Nem tud valaki valami tesreszabott munkát?

De komolya! Most jövök rá, hogy a blog írásból nem lehet megélni. Szomorú, de ez van, ráadásul még tél is... amit utálok, tele hideggel széllel, faggyal, zimankóval, fogvacogással és csodás alkalommal, hogy tönkre vágjunk olyan barátságokat, amik amúgy sem működtek volna.

Egyetlen boldogító tudat van az egészben: az, hogy a fény napról napra születőben van.
Kis lépésekben, de haladunk...

... Hmm talán kevésbé lettem volna pesszimista, ha mindezt nem péntek 13.-án írom.
... BUÉK! avagy Smiytt Pálosan: BUKÉ!

Attention Whore - Figyelem Ribanc

Van egy jó angol kifejezés, amit többnyire az angol vicc lapok, site-ok használnak, ez az: "attention whore" magyarosan: "figyelem ribanc". Az Attention Whore (továbbá A.W.) olyan ember, aki majd minden szituációban igyekszik az adott társaság, közönség figyelmének középpontjában lenni pl.: hangosan beszél, netán panaszkodik hogy őt senki sem szereti, de lényegében bármely az adott szituációba nem illő témát, cselekvést képes bevinni, csak hogy magára vonzza a tekinteteket és interakcióban lehessen a többiekkel. Ez természetesen az adott közösség kárára teszi, mely mint nagyobb szerveződés automatikusan több emberre van "tervezve", így rögtön meglátszik ha egy figyelmet kereső túlzottan maga felé tereli a társalgás, kommunikáció folyamatát. Természetesen alaphangon abból még nem lehet baj, ha mindezt úgy csinálnák, hogy felmutatnak valami pozitívumot. Azonban az A. W. megnyilvánulásai mindig negatív érzéseket váltanak ki, mindig túl lőnek a célon és általában nem tudják hol a határ; a következő fotó jól illusztrálja mindezt:
Mostanság azt tapasztalom, hogy az egész szép új világ az Attention Whore-izmus felé tolódik el. Vegyük az internetet: ami a "szörfözésre" épül, pl. beírod youtube-on kedvenc együttesed, megnyitod valamelyik klippjüket és a videó nézése közben oldalt rábukkansz egy hasonló zenekarra, majd látod hogy a leírásban van myspace, facebook és saját honlap oldaluk.
Mivel likeoltad a videójukat, ha neked úgy van beállítva már ismerőseid is láthatják épp facebookon, hogy mit néztél nemsokkal előbb. Később pedig ha végig nézted a videót elszörfözöl a zenekar oldalára egyetlen kattintással. Még URL címet sem kell írnod (érdekes egybeesés, hogy mostanában azon fáradozik pár gyökér böngésző fejlesztő, hogy minél kevesebb jelentősége legyen, minél hamarabb eltűnjön az URL sáv a böngészőnkből. Köszönöm, de én amíg ilyen szemét a világ szeretem tudni merre járok). Tehát akarva akaratlanul is ki vagyunk szolgáltatva a figyelmet kereső "entitásoknak" és mi magunk is gerjesztjük a folyamatot. - Hogyan is? - Jó elmondom: emlékszel a nagyhatalmú közösségi oldalra? Ott hagytad a nyomot, mikor megnyomtad a youtube like gombját.
Persze, ez így felvázolva csak nagyon az alapja az egésznek, ettől még nem lesz senki sem ""szuper-mega figyelem ribanc"", de mindez tökéletesen rávilágít arra, hogy mind kikerülhetetlenül a táplálék lánc részei vagyunk.

Ugyanezt látom a médiában, a politikában is. A tartalom rovására megy minden megnyilvánulás, az emberek már csak megjelenni akarnak a pódiumon, beszélni, előadni valójában nem. Főleg itt, Magyarországon, a celebköztársaságban ahol lassan már minden szobát bekameráztak.
- Túlzás? - Oh, hát persze, hogy az, de ha így haladunk tényleg nem marad már sok húzás számunkra. - Politika? - Hát persze, hogy politika ez is, mint oly sok minden. A fogyasztói, leépítői társadalomnak tökéletesen hülyére képzett Attention Whore-ok seregére van egyedül szüksége. Ugyanis azok nem gondolkoznak, max .hőbörögnek és blogolnak a körülöttük levő világról. - Bezony, ne is tagadd!
- Ok, nem...
- Tehát azt hiszem, hogy a tartalom a meghatározó. A diktátorok és a vezetők közt nem sok; csak éppen Univerzumnyi különbség van. Foghatsz a kezedben egy jó vaskos papírköteget és ha van agyad fel fogod ismerni, hogy melyik értékesebb az, amelyiken a telefonkönyv szerepel, vagy amelyiken Shakespeare neve.
Ha már a nagy neveknél tartunk, akkor Eckhart Tolle jut még minderről eszembe. Ő emlékeztet mindig arra, hogy ne csak a tárgyakra figyeljünk, hanem a köztük levő terekre is. Ne engedjük magunk csakis a tárgytudatosságban létezni, hanem szenteljük időt a tértudatosságnak is. Mert tárgyak a tér nélkül éppúgy nincsenek, mint hangok a csönd nélkül.

Egyfajta emberi tartás, önismeret és a jóra való fogékonyság azok, amik talán használnak a figyelem ribancaink "ellen". - Oh kedves blogger maga ennyire együgyű? - Épp ellenkezőleg kedves olvasó! Tudom, tudom amíg olcsó lesz a webkamera, Jacqueline Bieber celebekkel van tele a sajtó és mindenki szeretne magának nagyobb falatot a tortából - és emiatt kénytelenek vagyunk prostituálni magunk, addig bizony lesz ribanckodás is. Na de hát épp ez a baj, bizonyos értelemben minden nagyobb közösség valamennyire a "jó szándékú prostituálásra" épül: én meg vakarom a hátad és ha szerencsém van később te is az enyém. Tehát benne van mindez az önszerveződési sémáinkban is.
Tanulság: VIGYÁZZ A RIBIKRE! TE NE LEGYÉL IDEGESÍTŐ! FIGYELJ A KÖRNYEZETEDRE ÉS AZ ÉG SZERELMÉRE EMBER próbálj meg balanszírozni, vagy legalább a témába illőn "kommentálni", ha már hozzáadott értéket nem produkálsz.

