Van egy jó angol kifejezés, amit többnyire az angol vicc lapok, site-ok használnak, ez az: "attention whore" magyarosan: "figyelem ribanc". Az Attention Whore (továbbá A.W.) olyan ember, aki majd minden szituációban igyekszik az adott társaság, közönség figyelmének középpontjában lenni pl.: hangosan beszél, netán panaszkodik hogy őt senki sem szereti, de lényegében bármely az adott szituációba nem illő témát, cselekvést képes bevinni, csak hogy magára vonzza a tekinteteket és interakcióban lehessen a többiekkel. Ez természetesen az adott közösség kárára teszi, mely mint nagyobb szerveződés automatikusan több emberre van "tervezve", így rögtön meglátszik ha egy figyelmet kereső túlzottan maga felé tereli a társalgás, kommunikáció folyamatát. Természetesen alaphangon abból még nem lehet baj, ha mindezt úgy csinálnák, hogy felmutatnak valami pozitívumot. Azonban az A. W. megnyilvánulásai mindig negatív érzéseket váltanak ki, mindig túl lőnek a célon és általában nem tudják hol a határ; a következő fotó jól illusztrálja mindezt: Mostanság azt tapasztalom, hogy az egész szép új világ az Attention Whore-izmus felé tolódik el. Vegyük az internetet: ami a "szörfözésre" épül, pl. beírod youtube-on kedvenc együttesed, megnyitod valamelyik klippjüket és a videó nézése közben oldalt rábukkansz egy hasonló zenekarra, majd látod hogy a leírásban van myspace, facebook és saját honlap oldaluk. Mivel likeoltad a videójukat, ha neked úgy van beállítva már ismerőseid is láthatják épp facebookon, hogy mit néztél nemsokkal előbb. Később pedig ha végig nézted a videót elszörfözöl a zenekar oldalára egyetlen kattintással. Még URL címet sem kell írnod (érdekes egybeesés, hogy mostanában azon fáradozik pár gyökér böngésző fejlesztő, hogy minél kevesebb jelentősége legyen, minél hamarabb eltűnjön az URL sáv a böngészőnkből. Köszönöm, de én amíg ilyen szemét a világ szeretem tudni merre járok). Tehát akarva akaratlanul is ki vagyunk szolgáltatva a figyelmet kereső "entitásoknak" és mi magunk is gerjesztjük a folyamatot. - Hogyan is? - Jó elmondom: emlékszel a nagyhatalmú közösségi oldalra? Ott hagytad a nyomot, mikor megnyomtad a youtube like gombját. Persze, ez így felvázolva csak nagyon az alapja az egésznek, ettől még nem lesz senki sem ""szuper-mega figyelem ribanc"", de mindez tökéletesen rávilágít arra, hogy mind kikerülhetetlenül a táplálék lánc részei vagyunk.
Ugyanezt látom a médiában, a politikában is. A tartalom rovására megy minden megnyilvánulás, az emberek már csak megjelenni akarnak a pódiumon, beszélni, előadni valójában nem. Főleg itt, Magyarországon, a celebköztársaságban ahol lassan már minden szobát bekameráztak. - Túlzás? - Oh, hát persze, hogy az, de ha így haladunk tényleg nem marad már sok húzás számunkra. - Politika? - Hát persze, hogy politika ez is, mint oly sok minden. A fogyasztói, leépítői társadalomnak tökéletesen hülyére képzett Attention Whore-ok seregére van egyedül szüksége. Ugyanis azok nem gondolkoznak, max .hőbörögnek és blogolnak a körülöttük levő világról. - Bezony, ne is tagadd! - Ok, nem... - Tehát azt hiszem, hogy a tartalom a meghatározó. A diktátorok és a vezetők közt nem sok; csak éppen Univerzumnyi különbség van. Foghatsz a kezedben egy jó vaskos papírköteget és ha van agyad fel fogod ismerni, hogy melyik értékesebb az, amelyiken a telefonkönyv szerepel, vagy amelyiken Shakespeare neve. Ha már a nagy neveknél tartunk, akkor Eckhart Tolle jut még minderről eszembe. Ő emlékeztet mindig arra, hogy ne csak a tárgyakra figyeljünk, hanem a köztük levő terekre is. Ne engedjük magunk csakis a tárgytudatosságban létezni, hanem szenteljük időt a tértudatosságnak is. Mert tárgyak a tér nélkül éppúgy nincsenek, mint hangok a csönd nélkül.
