Harcosok egymás közt

Magyar szemmel a párhuzamokat és az igazságokat elég könnyű észrevenni... Egy amerikai és japán kommandós katona beszélget egymásközt a Japán nemzetről:

 "(...)

 - Nagyon balhés mostanában a kábszer?

            - Egyre balhésabb. Jól jelzi, mi folyik errefelé mostanában. Nézzünk szembe a tényekkel, Dick: lassanként elveszítjük az eredeti arcunkat, olyanná alakulunk, mint a többi nyugati állam, és ezzel szépen begyűrűzik a kábítószer és a munkanélküliség is… meg az egész mindenség.

            - Ugyan már, Toso… Nem reagálod túl egy kicsit azt a két-három gyorsétkezdét, az angolparkot meg azt a néhány Elvis-CD-t?

            - Itt most nem csak a Ginza téri McDonaldsról vagy a naritai Disneylandről van szó. És nem is csak a rock and rollról, a Levisekről meg az ötvenes évek stílusát majmoló klubokról. Ez mélyebb ennél. Veszélyesebb.

            - Túlliheged, Toso.

            - Lehet, hogy épp most jött el a túllihegés ideje.

Nézd, Dick… Mi évszázadokon át elszigetelten, elégedetten éltünk, egységesek voltunk. Most meg? Szuperhatalommá váltunk. És nem vagyok biztos benne, hogy ez jó nekünk. A japán társadalom olyan, mint a szivacs… és az utóbb időben nagyon sok rossz dolgot szívott fel.

            - Ez máshol is így van.

            - Lehet, de engem most csak Japán érdekel.

            - Te is teljesen elnyugatiasodtál.

            - Igen… Viszont én klasszikus japán kultúrában is megmártóztam. Japán filozófiából és történelemből diplomáztam a Kiotói Egyetemen. Hetente kétszer még ma is tanulom a kendót és más harcművészeteket. Ezek azok a dolgok, amelyek hatására kezdtem másként nézni a világot. Bizonyos vonatkozásokban kénytelenek vagyunk a Nyugathoz idomulni… például az én szakmámban. Más dolgokban viszont… Szerintem jó néhány területen vissza kellene forgatnunk az idő kerekét.

            És mindezt egy olyan ember mondja, aki Amerikában tanulta a jogot? Nem akartam hinni a fülemnek. – Toso…

            - Még itt , az egységen belül is változóban vannak a dolgok. Az embereim tizenkét órás műszakokat teljesítenek, hetente hatszor. A kormány meg most azt mondja, hogy heti két szabadnapot kell adnom nekik, és naponta legfeljebb tíz órát dolgozhatnak.

            Ez az én fülemnek még mindig úgy hangzott, mint a rabszolgatartás. – Na és miért olyan nagy baj ez?

            - Mert a japánságuk rovására megy – felelte Toso.

            - A mijükre?

            - A japánságukéra. Az erkölcsi tartásukra. Pont azt a valamit roncsolja, ami miatt különbözünk az összes többi nemzettől.

            - Toso…

            - Te gajdzsin vagy. – Toso arcán szomorkás mosoly suhant át. – Te ezt nem értheted. – A szívére tette a kezét. – Ez itt lakik bent. Ez a mi lelkünk kulcsa. – Arca ismét maszkká merevült.  (...)"

 Részlet Richard Marcinko - Tűzvonal (Red Cell) könyvéből (Minden jog a JLX kiadóé).

A könyv a 90-es évek elején íródott. "Érdekessége", hogy azóta már japánban is (!) megjelent a hajléktalanság fogalma (még a természeti csapások előtt) és sok más lelki, berendezkedésbeli romlás.

Tutanhamon harsonája

A következő érdekes történet Klaus-Ulrich Groth - "Ősi eszközök preasztronauta időkből a Kairo Egyiptomi Múzeumában" munkájának egy része, hasonló hajmeresztő dolgokat Däniken, Az istenek öröksége könyvében lehet még olvasni. Mivel képzelőerőmet nagyon megragadta ez a nem hétköznapi hangszer, neten nem találtam róla külön leírást (legalábbis magyarul nem), gondoltam megosztom.*
"(...) Ugyancsak Tutanhamon sírkincseihez tartozik az az ezüstből és rézből készült harsona, amely a múzeum keresztszárnyában, a felső szinten, a 26. galériában látható, azonban sajnálatos módon ez sincs katalogizálva. A mellette kiállított harsona 12. számmal megtalálható a már említett Munro- és Boltin-katalógusban [5], s még írnak is róla, pedig az kevésbé tűnik érdekesnek. A katalógus a jegyzett leírásban egy mellékmondat (,,…ugyanígy jellemezhető egy másik a Tutanhamon-sírban talált emlék”), amely megemlíti a második, ez esetben sokkal érdekesebb harsonát.