Omnia - Musick and Poëtree

Az Omnia nevű "pagan folkot" játszó formáció azon régi zenekarok közzé tartozik, melynek számait "muszáj" maraton jelleggel időnként elővennem és hallgatnom. Főleg általában tavasszal, ugyanis annyira kicsattanó, életszépséget s erőt sugárzó zenéik vannak, amik tényleg megérintik az ember lelkét. Az utóbbi időben azonban átestek egy nagyon érdekes váltáson, mely az ősi zenei világ eszközeit és véleményem szerint lelkiségét is lecserélte egyfajta modern maszlagra. Ezt pár másodperc alatt is elég könnyű észrevenni a számok tempóján, szövegén. Idén kiadott albumuk a Musick and Poëtre, melyen max. három újrahallgatható számot találtam magam részére! Az előző, 2010-es Wolf Love tavaly már nagyon sokkolt, így tehát csak ezért mondhatni, hogy a Poëtree "nem okozott csalódást".

Az előbb azért használtam az érdekes szót, mert természetesen ez nem egyedüli jelenség a zenei világban. Jelen esetben egy hagyományos alapokon nyugvó "neoceltic pagan folk" bandába bevittek teljesen máshova tartozó melodramatikus, romantikus elképzeléseket. Ami végül a szövegek megváltozását, s az ének harmónia fölé emelését eredményezte - ezzel meg is törte saját védjegyeit, az őt éltető ösztönös neokeltikus hangzásvilágot. Az ének első számú prioritást kapott, a zene pedig másodrangúvá vált, abszolút csak azt kiszolgáló és nem együttműködő minőségűvé degradálódott. Nevesítve a dolgokat: Elmondható, hogy Jenny és Steve Sic munkássága az Omnia, de természetesen nem csak egyedül igazgatnak mindent. Legalábbis régebben nem ez a fajta két emberes látásmód uralkodott.

2009-es World of Omnia albumig legalábbis semmiképp. Akkoriban szabadultak meg két fontos tagtól, ők voltak: Luka (Louis 'Luka' Aubri-Krieger** és Joseph 'Joe King' Hennon). Holott, ha lehet hinni a Wikipédiának akkor Luka alapítótag volt. Steve Sic-kel közösen leheltek életet az Omniába és csak később jött be a képbe Jenny (Yoko Ono effektus pogány módra?). Aki nagyon sokat hozzá tett az Omniához, ám valószínűsíthető, hogy hozzá is járult a kellemetlen változások elindításához. Tehát ilyen izgalmas dolgok történtek, amit általában nem írnak le egy az egybe. S ahogy azt sem fogják, hogy >R.I.P. Omnia<. Legalábbis addig nem, míg a zenekar neve jól cseng és mindenki elhiszi, hogy ez ugyanaz az Omnia. Ami részben igaz is, mert játsszák a régi számokat, az alapítótag még benne van a bandában. Másrészt ott az igazság, hogy fejben teljesen mások, mint a régi időkben. Inkább a populáris vonalat viszik tovább, így tehát levonva a végkövetkeztetést ki sem kell mondanom a nyilvánvalót. Valószínű, hogy nem fognak visszatérni ahhoz a jó kis "népzenei" alapokhoz és erőteljességhez, amit régen sikerrel formáltak meg. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy soha többet nem fogom őket hallgatni. A régi, kedvenc számaikat nagyon is, talán még jobban meg is becsülöm. S azt hiszem majd odafigyelek a jövőben Luka és Joe zenészekre, hátha felbukkannak valahol. Nagy ritkán, pedig meg lehet rá is nézek Jenny és Sic oldalára, hátha az évek haladtával fejükhöz kapnak valami csoda folytán. Ha nem, akkor felőlem nyugodt szívvel, Morrigan vigye őket messzi hegyeken és réteken túlra...! : )*



* Jómagam szavaim ingyen-bérmentve, osztom csakis ebbe a blogban, nem vagyok se bűvész se zenész és mivel ez egy "én-blog", ezek csak a saját szórakozásomra összeszőtt gondolataim.
** Egy kedves youtube hozzászóló írta a következőket az új Free Ra Huri videóhoz : " Opposed to some of you, i really, really DONT like the actual Omnia ! Neither the sound nor the spirit of it... The story with Luka, firing him at the end, was the worst thing that happened in the band, and since then it's not the same at all !!"
Tehát mások is zúgolódnak, találgatják mi is történt valójában.

Pici fűszer

Egy kis szokásoktól eltérő zene, némi újdonság az étrendben mindig jól jön.
Lépjen is hát minden sallang nélkül virtuális-elektronikus színpadunkra a Hilight Tribe!

NO ART ALLOWED

Gyakran érzem úgy, hogy nem használom ki a lehetőségeim teljes tárházát. S mindemellett még gyakrabban, hogy többet tudnék alkotni - akárcsak alkotgatni - mindössze van, ami hihetetlen pontossággal közbejön: el kell menni a bankba, ismerős épp keres telefonon, rám írnak a véletlenül bejelentkezett barátok, más rám hárítja a saját munkáját, vagy ami leggyakoribb itthon a szomszéd el kezd körfűrészezni, a közeli kutyák megőrülnek és satöbbi.
Visszagondolva jelen hely, ahol lakok (amit sohasem tekintettem otthonomnak) sohasem volt még a megbízható gondolkodás színtere sem. Már pedig bárminemű alkotásnak, akár egyszerű elhatározásnak a gondolat az alapja akárhogy is nézzük. Ha pedig képtelen vagyunk rendszeresen felépíteni saját kis gondolatsorunkat a nélkül hogy káromkodnánk - az meglehetősen hátráltató s idegesítő bír lenni.

Egyet tehetek; felcsavarom a hangerőt a hifin és próbálok koncentrálni. A szokásos zene tár helyet az előbb ennek az oldalnak a háttér zenéjét hallgattam: http://www.no-art.info/
Elég sokáig. Hm, ilyenkor tényleg nem értem, hogy ezen a helyen eddig miért nem őrültem meg.
És ez nem lesz jobb, se könnyebb... érdekes volna elindítani egy olyan kutatást, mely azt vizsgálná, hogy a magyar emberek mennyire elégedettek lakásuk, házuk nyugalmával - mennyire harmonikus az otthon közege számukra.