Egyfajta emberi tartás, önismeret és a jóra való fogékonyság azok, amik talán használnak a figyelem ribancaink "ellen". - Oh kedves blogger maga ennyire együgyű? - Épp ellenkezőleg kedves olvasó! Tudom, tudom amíg olcsó lesz a webkamera, Jacqueline Bieber celebekkel van tele a sajtó és mindenki szeretne magának nagyobb falatot a tortából - és emiatt kénytelenek vagyunk prostituálni magunk, addig bizony lesz ribanckodás is. Na de hát épp ez a baj, bizonyos értelemben minden nagyobb közösség valamennyire a "jó szándékú prostituálásra" épül: én meg vakarom a hátad és ha szerencsém van később te is az enyém. Tehát benne van mindez az önszerveződési sémáinkban is. Tanulság: VIGYÁZZ A RIBIKRE! TE NE LEGYÉL IDEGESÍTŐ! FIGYELJ A KÖRNYEZETEDRE ÉS AZ ÉG SZERELMÉRE EMBER próbálj meg balanszírozni, vagy legalább a témába illőn "kommentálni", ha már hozzáadott értéket nem produkálsz.
Az Omnia nevű "pagan folkot" játszó formáció azon régi zenekarok közzé tartozik, melynek számait "muszáj" maraton jelleggel időnként elővennem és hallgatnom. Főleg általában tavasszal, ugyanis annyira kicsattanó, életszépséget s erőt sugárzó zenéik vannak, amik tényleg megérintik az ember lelkét. Az utóbbi időben azonban átestek egy nagyon érdekes váltáson, mely az ősi zenei világ eszközeit és véleményem szerint lelkiségét is lecserélte egyfajta modern maszlagra. Ezt pár másodperc alatt is elég könnyű észrevenni a számok tempóján, szövegén. Idén kiadott albumuk a Musick and Poëtre, melyen max. három újrahallgatható számot találtam magam részére! Az előző, 2010-es Wolf Love tavaly már nagyon sokkolt, így tehát csak ezért mondhatni, hogy a Poëtree "nem okozott csalódást".
Az előbb azért használtam az érdekes szót, mert természetesen ez nem egyedüli jelenség a zenei világban. Jelen esetben egy hagyományos alapokon nyugvó "neoceltic pagan folk" bandába bevittek teljesen máshova tartozó melodramatikus, romantikus elképzeléseket. Ami végül a szövegek megváltozását, s az ének harmónia fölé emelését eredményezte - ezzel meg is törte saját védjegyeit, az őt éltető ösztönös neokeltikus hangzásvilágot. Az ének első számú prioritást kapott, a zene pedig másodrangúvá vált, abszolút csak azt kiszolgáló és nem együttműködő minőségűvé degradálódott. Nevesítve a dolgokat: Elmondható, hogy Jenny és Steve Sic munkássága az Omnia, de természetesen nem csak egyedül igazgatnak mindent. Legalábbis régebben nem ez a fajta két emberes látásmód uralkodott.
2009-es World of Omnia albumig legalábbis semmiképp. Akkoriban szabadultak meg két fontos tagtól, ők voltak: Luka (Louis 'Luka' Aubri-Krieger** és Joseph 'Joe King' Hennon). Holott, ha lehet hinni a Wikipédiának akkor Luka alapítótag volt. Steve Sic-kel közösen leheltek életet az Omniába és csak később jött be a képbe Jenny (Yoko Ono effektus pogány módra?). Aki nagyon sokat hozzá tett az Omniához, ám valószínűsíthető, hogy hozzá is járult a kellemetlen változások elindításához. Tehát ilyen izgalmas dolgok történtek, amit általában nem írnak le egy az egybe. S ahogy azt sem fogják, hogy >R.I.P. Omnia<. Legalábbis addig nem, míg a zenekar neve jól cseng és mindenki elhiszi, hogy ez ugyanaz az Omnia. Ami részben igaz is, mert játsszák a régi számokat, az alapítótag még benne van a bandában. Másrészt ott az igazság, hogy fejben teljesen mások, mint a régi időkben. Inkább a populáris vonalat viszik tovább, így tehát levonva a végkövetkeztetést ki sem kell mondanom a nyilvánvalót. Valószínű, hogy nem fognak visszatérni ahhoz a jó kis "népzenei" alapokhoz és erőteljességhez, amit régen sikerrel formáltak meg. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy soha többet nem fogom őket hallgatni. A régi, kedvenc számaikat nagyon is, talán még jobban meg is becsülöm. S azt hiszem majd odafigyelek a jövőben Luka és Joe zenészekre, hátha felbukkannak valahol. Nagy ritkán, pedig meg lehet rá is nézek Jenny és Sic oldalára, hátha az évek haladtával fejükhöz kapnak valami csoda folytán. Ha nem, akkor felőlem nyugodt szívvel, Morrigan vigye őket messzi hegyeken és réteken túlra...! : )*
* Jómagam szavaim ingyen-bérmentve, osztom csakis ebbe a blogban, nem vagyok se bűvész se zenész és mivel ez egy "én-blog", ezek csak a saját szórakozásomra összeszőtt gondolataim. ** Egy kedves youtube hozzászóló írta a következőket az új Free Ra Huri videóhoz : " Opposed to some of you, i really, really DONT like the actual Omnia ! Neither the sound nor the spirit of it... The story with Luka, firing him at the end, was the worst thing that happened in the band, and since then it's not the same at all !!" Tehát mások is zúgolódnak, találgatják mi is történt valójában.
