Úgy értem álom-állapotban is érzékelés történik. És sokszor megdöbbentő, hogy milyen háttér-tudással rendelkezünk államállapotban. Erre jó az előző példa: a boltban való vásárlás könnyedségével megnyithatjuk az utca egyik tűzcsapját, és tudjuk – már előre –, hogy méz fog belőle csöpögni. De természetesen, így van ez a rémisztő dolgokkal is.
S a mátrix világban, melyben álombeli testünkkel mozgunk, mintha egy mozi teremben ülnénk. Csak épp ebben a moziban, a mi szemünkből jönnek a vetítő sugarak a vászonra, a vászonról pedig egyidejűleg jöhet a szemünkbe egy második – az előzőtől – teljesen független anyag. Emellett, pedig ott van még a mozi-belseje is, mely szintén élhet külön életet. Így tehát a mozin kívüli világ lenne a „hétköznapi” / nappali világ?
Vagy ez csak egy megállapodás? Ez az őrült mozi megy mindvégig. Csak ezt nappal nem vehetjük észre, mert annyira leszűkítjük képzeletünk, érzékeink, képességeink. Este viszont, egy mélyebb álom állapotban a sakktáblával szabadabban kísérletezhetünk. A paraszttal léphetünk királynőként, a bástya erejével… Az energia, mellyel nem foglalkozunk hirtelen játékszerré válik és várakat, világokat húzhatunk föl pillanatnyi szeszélyeink szerint.
Tegnap este volt egy őrült álmom. Egy megszemélyesített személytelen „valami” öltött képet előttem. Leginkább a Csongor és Tündéből ismert Mirigyre, a boszorkára hasonlított. De rengeteg dologból állt össze még. Több mindenből táplálkozott és rám támadt.
Föl kellett ébrednem, olyan erővel kergetett ki, ahová épp csak „beléptem”. Egyszerre táplálkozott az én alvilágomból is és valami nagyon fénytelenből. Olyan, amit le kell bontani, ha közel került hozzád. Ha pedig távol vagy tőle, mindenképp kerülnöd muszáj.
Csöppet sem nevezhetőek tudatos álmoknak, amik a tegnap este jöttek.
– Vagy én mentem hozzájuk? –
De ezeknél éreztem, – Lehet mindig érzem ezt, minden egyes álmodásnál, csak legtöbbször az érzet odaát marad, s nem tudom ébrenléti szakaszokba áthozni –
Éreztem azt a mélységet, összerendezettséget, mely mozgatja a világokat. Az álom-világot mindenképp. Olyan érzékelés ez, mintha az ember fejét egy hatalmas internetkábelhez kötnék és ezáltal mindenről tudomása lenne, amit csak szeretne. Megtudhatja hány hajszála van az összes embernek együtt véve – ÉS! Hogy milyen hajszálként élni. Igen, a legkisebb elemi részecskét is sajátjává tudja tenni, formálni, egyetemes tudás birtokához tud jutni. Ő maga válik egyetemes tudássá. Mert ő maga is lesz minden. Egy tudat, „mindenek felett” és a mindenséggel kéz a kézben.