Egyre kevésbé tudok irodalmi lenni, azt hiszem akármi is lesz most már de az előbbi posztban leírtak kételyei biztos nem fognak vissza tartani a jövőben.
/Sosem akartam énblogot írni, de a grafománia és rossz közeg sok mindenre képes/

Sátrazás

Már hetek (hónapok?) óta kimennék a vadonba és akár hetekig is kint lennék mindentől távol. Ha nem is napokig, de legalább egy éjszakát mindenképp sátorban szeretnék tölteni.

Kiválasztani egy helyet, ahol elidőzhetek két hosszú séta közt. Talán tüzet is gyújtani, tűzgyújtáshoz szárazfát gyűjteni, szalonnázni és közben figyelni a Csillagokat. Beszívni a nyár utolsó elmaradhatatlan búcsúzó szavait.

Ezt érzem pillanatnyilag sok más ki nem mondott érzések mellett. S hogy eddig miért nem mentem ki a „vadonba” a sátrammal, csak úgy? Munka, személyes kapcsolatok, vagy egyéb dolgok akadályoztak volna? Felettébb jó kérdések, a válaszokat meg hagyom más napra. Mindenesetre az biztos, hogy a menni akarás és véletlen egybeesések is kínoznak. Múlt héten egy a magyarság régi életmódjával (népvándorlás, jurtai életmóddal) kapcsolatos filmsorozat került elém, most pedig Ben Canales fotói. Mit tehetek ezek után? Beismerem, hogy tényleg sátrat kéne „bontani” és megindulni. Érdekes szinonimák ezek, szinonimák életem más területeire, történéseire. Például tudom, hogy nem elég egyszerűen kimozdulnom – ha én kimozdulok, akkor szükségszerűen mindig a végtelen felé is mozdulok.

No de elég is a személyes okoskodásból, következzenek Ben Canales fotói és szabad fordításban egy idézet az oldaláról. Derűs estét és csillagos szép álmokat mindenkinek!


„A táborozás hihetetlen bónusza a csillagok alatt alvás.
Szeretem elvinni a sátrat különböző helyekre és benne aludni.
Egy helynek a részének érzem magam. Benne, de azt nem véglegesen megváltoztatva.
Csak tovahaladva, élvezve amit az nyújtani tud.
A sátor képei a csillagokkal szintén fontosak számomra, mindez többről szól,
mint a szúnyogok távoltartásáról. Ez az én távoli otthonom az otthonomtól.”

2001 Szepember 11. - Emlékezés a történtekre

Mint tudjuk 2001 Szeptemberében repülőgépek csapódtak a Világkereskedelmi Központ (World Trade Center - továbbiakban: WTC) tornyaiba, a Pentagonba, mindemellett pedig súlyos károk keletkeztek a WTC körüli épületekben. Mindez pedig már a rideg múlt, több mint tíz éve.

         A mi nap akadtam egy jó dokumentum filmre, amely kifejezetten a történtek szándékosan elhallgatott részeit elemzi. Elképzelhető, hogy az általa felvetett kérdésekre nagy az esély, hogy ebben az évszázadban, vagy talán soha nem is kapunk hivatalos választ. A címe is: Fájdalmas megtévesztés - Painful deceptions magáért beszél.

         Kijelenthetjük, hogy 9/11 egy jól megszervezett katonai hadművelet volt. A "Fájdalmas megtévesztés" ennek a hadműveletnek a technikai lebonyolításának bemutatására törekszik, ellenben Michael Moore Fahrenheit 9/11 alkotásával. Moore inkább a háttér érdekek és az arab/ázsiai felek Fehér házzal való különös összefonódását mutatja be. Föltehetjük a kérdést, mit tudunk a történtekről biztosan? Mi az, ami számunkra egyszerű halandóként is kinyitja zsebünkbe a bicskát? Nézzük meg ezeket tényeket, ugyanis a háromezer áldozatnak tartozunk legalább annyival, hogy nem fogadjuk el rögtön a "hivatalos verziót".

Itt rögtön megtekinthető a kérdéses dokumentumfilm:

Amit tudunk: "2001. szeptember 11. reggelén 19 géprabló átvette az irányítást négy, Bostonból, Newarkból és Washingtonból San Franciscoba és Los Angelesbe induló repülőjáraton. 8:46-kor az American Airlines 11-es járata a World Trade Center északi tornyába ütközött, 9:03-kor a United Airlines 175-ös járata csapódott a déli toronyba.

         Géprablók egy másik csoportja vezette az American Airlines 77-es járatát a Pentagon épületébe reggel 9:37-kor. A negyedik gép, a United Airlines 93-as járata Pennsylvania államban, Shanksville közelében zuhant le 10:03-kor, miután a gép utasai visszafoglalták a repülőgépet. A támadás eredeti célpontja a Capitolium, vagy a Fehér Ház volt."

         Ami szintén tudunk, gyanús, de a hivatalos szervek elfelejtik fontosságukat hangsúlyozni:

- A 3 gépet nem állították meg célba érésük előtt. A rendelkezésre álló harcászati eszközök nagyrésézét Cheney épp nemsokkal 9/11 előtt rendelte hadgyakorlatra. A rendelkezésre álló elfogó, légtérvédő vadászok, amik felszálltak épp az ellenkező irányba indultak, mint amerre az utasszállítók haladtak.

          - Mind a Pentagon, mind a WTC helyszínén gyors takarító mukálatokat végeztek az események után. A Pentagonnál egyenesen - fotók bizonyította - öltönyös emberek szedegették a gyanús maradványokat, s egy nagy leponyvázott tárgyat is elszállítottak a centrumból.

PENTAGON:

A Pentagon (Ami egyébként az Amerikai Védelmi Minisztérium székhelye) A 9/11es támadások során itt találkozhatunk a legszembetűnőbb logikai furcsaságokkal.

Elsőként az szúr szemet, hogy a becsapódás az épület üres, felújításra váró részébe történt (ami többek közt direkt esetleges támadásokkal szembeni felvértezésre várt). Továbbá nem láthatóak fotó/videó dokumentumok utasszállító gép becsapódásáról! Későbbi helyszíni felvételek szerint sem csomagok, repülőgép maradványok, holttestek sem láthatóak. A becsapódás helyszíne alapján az érkező repülőgépnek meg kellett kerülnie az épületet, majd egy bonyolult manőverezés által becsapódnia a kívánt szögben. Mindezt a nyakatekert mutatványt egy jólképzett pilótának is nehezére esett volna pont így végigvinnie. Egy jóval képzetlenebb, ideges terroristának pedig még úgyse... aki vélhetően egy az egybe felülről vezette volna a gépet az objektumba.