Egy kis szokásoktól eltérő zene, némi újdonság az étrendben mindig jól jön. Lépjen is hát minden sallang nélkül virtuális-elektronikus színpadunkra a Hilight Tribe!
Gyakran érzem úgy, hogy nem használom ki a lehetőségeim teljes tárházát. S mindemellett még gyakrabban, hogy többet tudnék alkotni - akárcsak alkotgatni - mindössze van, ami hihetetlen pontossággal közbejön: el kell menni a bankba, ismerős épp keres telefonon, rám írnak a véletlenül bejelentkezett barátok, más rám hárítja a saját munkáját, vagy ami leggyakoribb itthon a szomszéd el kezd körfűrészezni, a közeli kutyák megőrülnek és satöbbi. Visszagondolva jelen hely, ahol lakok (amit sohasem tekintettem otthonomnak) sohasem volt még a megbízható gondolkodás színtere sem. Már pedig bárminemű alkotásnak, akár egyszerű elhatározásnak a gondolat az alapja akárhogy is nézzük. Ha pedig képtelen vagyunk rendszeresen felépíteni saját kis gondolatsorunkat a nélkül hogy káromkodnánk - az meglehetősen hátráltató s idegesítő bír lenni.
Egyet tehetek; felcsavarom a hangerőt a hifin és próbálok koncentrálni. A szokásos zene tár helyet az előbb ennek az oldalnak a háttér zenéjét hallgattam: http://www.no-art.info/ Elég sokáig. Hm, ilyenkor tényleg nem értem, hogy ezen a helyen eddig miért nem őrültem meg. És ez nem lesz jobb, se könnyebb... érdekes volna elindítani egy olyan kutatást, mely azt vizsgálná, hogy a magyar emberek mennyire elégedettek lakásuk, házuk nyugalmával - mennyire harmonikus az otthon közege számukra.
Egyre kevésbé tudok irodalmi lenni, azt hiszem akármi is lesz most már de az előbbi posztban leírtak kételyei biztos nem fognak vissza tartani a jövőben. /Sosem akartam énblogot írni, de a grafománia és rossz közeg sok mindenre képes/
Már hetek (hónapok?) óta kimennék a vadonba és akár hetekig is kint lennék mindentől távol. Ha nem is napokig, de legalább egy éjszakát mindenképp sátorban szeretnék tölteni.
Kiválasztani egy helyet, ahol elidőzhetek két hosszú séta közt. Talán tüzet is gyújtani, tűzgyújtáshoz szárazfát gyűjteni, szalonnázni és közben figyelni a Csillagokat. Beszívni a nyár utolsó elmaradhatatlan búcsúzó szavait.
Ezt érzem pillanatnyilag sok más ki nem mondott érzések mellett. S hogy eddig miért nem mentem ki a „vadonba” a sátrammal, csak úgy? Munka, személyes kapcsolatok, vagy egyéb dolgok akadályoztak volna? Felettébb jó kérdések, a válaszokat meg hagyom más napra. Mindenesetre az biztos, hogy a menni akarás és véletlen egybeesések is kínoznak. Múlt héten egy a magyarság régi életmódjával (népvándorlás, jurtai életmóddal) kapcsolatos filmsorozat került elém, most pedig Ben Canales fotói. Mit tehetek ezek után? Beismerem, hogy tényleg sátrat kéne „bontani” és megindulni. Érdekes szinonimák ezek, szinonimák életem más területeire, történéseire. Például tudom, hogy nem elég egyszerűen kimozdulnom – ha én kimozdulok, akkor szükségszerűen mindig a végtelen felé is mozdulok.
No de elég is a személyes okoskodásból, következzenek Ben Canales fotói és szabad fordításban egy idézet az oldaláról. Derűs estét és csillagos szép álmokat mindenkinek!
„A táborozás hihetetlen bónusza a csillagok alatt alvás. Szeretem elvinni a sátrat különböző helyekre és benne aludni. Egy helynek a részének érzem magam. Benne, de azt nem véglegesen megváltoztatva. Csak tovahaladva, élvezve amit az nyújtani tud. A sátor képei a csillagokkal szintén fontosak számomra, mindez többről szól, mint a szúnyogok távoltartásáról. Ez az én távoli otthonom az otthonomtól.”