Itt a következőkről van szó: általánosan ismert és múzeumvezetők között különlegességként jegyzett, hogy ezt a harsonát 1954-ben tisztították és karbantartási eljárásoknak vetették alá. Mindezek után próbaképpen belefújtak olyan sikerrel, hogy Felső-Egyiptom teljes elektromos ellátása megszakadt. Ugyanez megismétlődött 1974-ben a soron következő karbantartás folytán: valószínűleg már elfelejtkeztek az 1954-es energiakiesésről, de a jelenség újra bekövetkezett, ezúttal viszont Nagy-Kairó területére korlátozódva. Mindkét energiakiesés bizonyítható okokból az adott időpontokban visszaesett a nullára. Még az egyiptomi újságok is írtak ezekről az esetekről. Az ok-okozati összefüggéseket azonban vezették tovább a harsonára. Ezt inkább gyorsan visszatették a Tutanhamon kincsek közé, a műszaki vizsgálat elmaradt [6].

Az ilyen jellegű beszámolóknál természetes az, hogy kétségeket ébreszt. Mindenesetre szembeötlő a hasonlóság a jerikói trombiták esetével [7] és az ismert energiakiesés jelenségeivel, amelyekről modern ufó-kapcsolatfelvételeknél írnak [8].

A harsona nincs riasztóberendezéssel védve, és az sem kerülne nagy erőfeszítésbe, hogy a kiállítási vitrin üvegét betörjük. Ki akarná azonban azt kockáztatni, hogy egy vagy két évre egy egyiptomi börtönbe kerüljön, ha nem sikerül a zenei kísérlet? Talán egyszer mégis sikerül majd a hangszert hivatalos úton „kiharcolni” egy műszaki vizsgálat erejéig."
Kíváncsi vagyok, hogy a hangszer még mindmáig ott van a múzeumban, vagy esetleg azóta elrejtették, esetleg lecserélték egy replikával. * A fotók természetesen csak illusztrációk.

Tudatállapotok, emberállapotok óceánjai

Mennyire fontos az emberi?

Ahogy könyvek közt szövögetem az álmaim és tárom fel a vágyaim elgondolkoztam, hogy mennyire erőteljesen is jelennek meg nálam az egyes emberi minőségek. Illetve az emberi, mint minőségjelző.

---- Arra lettem figyelmes, hogy nagyon is sűrűn. Az utóbbi időben, ha betegesen kötődtem egy-egy emberhez (nőhöz), akkor általában nem Ő magához, a személyhez voltam láncolva, ha nem a kialakított másolatához, a megjelenített képéhez, melyet elmém, mint egy marionett bábút cibált előttem a szórakoztatásunkra.

---- Nagyon nehéz kezelni az ilyen helyzeteket, ugyanis a belső ideáink, elvárásaink és mély-vágyaink állandóan dolgoznak. Kemény dolog önszántunkból félretenni a megszokott, kialakított képünk a világról és helyette egy tisztább, éles objektívet felcsatolni. Egónk és a jól bevált alantas erőink megakarják kapni a mindennapi betevőjüket, mi pedig belemegyünk a játszmába, még ha tudjuk is, hogy a jobb vállunkon ülő angyalra kéne hallgatnunk.
Fontosnak, tehát fontos, azonban ha képtelenek vagyunk a mindennapok közt megbúvó apró eltéréseket, magasabb energiákra és szintekre való lehetőséget felismerni, akkor az ismétlés tovább folytatódik, hangyányi változást sem értünk el. Pedig Te megfogadtad, ahogy a múltkor és azelőtt is… de mégsem sikerült letenni a cigit, őszintének lenned a szeretteddel, vagy nemet mondani egy olyasvalamire ami újfent csak a válladon heverő gondokat növeli.
---- Kell lennie egy vágyadnak, aminek segítségével rá érzékelsz a kívánatos útra, melyet egyébként semmilyen térképen nem találsz. Ha jól csinálod azon kapod magad, hogy itt ez az önmagát szülő út és térkép, te pedig követed az ösvényt a dzsungelben.

- Mi tehát akkor az emberi? Nem a jószándékra, a keresztény elvek betartásának útjára, nem is az erkölcsök általi világ szülötte ez a kifejezés. Sokkalta inkább valami személyesről van szó, amit mindenki megtalálhat önmagában.
Belső figyelmünkkel, érzékeinkkel bármikor láthatunk „objektívebben”, bármelyik következő pillanat jó megszemlélni saját működésünket és a tükörkép helyett a többdimenziós valóságunk felé fordulni. [(Amennyiben megvan bennünk minderre az igény és felismerés; belső változás - földi mennyország még sosem termett a legvadabb inkvizíció hatására.)]