Az alapvető logika valóbban azt kívánja, hogy egy kisebb gép, vagy egy drón, robotrepülőgép csapódott be a Pentagonba. A WTC-nél látható pusztítás is már önmagában rácáfol a Pentagon-ügyre. Összehasonlíthatatlanul kisebb ugyanis a pusztítás, mint a tornyoknál.

A hadsereg egy bejelentéséből tudható, hogy 2 GlobalHawk tipusú drón, pilótanélküli repülőgépük tűnt el, avagy semmisült meg papíron. Ezek sorsáról részleteket tudunk, az viszont biztos, hogy ezen bejelentés után már senkinek sem hiányoztak a raktárból.

         Ezekről a gépekről tudva levő, hogy nehezen érzékeli őket a radar. Ezért a NORAD, azaz saját eszközeikkel szemben előnyük volt. Ezek a gépek képesek pont arra, az alacsony magasságú repülésre amit a Pentagonba csapódó "tárgy" produkált. Elég volt egy "szimpla" rutin nagy sebességű leszállópályás átstartolást beleprogramozni a Globalhawk robotrepülőgépbe - avagy az azt irányító technikus egy már sokadszor betáplált rutin adatokat adott meg - ezúttal azonban a gép nem startolt át semmin, hanem lyukat ütött a betonba.

W.T.C. ÉS A MÁGIKUS 7ES ÉPÜLET:

New Yorkban a repülőgépek által véghezvitt pusztításnak 7 épület látta közvetlenül vagy közvetve kárát.

Az úgynevezett 7es épület jól láthatólag távol van a pusztítás epicentrumától. A Egyesült Államok postahivatala mellett állt. Köztudott volt róla, hogy 3 emeletét különös mód bebiztosították.

         A támadások után kisebb tüzeket észleltek a 7esből. A tulajt felhívta a tűzoltóság egy embere, aki tájékoztatta őt, hogy az épület vélhetően menthetetlen. És ha ő neki is megfelel felrobbantják! Mindezt igen, egy tűzoltó mondta! A tűzoltóság nem csak Magyarországon, ha nem a világ más országaiban sem rendelkezik azonnali robbantó mesterek szabad kapacitásával. S ha így is lenne, egy robbantás amúgy sem volna kivitelezhető rögvest.

         A robbantó mestereknek, mint ahogy azt manapság számos dokumentum csatornán láthatjuk rendkívül komoly munkájuk van. 1# Ismerniük kell az adott és környező épületek pontos alaprajzát 2# Biztosítaniuk kell az épületet és környékét - s átfésülniük (jelen esetben egy égő épületről van szó(?)) 3# A tölteteket el kell helyezniük (egy füsttel, rossz láthatósági körülmények közti munkaterületen) 4# a robbantást koordinálniuk kell (Mindemellett megfelelő mennyiségű és minőségű biztosított robbanóanyaggal kell rendelkezniük a helyszínen!!!)

         Ezen 7es épületről ahogy az előbb írtam is: 47 emeletének 3 emeletét megerősített ablaküveggel látták el. S további intézkedéseket tettek annak érdekében, hogy egy megerősített - kommunikációs bázisként használhassák a jövőben ha szükség van rá vészhelyzetben.

         Tudjuk még továbbiakban, hogy ugyanolyan jól biztosított acélépület volt mint a környező tornyok is. Tudjuk, hogy ebbe az épületbe nem repült bele repülőgép! A kívülről látható tüzek nem okozhatták összeomlását. Rejtélyes módon azonban mégis összeomlott. A már idézett robbantási előkészületekre való utalás és a furcsa telefonbeszélgetés elérte célját.

Miért semmisíthették meg? Az, aki kicsit is konstruktívan tud gondolkozni tudhatja, hogy a bizonyítékokat el kell tüntetni. - Tehát lettek volna, és ha igen milyen bizonyítékok ebben az épületben? Vagy (ha feltételezzük, hogy nem egy piciny irodai tűz miatt omlott össze egy acél és beton épület) ennek az épületnek az összeomlását a tragédia súlyosságának fokozására használták fel? Esetleg a terroristák avagy beavatott kormány emberek innét, első sorból koordinálták az "akciót"?

         Azt mindenesetre tudjuk, hogy a 7es épületből tökéletes rálátásuk nyílt mindenre. Aki a védett ablakok mögött tartózkodott, még a sok kilométerper órával repülő törmelékektől sem kellett hogy tartson.

MAGUK A TORNYOK:

Végül maguk a tornyok. Megsemmisülésük történelmünknek barbár és elképesztően hihetetlen epizódja. New York jelképei voltak, filmeken még ma is vissza-vissza térő elemek. Akár Amerikai, akár egy távoli Európai ország lakosaként gondolunk ezekre a tornyokra; mindenképp jelentettek és jelentenek valamit. Az elvesztett élet, mindig élet.

         Két repülőgép, két toronyba csapódott helyi idő szerint 8:46-kor az American Airlines 11-es járata a World Trade Center északi tornyába ütközött, 9:03-kor a United Airlines 175-ös járata csapódott a déli toronyba. A repülőgépek több emeleten is keresztül száguldottak, a becsapódás szintjein olyan pusztítást vittek végbe, hogy a keletkező légnyomás különbség és rombolás hatására a túloldali üvegtáblák is kirobbantak (itt megjegyzendő hogy a roncsolódott szinteken később csapdába esett túlélők jelentek meg - ami azt feltételezi hogy minimális szinten járható volt, tehát nem szakadtak csak úgy egymásba az épület szintek [Az acél szerkezet kitartott]).

         Azonban az épületeknek ez elvileg és gyakorlatilag meg sem kottyant. Az acélszerkezet ki sem lengett. A hivatalos vélemény szerint a becsapódás után keletkező tüzek rongálták meg annyira az épületeket, hogy azok összeomlottak. Habár természetesen szeizmikus mozgásokat érzékelő műszerek feljegyezték a becsapódáskor keletkező rezgést, a gépek becsapódása után azonban minden videón az összeomlásokig az épületek fő tartó elemeit nézve statikai sértetlenségről árulkodnak (nem volt az összeomlást megelőző kilengés, szintek lassankénti egymásba csúszására utaló vizuális - se további szeizmikus jel!).