Mint tudjuk 2001 Szeptemberében repülőgépek csapódtak a Világkereskedelmi Központ (World Trade Center - továbbiakban: WTC) tornyaiba, a Pentagonba, mindemellett pedig súlyos károk keletkeztek a WTC körüli épületekben. Mindez pedig már a rideg múlt, több mint tíz éve.
A mi nap akadtam egy jó dokumentum filmre, amely kifejezetten a történtek szándékosan elhallgatott részeit elemzi. Elképzelhető, hogy az általa felvetett kérdésekre nagy az esély, hogy ebben az évszázadban, vagy talán soha nem is kapunk hivatalos választ. A címe is: Fájdalmas megtévesztés - Painful deceptions magáért beszél.
Kijelenthetjük, hogy 9/11 egy jól megszervezett katonai hadművelet volt. A "Fájdalmas megtévesztés" ennek a hadműveletnek a technikai lebonyolításának bemutatására törekszik, ellenben Michael Moore Fahrenheit 9/11 alkotásával. Moore inkább a háttér érdekek és az arab/ázsiai felek Fehér házzal való különös összefonódását mutatja be. Föltehetjük a kérdést, mit tudunk a történtekről biztosan? Mi az, ami számunkra egyszerű halandóként is kinyitja zsebünkbe a bicskát? Nézzük meg ezeket tényeket, ugyanis a háromezer áldozatnak tartozunk legalább annyival, hogy nem fogadjuk el rögtön a "hivatalos verziót".
Itt rögtön megtekinthető a kérdéses dokumentumfilm:
Amit tudunk: "2001. szeptember 11. reggelén 19 géprabló átvette az irányítást négy, Bostonból, Newarkból és Washingtonból San Franciscoba és Los Angelesbe induló repülőjáraton. 8:46-kor az American Airlines 11-es járata a World Trade Center északi tornyába ütközött, 9:03-kor a United Airlines 175-ös járata csapódott a déli toronyba.
Géprablók egy másik csoportja vezette az American Airlines 77-es járatát a Pentagon épületébe reggel 9:37-kor. A negyedik gép, a United Airlines 93-as járata Pennsylvania államban, Shanksville közelében zuhant le 10:03-kor, miután a gép utasai visszafoglalták a repülőgépet. A támadás eredeti célpontja a Capitolium, vagy a Fehér Ház volt."
Ami szintén tudunk, gyanús, de a hivatalos szervek elfelejtik fontosságukat hangsúlyozni:
- A 3 gépet nem állították meg célba érésük előtt. A rendelkezésre álló harcászati eszközök nagyrésézét Cheney épp nemsokkal 9/11 előtt rendelte hadgyakorlatra. A rendelkezésre álló elfogó, légtérvédő vadászok, amik felszálltak épp az ellenkező irányba indultak, mint amerre az utasszállítók haladtak.
- Mind a Pentagon, mind a WTC helyszínén gyors takarító mukálatokat végeztek az események után. A Pentagonnál egyenesen - fotók bizonyította - öltönyös emberek szedegették a gyanús maradványokat, s egy nagy leponyvázott tárgyat is elszállítottak a centrumból.
PENTAGON:
A Pentagon (Ami egyébként az Amerikai Védelmi Minisztérium székhelye) A 9/11es támadások során itt találkozhatunk a legszembetűnőbb logikai furcsaságokkal.
Elsőként az szúr szemet, hogy a becsapódás az épület üres, felújításra váró részébe történt (ami többek közt direkt esetleges támadásokkal szembeni felvértezésre várt). Továbbá nem láthatóak fotó/videó dokumentumok utasszállító gép becsapódásáról! Későbbi helyszíni felvételek szerint sem csomagok, repülőgép maradványok, holttestek sem láthatóak. A becsapódás helyszíne alapján az érkező repülőgépnek meg kellett kerülnie az épületet, majd egy bonyolult manőverezés által becsapódnia a kívánt szögben. Mindezt a nyakatekert mutatványt egy jólképzett pilótának is nehezére esett volna pont így végigvinnie. Egy jóval képzetlenebb, ideges terroristának pedig még úgyse... aki vélhetően egy az egybe felülről vezette volna a gépet az objektumba.
Az alapvető logika valóbban azt kívánja, hogy egy kisebb gép, vagy egy drón, robotrepülőgép csapódott be a Pentagonba. A WTC-nél látható pusztítás is már önmagában rácáfol a Pentagon-ügyre. Összehasonlíthatatlanul kisebb ugyanis a pusztítás, mint a tornyoknál.