Cold, haily, windy night és a túl-rég látott barátok

A Tél az emlékezés, a visszavonulás, a fény születésének időszaka. Talán még értékelném is, ha nem volna ilyen hosszú s a fűtésre se kék ennyit időben és pénzben áldozni.
Bizonyos szempontok szerint fiatalnak számítok, viszont egyre kevésbé bírom ezt az egész "megpróbáltató procedúrát".

Ráadásul itt van ez a dal is, amiről akarva akaratlanul is egy olyan valaki (naná, hogy egy nő) tudom átkom rám...) jut eszembe, akit már oly rég láttam, hogy szinte el-el tűnődök létezett -e valaha is. Ez egy téli, vagy legalábbis őszi dal és az emlék is egy halovány gyertya láng, melyhez hozzá fonódik. Azonban ahogy egyetlen gyertya lángja is képes bevilágítani a legsötétebb barlangot, úgy ez az emlék és dal is sok mindent képes megmutatni.

Kétségkívül, hogy a Cold, hailyt legjobban az Imagined Village formációnak sikerült színpadra állítani - ez idáig. Hagyjuk a szavakat és hallgassuk is a zenéket :)

...és a feldolgozások (talán ezzel kellett volna kezdenem, ugyanis ezek indították el a bejegyzést, merthogy egy órával ezelőttig azt hittem, hogy egyedül csak az Imagined Village-hez köthető a dal)...

Oh, my hat it is frozen to my head
And my feet they are like a lump of lead.
My shoes they are frozen to my feet
A-standing at your window.

"Oh let me in" the soldier cried,
Cold, haily, windy night,
"Oh let me in," the soldier cried,
"For I'll not go back again-o."

"My father he watches on the street,
My mother the chamber keys do keep,
The doors and windows, they do creak,
I dare not let you in-o."

"Oh let me in," the soldier cried,
Cold, haily, windy night,
"Oh let me in," the soldier cried,
"For I'll not go back again-o."

And she's rose up and she's let him in,
She's kissed her true love cheek and chin,
And she's drawn him between the sheets again,
And she opened and she let him in-o.

Then she has blessed the rainy night,
Cold, haily, windy night,
Then she has blessed the rainy night,
That she opened and she let him in-o.

"Soldier, soldier stay with me,
Soldier, soldier won't you marry me?"
"Oh no,no,no that ne'er can be
So fare thee well forever."

Then she has wept for the rainy night,
Cold, haily, windy night,
Then she has wept for the rainy night,
That she opened and she let him in-o.

And he's jumped up all out of the bed
And he's put his hat all on his head,
For she has lost her maidenhead
And her mother she heard the din-o.

Then she has cursed the rainy night,
Cold, haily, windy night,
Then she has cursed the rainy night,

That she opened and she let him in-o.

Hihetetlen sziklák, magaslatok és emberek

A távolságot, magasságot megélhetjük rettenetesként, félelmetesként is.
Egyenesen irtózhatunk már a tátongó örvény gondolatától is - ám igazából csak addig, míg rá nem ébredünk hogy magunkban, mi döntjük el miként érzékeljük a valóságot és hogyan alakítjuk.

Ha elegendő erőnk, elszántságunk van beleröhöghetünk a halál képébe, majd tovaszállva újabbnál újabb élményekkel gazdagodhatunk.

Boldog Újévet! : Nem tud valaki valami tesreszabott munkát?

De komolya! Most jövök rá, hogy a blog írásból nem lehet megélni. Szomorú, de ez van, ráadásul még tél is... amit utálok, tele hideggel széllel, faggyal, zimankóval, fogvacogással és csodás alkalommal, hogy tönkre vágjunk olyan barátságokat, amik amúgy sem működtek volna.

Egyetlen boldogító tudat van az egészben: az, hogy a fény napról napra születőben van.
Kis lépésekben, de haladunk...

... Hmm talán kevésbé lettem volna pesszimista, ha mindezt nem péntek 13.-án írom.
... BUÉK! avagy Smiytt Pálosan: BUKÉ!