Mindezt egy vezető tűzoltóknak szánt szakértő magazin egyszerűen sületlen tréfának tartja. Mivel az acélt egyetlen hasonló irodai tűz sem képes annyira meggyengíteni, még ha előtte az épületnek is rongyolnak vele... hogy az lerombolódjék.

Röviden: Volt két repülőgép, 2 felhőkarcoló és egy épület. Ajánlom mindenki figyelmébe Bruce Willis Die Hard 3 című filmjét. Abban egy zseniális robbantással egybekötött rablást mutatnak be. A filmben alapvető figyelemeltereléssel tévesztenek meg mindenkit, majd kihasználják a riadt hangyaboly fejetlenségét és kényük kedvükre tevékenykedhetnek, majd tűnhetnek el saját tempójukban a helyszínről.

Szeptember 11-én azonban nem voltak filmhősök, csak egyedi és valóságos tragédiák, melyek egy szörnyen kiszámított cselekmény láncra voltak felfűzve.

Ha elfogadjuk a legkézenfekvőbb és legszörnyebb hipotézist, mely szerint irányított gépeltérítések, irányított robbantások zajlottak máris értelmet nyer sok minden.

Elfelejtettem megemlíteni, én csak céloztam rá, de a dokumentum film nagy hangsúlyt fektet rá: a szétrepülő törmelék és a keletkező felhő a tornyok és a 7es épületnél is teljes mértékben hasonló az ipari robbantásoknál láthatókhoz.

- A törmelékek is úgy, olyan erővel repültek, ahogy speciálisan előkészített robbantásokkor szokás.

- C4, semtex vagy hasonló robbanótöltetek képesek nagy hőt fejleszteni, ami megolvaszthatja az acélt. S ahogy még napokkal későbbi radar felvételeken is látszik nagy hőmérsékletű törmeléket hagy maga után...

- Továbbá az épületek önmagukba csuklása is megegyezik. Ezek a látható tények. A tűz általi rombolásra viszont logikus magyarázat a már említett acél-olvadási tényező miatt ismételten nem elfogadható.

Amennyiben ilyen mód zajlott a történelem, kijelenthető, hogy több hónapos tervezésű jól koordinált akciót bonyolítottak olyan emberek, akik idővel, ember anyaggal, készpénzzel és kormánykapcsolatokkal rendelkeztek.

         Ha mindezt, egy elszigetelt terrorista sejt vitte volna véghez valószínű - még ha a kormányhivatalnokok számításból hagyták is volna őket szabadon garázdálkodni - , hogy a rendelkezésre álló anyagi keretüket (mondjuk 10-20 millió dollárt) máshogy osztják be. Mindez (szomorú elkerülhetetlenül bizarr ilyet állítani, de igaz) pont úgy zajlott ahogy a jobb filmekben: Legnehezebb a robbanó töltetek helyének kiszámítása, elhelyezése és azok összehangolt irányítása, detonálása volt. Ha ezt újból elismétlem... - mert mint gondolkodni szerető ember már párszor átrágtam magam rajta ... ha ezt egy kisebb terrorista sejt vitte volna véghez, akkor biztos nem így csinálták volna. Mert két-három épületbe higgadt vérrel tölteteket elhelyezni lebukásveszélyes. Pont mint a filmekben.

         Nagyon könnyen elképzelhetjük, ahogy emberek vagy éjszaka, vagy nappal takarítónak, esetleg villanyszerelőnek beöltözve az épületek álmennyezetében elhelyezik suttyomban a C4-es tölteteket. Munka végeztével átslattyognak a 7es épületbe. Ott jelzik, hogy minden rendben. Ezt közlik a repülőgép eltérítőkkel, akik visszajeleznek. Titkosított, vagy nem titkosított rádión keresztül (akár fény vagy egyéb lézeres jelekkel is) pedig irányíthatják a 8:46-kor az American Airlines 11-es járatának fanatikus pilótáit, akik 8:46-kor becsapódnak az északi toronyba. Nemsokkal később ugyanígy a közeledő a United Airlines 175-ös járatát, mely 9:03-kor csapódott a déli toronyba.

Közben meglehet, hogy ugyanez a brigád kapja a fülest, hogy a United Airlines 93-as járata nem biztos, hogy céljához ér. Ez a gép később Pennsylvania államban, Shanksville közelében zuhant le 10:03-kor. Akármi is volt a céljuk ezzel a géppel már nem tudjuk meg, mert vélhetőleg visszafoglalták az eltérítőktől.

Talán épp ezért indították útnak a kisgépet a Pentagonba, ami 9:37-kor csapódott be.

Itt egy kicsit meg kell állnunk. A hivatalos verzió szerint ugyanis az American Airlines 77-es járatát vezették géprablók a Pentagonba. Azonban ez a járat eltűnt a légiirányítók szeme elől... vélhetőleg mivel földbe csapódott. Meg lehet ezt a gépet sem tudták gond nélkül a szakképzett pilótáktól megkaparintani. S épp ezért úgy dönthettek, hogy inkább földbe vezetik a gépet.

[Megjegyzendő még, hogy a pilóták nem akárkinek nyitnak ajtót. S elég sok szakember anno a katonaságban szolgált, tehát nem mind nyeszlett pipogya fráter, akit egy borotvával meghátrálásra lehet kényszeríteni....]

A United Airlines 93-as járatáról a következők derültek ki később:

"2002 szeptemberében Yosri Fouda, Khalid Sheikh Mohammed és Ramzi Binalshibh dokumentumfilm készítők és riporterek azt állították, hogy a negyedik eltérített gép nem a Fehér Ház felé, hanem a Capitolium irányába tartott. Interjújukban azt is megemlítették, hogy az al-Káida kezdetben a World Trade Center helyett atomerőművekbe vezete volna az eltérített gépeket, ám később a New York-i célpontok mellett döntöttek." Érdemes volna egy vizsgálatot lefolytatni, hogy az Alkaida eredeti tervét miért változtatta meg. Milyen benyomás hatására és milyen további személyek segítették a példátlan "akciót".

De azt javaslom mi térjünk vissza a 7es épület biztonságában ücsörgő embereinkre. Akik készülnek elhagyni a helyszínt miután végignézték a tornyok lerombolását.

Vélhetően nem akartak semmilyen nyomot hagyni, s úgy számítottak az épület taktikai lerombolása a legjobb, már csak azért is mert az növeli a terror akciójuk megfélemlítő erejét.