A hadsereg egy bejelentéséből tudható, hogy 2 GlobalHawk tipusú drón, pilótanélküli repülőgépük tűnt el, avagy semmisült meg papíron. Ezek sorsáról részleteket tudunk, az viszont biztos, hogy ezen bejelentés után már senkinek sem hiányoztak a raktárból.
Ezekről a gépekről tudva levő, hogy nehezen érzékeli őket a radar. Ezért a NORAD, azaz saját eszközeikkel szemben előnyük volt. Ezek a gépek képesek pont arra, az alacsony magasságú repülésre amit a Pentagonba csapódó "tárgy" produkált. Elég volt egy "szimpla" rutin nagy sebességű leszállópályás átstartolást beleprogramozni a Globalhawk robotrepülőgépbe - avagy az azt irányító technikus egy már sokadszor betáplált rutin adatokat adott meg - ezúttal azonban a gép nem startolt át semmin, hanem lyukat ütött a betonba.
W.T.C. ÉS A MÁGIKUS 7ES ÉPÜLET:
New Yorkban a repülőgépek által véghezvitt pusztításnak 7 épület látta közvetlenül vagy közvetve kárát.
Az úgynevezett 7es épület jól láthatólag távol van a pusztítás epicentrumától. A Egyesült Államok postahivatala mellett állt. Köztudott volt róla, hogy 3 emeletét különös mód bebiztosították.
A támadások után kisebb tüzeket észleltek a 7esből. A tulajt felhívta a tűzoltóság egy embere, aki tájékoztatta őt, hogy az épület vélhetően menthetetlen. És ha ő neki is megfelel felrobbantják! Mindezt igen, egy tűzoltó mondta! A tűzoltóság nem csak Magyarországon, ha nem a világ más országaiban sem rendelkezik azonnali robbantó mesterek szabad kapacitásával. S ha így is lenne, egy robbantás amúgy sem volna kivitelezhető rögvest.
A robbantó mestereknek, mint ahogy azt manapság számos dokumentum csatornán láthatjuk rendkívül komoly munkájuk van. 1# Ismerniük kell az adott és környező épületek pontos alaprajzát 2# Biztosítaniuk kell az épületet és környékét - s átfésülniük (jelen esetben egy égő épületről van szó(?)) 3# A tölteteket el kell helyezniük (egy füsttel, rossz láthatósági körülmények közti munkaterületen) 4# a robbantást koordinálniuk kell (Mindemellett megfelelő mennyiségű és minőségű biztosított robbanóanyaggal kell rendelkezniük a helyszínen!!!)
Ezen 7es épületről ahogy az előbb írtam is: 47 emeletének 3 emeletét megerősített ablaküveggel látták el. S további intézkedéseket tettek annak érdekében, hogy egy megerősített - kommunikációs bázisként használhassák a jövőben ha szükség van rá vészhelyzetben.
Tudjuk még továbbiakban, hogy ugyanolyan jól biztosított acélépület volt mint a környező tornyok is. Tudjuk, hogy ebbe az épületbe nem repült bele repülőgép! A kívülről látható tüzek nem okozhatták összeomlását. Rejtélyes módon azonban mégis összeomlott. A már idézett robbantási előkészületekre való utalás és a furcsa telefonbeszélgetés elérte célját.
Miért semmisíthették meg? Az, aki kicsit is konstruktívan tud gondolkozni tudhatja, hogy a bizonyítékokat el kell tüntetni. - Tehát lettek volna, és ha igen milyen bizonyítékok ebben az épületben? Vagy (ha feltételezzük, hogy nem egy piciny irodai tűz miatt omlott össze egy acél és beton épület) ennek az épületnek az összeomlását a tragédia súlyosságának fokozására használták fel? Esetleg a terroristák avagy beavatott kormány emberek innét, első sorból koordinálták az "akciót"?
Azt mindenesetre tudjuk, hogy a 7es épületből tökéletes rálátásuk nyílt mindenre. Aki a védett ablakok mögött tartózkodott, még a sok kilométerper órával repülő törmelékektől sem kellett hogy tartson.
MAGUK A TORNYOK:
Végül maguk a tornyok. Megsemmisülésük történelmünknek barbár és elképesztően hihetetlen epizódja. New York jelképei voltak, filmeken még ma is vissza-vissza térő elemek. Akár Amerikai, akár egy távoli Európai ország lakosaként gondolunk ezekre a tornyokra; mindenképp jelentettek és jelentenek valamit. Az elvesztett élet, mindig élet.