Attention Whore - Figyelem Ribanc

Van egy jó angol kifejezés, amit többnyire az angol vicc lapok, site-ok használnak, ez az: "attention whore" magyarosan: "figyelem ribanc". Az Attention Whore (továbbá A.W.) olyan ember, aki majd minden szituációban igyekszik az adott társaság, közönség figyelmének középpontjában lenni pl.: hangosan beszél, netán panaszkodik hogy őt senki sem szereti, de lényegében bármely az adott szituációba nem illő témát, cselekvést képes bevinni, csak hogy magára vonzza a tekinteteket és interakcióban lehessen a többiekkel. Ez természetesen az adott közösség kárára teszi, mely mint nagyobb szerveződés automatikusan több emberre van "tervezve", így rögtön meglátszik ha egy figyelmet kereső túlzottan maga felé tereli a társalgás, kommunikáció folyamatát. Természetesen alaphangon abból még nem lehet baj, ha mindezt úgy csinálnák, hogy felmutatnak valami pozitívumot. Azonban az A. W. megnyilvánulásai mindig negatív érzéseket váltanak ki, mindig túl lőnek a célon és általában nem tudják hol a határ; a következő fotó jól illusztrálja mindezt:
Mostanság azt tapasztalom, hogy az egész szép új világ az Attention Whore-izmus felé tolódik el. Vegyük az internetet: ami a "szörfözésre" épül, pl. beírod youtube-on kedvenc együttesed, megnyitod valamelyik klippjüket és a videó nézése közben oldalt rábukkansz egy hasonló zenekarra, majd látod hogy a leírásban van myspace, facebook és saját honlap oldaluk.
Mivel likeoltad a videójukat, ha neked úgy van beállítva már ismerőseid is láthatják épp facebookon, hogy mit néztél nemsokkal előbb. Később pedig ha végig nézted a videót elszörfözöl a zenekar oldalára egyetlen kattintással. Még URL címet sem kell írnod (érdekes egybeesés, hogy mostanában azon fáradozik pár gyökér böngésző fejlesztő, hogy minél kevesebb jelentősége legyen, minél hamarabb eltűnjön az URL sáv a böngészőnkből. Köszönöm, de én amíg ilyen szemét a világ szeretem tudni merre járok). Tehát akarva akaratlanul is ki vagyunk szolgáltatva a figyelmet kereső "entitásoknak" és mi magunk is gerjesztjük a folyamatot. - Hogyan is? - Jó elmondom: emlékszel a nagyhatalmú közösségi oldalra? Ott hagytad a nyomot, mikor megnyomtad a youtube like gombját.
Persze, ez így felvázolva csak nagyon az alapja az egésznek, ettől még nem lesz senki sem ""szuper-mega figyelem ribanc"", de mindez tökéletesen rávilágít arra, hogy mind kikerülhetetlenül a táplálék lánc részei vagyunk.

Ugyanezt látom a médiában, a politikában is. A tartalom rovására megy minden megnyilvánulás, az emberek már csak megjelenni akarnak a pódiumon, beszélni, előadni valójában nem. Főleg itt, Magyarországon, a celebköztársaságban ahol lassan már minden szobát bekameráztak.
- Túlzás? - Oh, hát persze, hogy az, de ha így haladunk tényleg nem marad már sok húzás számunkra. - Politika? - Hát persze, hogy politika ez is, mint oly sok minden. A fogyasztói, leépítői társadalomnak tökéletesen hülyére képzett Attention Whore-ok seregére van egyedül szüksége. Ugyanis azok nem gondolkoznak, max .hőbörögnek és blogolnak a körülöttük levő világról. - Bezony, ne is tagadd!
- Ok, nem...
- Tehát azt hiszem, hogy a tartalom a meghatározó. A diktátorok és a vezetők közt nem sok; csak éppen Univerzumnyi különbség van. Foghatsz a kezedben egy jó vaskos papírköteget és ha van agyad fel fogod ismerni, hogy melyik értékesebb az, amelyiken a telefonkönyv szerepel, vagy amelyiken Shakespeare neve.
Ha már a nagy neveknél tartunk, akkor Eckhart Tolle jut még minderről eszembe. Ő emlékeztet mindig arra, hogy ne csak a tárgyakra figyeljünk, hanem a köztük levő terekre is. Ne engedjük magunk csakis a tárgytudatosságban létezni, hanem szenteljük időt a tértudatosságnak is. Mert tárgyak a tér nélkül éppúgy nincsenek, mint hangok a csönd nélkül.

Egyfajta emberi tartás, önismeret és a jóra való fogékonyság azok, amik talán használnak a figyelem ribancaink "ellen". - Oh kedves blogger maga ennyire együgyű? - Épp ellenkezőleg kedves olvasó! Tudom, tudom amíg olcsó lesz a webkamera, Jacqueline Bieber celebekkel van tele a sajtó és mindenki szeretne magának nagyobb falatot a tortából - és emiatt kénytelenek vagyunk prostituálni magunk, addig bizony lesz ribanckodás is. Na de hát épp ez a baj, bizonyos értelemben minden nagyobb közösség valamennyire a "jó szándékú prostituálásra" épül: én meg vakarom a hátad és ha szerencsém van később te is az enyém. Tehát benne van mindez az önszerveződési sémáinkban is.
Tanulság: VIGYÁZZ A RIBIKRE! TE NE LEGYÉL IDEGESÍTŐ! FIGYELJ A KÖRNYEZETEDRE ÉS AZ ÉG SZERELMÉRE EMBER próbálj meg balanszírozni, vagy legalább a témába illőn "kommentálni", ha már hozzáadott értéket nem produkálsz.