Miután meggyőződtek, hogy eddigi munkájuk illeszkedik az akciótervhez, újra ellenőrizték a tölteteket, kivonultak és csak pár embert hagytak az épület védésére.

Egészen délutánig kivártak, hagyták hogy az okozott tűz eldurvuljon és a történetük hihető legyen. 17:20 és 17:21 kor megnyomták azt a bizonyos piros gombot és a 7es épület is történelemmé vált.

         Ettől fogva már csak a maradványok megsürgetett elszállítása, romeltakarítása volt a feladatuk. És természetesen a politikai háttér biztosítása, valamint a közvélemény legegyszerűbb megtévesztése: hagyták, hogy mindenki a repülőgépekkel, a terroristák arcával foglalkozzon. A CNN és más hírügynökségek pedig később örömmel repültek rá a témára, ahogy később témaéhséggel foglalkoztak az Afganisztáni, majd az Iraki akciókkal.

TOVÁBBÁ:

- A támadásokat kivizsgáló bizottság roppant gyors és hiányos munkát végzett.

Azonban tartva még ennek a gyenge munka eredményességétől is; utólag politikai nyomás hatására még tovább szűkítették a bizottság hatókörét - az U.S.A. által a kivizsgálásra fordított összeget többen is, a filmben is keveslik. Nem véletlen tehát, ha felmérések szerint a New York-i szavazók közel 2/3-a kívánta újra éleszteni a vizsgálatokat.

Kubai forgatókönyv: 

Talán ezzel kellett volna kezdenem, de így a végére csattanónak se rossz. Ismert, hogy az U.S.A. a hidegháborúban, 1962-ben egy Operation Northwood hadművelet során kidolgozott terv abból állt, hogy megszereznek egy utasszállító repülőgépet. Amit kicserélnek egy távolról irányítható "robotrepülőgépre", s azt lelövik, vagy lelövetik majd pedig Kubát teszik felelőssé a repülőgép elpusztításáért, ezzel ösztönözvén elkerülhetetlen háborúra az amerikai népet. A módszer alapjaiban véve kísértetiesen hasonlít. A hatvanas években azonban nem állt rendelkezésre annyi kamera... és elképzelhető, hogy lesajnálták volna a népek egy óceán felett elpusztult gép jelentőségét. Főleg olyan közel a második világháború szörnyűségeihez, a 21. század hajnalán azonban az olajért és fegyver beruházásokért folytatott háborúk új és erőteljesebb lépéseket kívántak. S mi ezt nagyon jól láthattuk, láthatjuk még most is.

Ahogy az angol mondja: "one amazing coincidence after another".

- Összehangolt, példátlan gépeltérítési forgatókönyvnek lehettünk szemtanúi. Olyannak, amire nem véletlenül ez előtt és azóta sem volt példa. Mindezt a kis összefoglalót saját magam számára írtam elsődlegesen.

(örülök az esetleges olvasóknak, ha valaki másolná az írásom akár 1az1be nem vagyok ellene, de teljes hivatkozást, idézést is írjon, ami jelen oldalra mutat!)

(Saját szerzett információim az említett dokumentumfilmek és az általános wikipedián is feltüntetett, elfogadott adatok. Bárki aki többet kíván megtudni, vagy kevesli a gondolat menetem nézze meg a forrásokat. Az Internet lefogadom akár a 9/11es események UFÓk-al és ősgyíkokkal való összeházasítását is megfogja találni :D).

(Azok, akik titkos műveletekről szeretnének olvasni két szerzőt is ajánlok rögtön, az egyik Richard Marcinko, az ő kommandós regényei jajveszékelve kiáltanak a megfilmesítésért. Azonban olyannyira realisztikusak és ridegek, hogy nem véletlen senki sem ugrott még neki a feladatnak. Másik szerző meglepő mód Hugh Laurie, akinek a Gun Seller című regényét rendkívül profi munkának tartom. S azaz írás is tele van pumpálva jócskán a reális világban előforduló indítékokkal és megtévesztésekkel.)

Valóbban kíváncsi voltam, hogy hány ész érvet találok az Internet egyszerű eszközeivel, mely nem csak hogy elgondolkodtató, ha nem félelmetesen igaznak is tűnik. Remélem a jövőben az írott média és a televízió eljut egy olyan szintre, ahol az igazság által a hírgerjesztés mögé is betud és be akarja vezetni az embereket.

Mindezt a kis számvetést Vujity Tvrtko szavaival zárnám:

"Meggyőződésem, hogy az emberiség hóhéra nem az emberi butaság, nem is az emberi mulasztás, hanem a szándékos aljasság." /Pokoli történetek; és ami az óta történt 58. old

További oldalak, kutatások:
Posta Imre oldala - 9/11
911-tizenket-ev-tavlatabol-az-igazsag-nyomaban
Két kapcsolódó film:

Kíváncsiság, felfedezés, gyűjtés

Ösztönösen gyűjteni kezdtem azokat a spirituális, ezoterikus és egyéb fontos szerzőket, publikációkat, amiknek valóbban lehet hatásuk az emberek életére. Magyarán amiket érdemes volt megírni. - Miért? - Miért kergeti a kutya a farkát? Mert megteheti.

Mindemellett van valami őrületes belső késztetésem is, mely azt mondja, hogy - ez jót tesz neked. Nem az a fajta "gyűjtő" vagyok, aki egy nagy dombbá harácsolja az összes zsákmányát és csak az otthoni 4 fal közt kívánja tartani. Megosztási vágy is van bennem, épp ez a jó ezen "dolgokban" ott hever az 67es út mellett és mindössze fel kell venni, leporolni.

És ezt csak kevesen érthetik meg. Stephen King egyszer írt valamit az egyetemes irodalom nagy íróiról, amiben nagyjából (avagy ténylegesen is) egyfajta szükségszerű szörnyszülötteknek hívja ezeket a tehetséges embereket - egyúttal magát is. Mivel hogy képességük és késztetéseik révén történetek írására vannak kárhoztatva - s épp azért szörnyszülöttek, mert lehet hogy állandóan jó rímeket vetnek papírra, de azon kívül nem sok minden jóval áldotta meg őket a Teremtő.

Ez van, kaptuk amit, használjuk ahogy tudjuk. A bennem levő szörnyszülött :) pl. ettől a blogtól nem tud elszakadni. Nem, mintha nem ne volna jobb dolgom, mint ezen sorok begépelése. Mindössze csak kényszert érzek az írásra (grafománia? - meglehet:) és gondolataim gyors kiterjesztésére és rögzítésére.