Két repülőgép, két toronyba csapódott helyi idő szerint 8:46-kor az American Airlines 11-es járata a World Trade Center északi tornyába ütközött, 9:03-kor a United Airlines 175-ös járata csapódott a déli toronyba. A repülőgépek több emeleten is keresztül száguldottak, a becsapódás szintjein olyan pusztítást vittek végbe, hogy a keletkező légnyomás különbség és rombolás hatására a túloldali üvegtáblák is kirobbantak (itt megjegyzendő hogy a roncsolódott szinteken később csapdába esett túlélők jelentek meg - ami azt feltételezi hogy minimális szinten járható volt, tehát nem szakadtak csak úgy egymásba az épület szintek [Az acél szerkezet kitartott]).
Azonban az épületeknek ez elvileg és gyakorlatilag meg sem kottyant. Az acélszerkezet ki sem lengett. A hivatalos vélemény szerint a becsapódás után keletkező tüzek rongálták meg annyira az épületeket, hogy azok összeomlottak. Habár természetesen szeizmikus mozgásokat érzékelő műszerek feljegyezték a becsapódáskor keletkező rezgést, a gépek becsapódása után azonban minden videón az összeomlásokig az épületek fő tartó elemeit nézve statikai sértetlenségről árulkodnak (nem volt az összeomlást megelőző kilengés, szintek lassankénti egymásba csúszására utaló vizuális - se további szeizmikus jel!).
Mindezt egy vezető tűzoltóknak szánt szakértő magazin egyszerűen sületlen tréfának tartja. Mivel az acélt egyetlen hasonló irodai tűz sem képes annyira meggyengíteni, még ha előtte az épületnek is rongyolnak vele... hogy az lerombolódjék.
Röviden: Volt két repülőgép, 2 felhőkarcoló és egy épület. Ajánlom mindenki figyelmébe Bruce Willis Die Hard 3 című filmjét. Abban egy zseniális robbantással egybekötött rablást mutatnak be. A filmben alapvető figyelemeltereléssel tévesztenek meg mindenkit, majd kihasználják a riadt hangyaboly fejetlenségét és kényük kedvükre tevékenykedhetnek, majd tűnhetnek el saját tempójukban a helyszínről.
Szeptember 11-én azonban nem voltak filmhősök, csak egyedi és valóságos tragédiák, melyek egy szörnyen kiszámított cselekmény láncra voltak felfűzve.
Ha elfogadjuk a legkézenfekvőbb és legszörnyebb hipotézist, mely szerint irányított gépeltérítések, irányított robbantások zajlottak máris értelmet nyer sok minden.
Elfelejtettem megemlíteni, én csak céloztam rá, de a dokumentum film nagy hangsúlyt fektet rá: a szétrepülő törmelék és a keletkező felhő a tornyok és a 7es épületnél is teljes mértékben hasonló az ipari robbantásoknál láthatókhoz.
- A törmelékek is úgy, olyan erővel repültek, ahogy speciálisan előkészített robbantásokkor szokás.
- C4, semtex vagy hasonló robbanótöltetek képesek nagy hőt fejleszteni, ami megolvaszthatja az acélt. S ahogy még napokkal későbbi radar felvételeken is látszik nagy hőmérsékletű törmeléket hagy maga után...
- Továbbá az épületek önmagukba csuklása is megegyezik. Ezek a látható tények. A tűz általi rombolásra viszont logikus magyarázat a már említett acél-olvadási tényező miatt ismételten nem elfogadható.
Amennyiben ilyen mód zajlott a történelem, kijelenthető, hogy több hónapos tervezésű jól koordinált akciót bonyolítottak olyan emberek, akik idővel, ember anyaggal, készpénzzel és kormánykapcsolatokkal rendelkeztek.
Ha mindezt, egy elszigetelt terrorista sejt vitte volna véghez valószínű - még ha a kormányhivatalnokok számításból hagyták is volna őket szabadon garázdálkodni - , hogy a rendelkezésre álló anyagi keretüket (mondjuk 10-20 millió dollárt) máshogy osztják be. Mindez (szomorú elkerülhetetlenül bizarr ilyet állítani, de igaz) pont úgy zajlott ahogy a jobb filmekben: Legnehezebb a robbanó töltetek helyének kiszámítása, elhelyezése és azok összehangolt irányítása, detonálása volt. Ha ezt újból elismétlem... - mert mint gondolkodni szerető ember már párszor átrágtam magam rajta ... ha ezt egy kisebb terrorista sejt vitte volna véghez, akkor biztos nem így csinálták volna. Mert két-három épületbe higgadt vérrel tölteteket elhelyezni lebukásveszélyes. Pont mint a filmekben.
Nagyon könnyen elképzelhetjük, ahogy emberek vagy éjszaka, vagy nappal takarítónak, esetleg villanyszerelőnek beöltözve az épületek álmennyezetében elhelyezik suttyomban a C4-es tölteteket. Munka végeztével átslattyognak a 7es épületbe. Ott jelzik, hogy minden rendben. Ezt közlik a repülőgép eltérítőkkel, akik visszajeleznek. Titkosított, vagy nem titkosított rádión keresztül (akár fény vagy egyéb lézeres jelekkel is) pedig irányíthatják a 8:46-kor az American Airlines 11-es járatának fanatikus pilótáit, akik 8:46-kor becsapódnak az északi toronyba. Nemsokkal később ugyanígy a közeledő a United Airlines 175-ös járatát, mely 9:03-kor csapódott a déli toronyba.
Közben meglehet, hogy ugyanez a brigád kapja a fülest, hogy a United Airlines 93-as járata nem biztos, hogy céljához ér. Ez a gép később Pennsylvania államban, Shanksville közelében zuhant le 10:03-kor. Akármi is volt a céljuk ezzel a géppel már nem tudjuk meg, mert vélhetőleg visszafoglalták az eltérítőktől.
Talán épp ezért indították útnak a kisgépet a Pentagonba, ami 9:37-kor csapódott be.
Itt egy kicsit meg kell állnunk. A hivatalos verzió szerint ugyanis az American Airlines 77-es járatát vezették géprablók a Pentagonba. Azonban ez a járat eltűnt a légiirányítók szeme elől... vélhetőleg mivel földbe csapódott. Meg lehet ezt a gépet sem tudták gond nélkül a szakképzett pilótáktól megkaparintani. S épp ezért úgy dönthettek, hogy inkább földbe vezetik a gépet.
[Megjegyzendő még, hogy a pilóták nem akárkinek nyitnak ajtót. S elég sok szakember anno a katonaságban szolgált, tehát nem mind nyeszlett pipogya fráter, akit egy borotvával meghátrálásra lehet kényszeríteni....]
A United Airlines 93-as járatáról a következők derültek ki később:
"2002 szeptemberében Yosri Fouda, Khalid Sheikh Mohammed és Ramzi Binalshibh dokumentumfilm készítők és riporterek azt állították, hogy a negyedik eltérített gép nem a Fehér Ház felé, hanem a Capitolium irányába tartott. Interjújukban azt is megemlítették, hogy az al-Káida kezdetben a World Trade Center helyett atomerőművekbe vezete volna az eltérített gépeket, ám később a New York-i célpontok mellett döntöttek." Érdemes volna egy vizsgálatot lefolytatni, hogy az Alkaida eredeti tervét miért változtatta meg. Milyen benyomás hatására és milyen további személyek segítették a példátlan "akciót".
De azt javaslom mi térjünk vissza a 7es épület biztonságában ücsörgő embereinkre. Akik készülnek elhagyni a helyszínt miután végignézték a tornyok lerombolását.
Vélhetően nem akartak semmilyen nyomot hagyni, s úgy számítottak az épület taktikai lerombolása a legjobb, már csak azért is mert az növeli a terror akciójuk megfélemlítő erejét.
Miután meggyőződtek, hogy eddigi munkájuk illeszkedik az akciótervhez, újra ellenőrizték a tölteteket, kivonultak és csak pár embert hagytak az épület védésére.
Egészen délutánig kivártak, hagyták hogy az okozott tűz eldurvuljon és a történetük hihető legyen. 17:20 és 17:21 kor megnyomták azt a bizonyos piros gombot és a 7es épület is történelemmé vált.
Ettől fogva már csak a maradványok megsürgetett elszállítása, romeltakarítása volt a feladatuk. És természetesen a politikai háttér biztosítása, valamint a közvélemény legegyszerűbb megtévesztése: hagyták, hogy mindenki a repülőgépekkel, a terroristák arcával foglalkozzon. A CNN és más hírügynökségek pedig később örömmel repültek rá a témára, ahogy később témaéhséggel foglalkoztak az Afganisztáni, majd az Iraki akciókkal.
TOVÁBBÁ:
- A támadásokat kivizsgáló bizottság roppant gyors és hiányos munkát végzett.
Azonban tartva még ennek a gyenge munka eredményességétől is; utólag politikai nyomás hatására még tovább szűkítették a bizottság hatókörét - az U.S.A. által a kivizsgálásra fordított összeget többen is, a filmben is keveslik. Nem véletlen tehát, ha felmérések szerint a New York-i szavazók közel 2/3-a kívánta újra éleszteni a vizsgálatokat.