Tehát a spiritualizmus; a szellemi dolgokkal foglalkozni rendkívül ingoványos terület. Jól kell magad ismerned és nem márt ha van minimális fogalmad a világ buktatóiról is - mindemellett pedig megfelelő kíváncsisággal kell rendelkezned, hogy végrehajtsd a fejlődéséhez szükséges ugrásokat.
Néha elgondolkozok, hogy érdemes -e egyáltalán mások feljegyzéseit átolvasni és elraktározni. Merthisz, előbb utóbb aki tanulmányozza a témába vágó szerzők írásait, életét, mondásait (pl, Buddha, Jézus - szünet - Eckhart Tolle, Dalai Láma, Osho, Jane Roberts, Dethlefsen, Szepes Mária stb...) rájön hogy a puszta szavak ugyanarról a témáról szemelvények. Az Univerzális Emberről és a megismerhető/megismerhetetlen létezésről szólnak. Föltehetjük a kérdést: - Van -e értelme olvasni egyáltalán?
A minap Tanpai Rinpocse előadásán voltam Miskolcon, aki elmesélte, hogy 9 éves korában mit és miket mondtak, tanítottak neki. Nagyjából azt hangsúlyozták neki, hogy törekednie kell az egyetemes emberi szeretetre, a megbocsájtásra (Buddhista alapelveket) stb... és hogy mikor Ő ezeket hallgatta, akkor boldogság töltötte el és mosolygott, mint a tejbetök. Tehát nagyon úgy néz ki, hogy megéri nem csak olvasni, ha nem tágítani is az emberek látókörét akár a legegyszerűbb szavak ismételgetésével. Mert a "spirituális utazás", ahogyan minden utazás szélesíti a látókört és a szavakból mantrák, a mantrákból magasabb energiák lesznek - dióhéjban.

- Mit is akartam ezzel a lassan esszébe nyúló bejegyzéssel? Oh igen, a gyűjtésről akartam elmélkedni. De félő nem tudtam magam kellőképp megmarcangolni. Maradjunk annyiban, hogy számomra fontos minden érdekes információ, ami kizökkent, feldobja a lelkem, kíváncsiságot szít, elgondolkodtat és a képzeletemben hegyet-völgyet mozgat meg. Azt hiszem ezért nem értem meg magam az emberek legalább felével (vagy többel... ez jóindulat kérdése). Valahogy azaz érzésem ugyanis, hogy a legtöbb ember tökfej s ha választhat, akkor inkább a kék pirulát veszi be és a saját Gandalfját elkergeti mielőtt az egyáltalán a Megyébe léphetne.

Stephenie mond valami okosat

Egyszer - férfi génjeim ellenére elolvastam a Twilight könyveket. Gyors olvasó vagyok és lassú író. Valamint, ha unatkozok őrültségeket is képes vagyok véghez vinni. Nagyjából Twilight-ot olvasni is hasonló dolog :D Nah de elég ebből, a végén még valaki ezekre a hívó szavakra talál ide. Nem tudom melyik könyvből, vagy honnét de ezeket jegyzeteltem ki Stephenie Meyertől amíg olvastam:„- Hmm… Legeslegjobban azt élvezem, amikor az én… felerősödött képességeim segítségével megmentem valakinek az életét, aki különben meghalna. Kellemes gondolat, hogy a tudásomnak köszönhetően néhány embernek jobb élete lesz, pusztán azért, mert létezem…
Néha még a fejlettebb szaglásom is hasznos diagnosztikai eszköz – szája sarka mosolyra húzódott.
Ezen rágódtam egy kicsit, miközben Carlisle végigtapogatta a karomat, nem maradt –e üvegszilánk a sebben. Aztán a táskájába kotort újabb eszközökért, és én elszántan próbáltam nem elképzelni a tűt és a cérnát.
- Nagyon keményen próbálsz jóvátenni valamit, ami nem is a te hibád – kockáztattam meg. -
Már úgy értem, egészen más lenne a helyzet, ha te akartad volna ezt az egészet! De te nem választottad ezt a létet, és mégis, annyira kell igyekezned, hogy jó légy!
- Nem hinném, hogy bármit is jóvá akarnék tenni – vetette ellen könnyedén. – Csak épp úgy vagyok vele, mint mindennel az életben: el kell döntenem, mihez kezdek az adottságaimmal.”

***

„Jacob arcán furcsa kifejezés suhant át.
- Azt hiszem tényleg jobb lesz, ha most hazamegyek – mondta.
Gyorsan kikászálódott a kocsiból.
- Hívj fel! – kiáltottam utána, miközben elhajtott.
Figyeltem, ahogy távolodott, és úgy láttam, legalább az autót biztosan uralja. Aztán csak bámultam az üres utcát, amikor eltűnt, és engem is enyhe rosszullét kerülgetett, de nem fizikai okokból.

***

Annyira szerettem volna, ha Jacob Black az öcsémnek születik, vér szerinti testvéremnek, hogy jogom legyen számítani rá, és mégse gyötörjön olyan lelkifurdalás, mint most. Isten a tanúm, soha nem akartam kihasználni Jacobot, de ha ennyire bánt a bűntudat, az azt jelenti, hogy mégiscsak ezt teszem.
És még kevésbé akartam, hogy belém szeressen. Egy dolgot alaposan megtanultam – és ez a tudás átitatott a csontom velejéig, a fejem búbjától a sarkamig, üres mellkasom legmélyéig -, hogy a szerelem hatalmat ad a másiknak, hogy összetörjön.”

***

„Hozzám lépett, fölém hajolt, és dühtől égő szemmel meredt rám.
- Hát őszintén sajnálom, hogy ha már így alakult, nem tudok a kedvedre való szörnyeteg lenni, Bella! Gondolom, én nem vagyok olyan nagyszerű, mint a kedvenc vérszívóid, igaz?
Talpra ugrottam, és dühösen farkasszemet néztem vele.
- Nem, nem vagy! – kiáltottam. – Nem az a lényeg, hogy mi vagy, te hülye, hanem hogy mit csinálsz!”

***

„Edward gyöngéden megszorította a derekamat.
- Itt vagyok melletted… Mély lélegzetet vettem. Igaz. Edward itt van mellettem, és átölel. És amíg ez így van, bármilyen bajjal szembenézek.
Kihúztam magam, és elindultam, hogy szembenézzek a sorsommal - miközben a végzetem rendíthetetlenül jött mellettem.”

***

„Egyetlen beszélgetés elég volt hozzá, hogy meggyőzzön. Készen álltam rá, hogy elhagyjam Mariát, és némileg megkönnyebbültem, hogy mégsem kell megölnöm. A társa voltam, olyan sokáig éltünk egymás mellett, mint Carlisle és Edward, bár a mi kapcsolatunk korántsem volt ilyen erős. Ha az életed csupa harc és vérrontás, akkor csak vékony szálak kötnek másokhoz, és ezeket a szálakat könnyű elszakítani. Úgy hagytam ott Mariát és korábbi életemet, hogy hátra se nézem.”

***

- Kevés író képes ütős párbeszédeket adni a karaktereinek. És még kevesebb van olyan aki olyat ír, ami letablóz és pár szempillantás előtt úgy felrajzolja előtted az egész életét... Stephenienak néha sikerült. Máskor, pedig üres, önismétlő fecsegés zajlik 100 meg 100 oldalon keresztül. De mielőtt még elfelejtem, hogy nem könyv kritikát kezdtem el írni visszakanyarodok picit a választott medrembe.
Nézte valaki a Dr. House (House M.D.) sorozatot az elejétől? Annak az első évadjaiban voltak rendkívül jó párbeszédek, monológok. Hihetetlenül jók!
Pl: „Beteg:- Csak méltósággal szeretnék meghalni!
House: - Olyasmi nem létezik. A testünk leépül olykor kilencven éves korunkban, olykor születésünk előtt. De mindig bekövetkezik és sosincs benne méltóság. Tök mindegy hogy tud –e járni, vagy ki tudja –e törölni a fenekét; mindig ronda. Mindig. Méltósággal csak élni lehet.”
(1x1 Pilot)
Lehet, hogy bőrére nyújtom a mákos rétest, ám szerintem ezek a kis apróságok általában a minőség fok mérői. Végtére is örülök, hogy rátaláltam újból erre a Meyer szösszenetre. A Carlisle féle párbeszéd abban a szövegkörnyezetben mindenképp zseniális. Rendben, szerintem ennyi volt ebben a témában. Köszi az olvasást, üdv. :-D

UFO-t látni, egy borongós nyár estén

Azt hiszem elég könnyű. Mármint elég könnyű nyáron, este meglátni olyan a levegőben mozgó tárgyat, amiről fogalmunk sincs mi a szösz. A minap láttam egy UFO-t :) Itt álljunk meg egy pillanatra. Mit is jelent az UFO? Az internetes felvilágosító szerint:
"Az angol Unidentified Flying Object (azonosítatlan repülő objektum/tárgy) rövidítése.
UFO minden a levegőben megfigyelt objektum, jelenség, amit a szemtanú a saját ismeretei alapján nem tudott beazonosítani, nem tudta meghatározni mibenlétét.
A köznyelv az UFO szón általában földönkívüli űrhajót, esetleg tévesen földönkívüli lényt ért."

Az én UFO-mról el tudom mondani, hogy kb. 10 percig élt. Ugyanis 10 percig nem tudtuk, illetve tudtam beazonosítani. A következő a sztori: Igazából többed magával jött; 6 különböző vöröses fénylő tárgy lebegett át telkünk felett 22:00 körül. Az idő borongós volt, felhők takarták a csillagokat. A szél nem fújt, légmozgás alig volt - ez még később fontos lesz. A hat tárgy Észak-Kelet irányból Dél-Nyugat irányba haladt át felettünk. Lassabban mentek, mint egy helikopter és hát ugyebár a felhő alap alatt, végig jól láthatóan. Fényük nem pislákolt, de mintha néha ki-ki hagyott volna.

Ez a kis UFO csapat mintha egy láthatatlan láncra lett volna felfűzve. Igazából először az első 4, majd később az utolsó kettő zárta a sort. Átvonulási idejük max 5-6 perc lehetett. Azt hiszem már eddig is sok információt osztottam meg. Valakinek valami tippje, hogy mik lehettek?
Nos, aki zöld vagy szürke idegeneket vár a továbbiakban, azt el kell keserítenem. De érdekesnek érdekes lesz a konklúzióm az biztos. Már, ha lesz :D Következzék egy videó, azután pedig a lehetséges megoldás.

Egy kívánság ballon lehetett. Illetve kívánság ballonok lehettek az azonosítatlan tárgyak. Teljesen illenek a képbe. Több oldal is foglalkozik velük. Roppant szórakoztató az emberek véleményét olvasni velük kapcsolatban.

A kívánság ballonok nyaranta születésnapokon, esküvőkön és egyéb vigasságokon tűnhetnek fel nálunk. Miután ugyanis meggyújtják egyszerre eresztenek el pár tucatot. Este, jó időjárási körülmények közt jó buli az egész kis ceremónia. Ha nem látunk bele semmit akkor is érdekes nézni, ahogy távolodnak a kis ballonok. Amiket ha jól értelmezek a meggyújtott égésgázok vagy mik táplálnak... Tehát a környező települések valamelyikén valakik biztos jól szórakoztak. Kár, hogy engem nem hívtak meg fotózni az eseményt... :-D

Tehát igen, az UFO-k ballonok voltak. Hmm ez így belegondolva elég lapos sztori. De az, aki még hírből sem hallott ilyenről bizonyára zavaró lehet látni ilyen csapatosan levegőben áramló azonosítatlan tárgyakat.

A lampion.hupont.hu így ír róla:
"Hogyan használjátok?
Nagyon könnyű a használata: nyisd szét a lampiont, az alján található hurokra húzd rá a gyújtóst, majd a hurkokat hajtsd ketté a tetején. A lampiont tartsd függőleges helyzetben és várj pár percet, amíg megtelik meleg levegővel. Amikor érzed, hogy könnyebbé válik, suttogjátok bele kívánságaitokat és engedjétek el…

A hagyományról:
Távol-Keleten évezredek óta különböző szertartások és ünnepélyek szerves részévé vált, a repülő lampionok segítségével engedték el az emberek a betegséget, rosszat és írták rá a lampionra vágyaikat, hogy azok feljuthassanak az égbe."

Hogy lehet ezek után elbúcsúzni? Jó reptetést! :)