Kubai forgatókönyv:
Talán ezzel kellett volna kezdenem, de így a végére csattanónak se rossz. Ismert, hogy az U.S.A. a hidegháborúban, 1962-ben egy Operation Northwood hadművelet során kidolgozott terv abból állt, hogy megszereznek egy utasszállító repülőgépet. Amit kicserélnek egy távolról irányítható "robotrepülőgépre", s azt lelövik, vagy lelövetik majd pedig Kubát teszik felelőssé a repülőgép elpusztításáért, ezzel ösztönözvén elkerülhetetlen háborúra az amerikai népet. A módszer alapjaiban véve kísértetiesen hasonlít. A hatvanas években azonban nem állt rendelkezésre annyi kamera... és elképzelhető, hogy lesajnálták volna a népek egy óceán felett elpusztult gép jelentőségét. Főleg olyan közel a második világháború szörnyűségeihez, a 21. század hajnalán azonban az olajért és fegyver beruházásokért folytatott háborúk új és erőteljesebb lépéseket kívántak. S mi ezt nagyon jól láthattuk, láthatjuk még most is.
Ahogy az angol mondja: "one amazing coincidence after another".
- Összehangolt, példátlan gépeltérítési forgatókönyvnek lehettünk szemtanúi. Olyannak, amire nem véletlenül ez előtt és azóta sem volt példa. Mindezt a kis összefoglalót saját magam számára írtam elsődlegesen.
(örülök az esetleges olvasóknak, ha valaki másolná az írásom akár 1az1be nem vagyok ellene, de teljes hivatkozást, idézést is írjon, ami jelen oldalra mutat!)
(Saját szerzett információim az említett dokumentumfilmek és az általános wikipedián is feltüntetett, elfogadott adatok. Bárki aki többet kíván megtudni, vagy kevesli a gondolat menetem nézze meg a forrásokat. Az Internet lefogadom akár a 9/11es események UFÓk-al és ősgyíkokkal való összeházasítását is megfogja találni :D).
(Azok, akik titkos műveletekről szeretnének olvasni két szerzőt is ajánlok rögtön, az egyik Richard Marcinko, az ő kommandós regényei jajveszékelve kiáltanak a megfilmesítésért. Azonban olyannyira realisztikusak és ridegek, hogy nem véletlen senki sem ugrott még neki a feladatnak. Másik szerző meglepő mód Hugh Laurie, akinek a Gun Seller című regényét rendkívül profi munkának tartom. S azaz írás is tele van pumpálva jócskán a reális világban előforduló indítékokkal és megtévesztésekkel.)
Valóbban kíváncsi voltam, hogy hány ész érvet találok az Internet egyszerű eszközeivel, mely nem csak hogy elgondolkodtató, ha nem félelmetesen igaznak is tűnik. Remélem a jövőben az írott média és a televízió eljut egy olyan szintre, ahol az igazság által a hírgerjesztés mögé is betud és be akarja vezetni az embereket.
Mindezt a kis számvetést Vujity Tvrtko szavaival zárnám:
"Meggyőződésem, hogy az emberiség hóhéra nem az emberi butaság, nem is az emberi mulasztás, hanem a szándékos aljasság." /Pokoli történetek; és ami az óta történt 58. old
Ösztönösen gyűjteni kezdtem azokat a spirituális, ezoterikus és egyéb fontos szerzőket, publikációkat, amiknek valóbban lehet hatásuk az emberek életére. Magyarán amiket érdemes volt megírni. - Miért? - Miért kergeti a kutya a farkát? Mert megteheti.
Mindemellett van valami őrületes belső késztetésem is, mely azt mondja, hogy - ez jót tesz neked. Nem az a fajta "gyűjtő" vagyok, aki egy nagy dombbá harácsolja az összes zsákmányát és csak az otthoni 4 fal közt kívánja tartani. Megosztási vágy is van bennem, épp ez a jó ezen "dolgokban" ott hever az 67es út mellett és mindössze fel kell venni, leporolni.
És ezt csak kevesen érthetik meg. Stephen King egyszer írt valamit az egyetemes irodalom nagy íróiról, amiben nagyjából (avagy ténylegesen is) egyfajta szükségszerű szörnyszülötteknek hívja ezeket a tehetséges embereket - egyúttal magát is. Mivel hogy képességük és késztetéseik révén történetek írására vannak kárhoztatva - s épp azért szörnyszülöttek, mert lehet hogy állandóan jó rímeket vetnek papírra, de azon kívül nem sok minden jóval áldotta meg őket a Teremtő.
Ez van, kaptuk amit, használjuk ahogy tudjuk. A bennem levő szörnyszülött :) pl. ettől a blogtól nem tud elszakadni. Nem, mintha nem ne volna jobb dolgom, mint ezen sorok begépelése. Mindössze csak kényszert érzek az írásra (grafománia? - meglehet:) és gondolataim gyors kiterjesztésére és rögzítésére.
Tehát a spiritualizmus; a szellemi dolgokkal foglalkozni rendkívül ingoványos terület. Jól kell magad ismerned és nem márt ha van minimális fogalmad a világ buktatóiról is - mindemellett pedig megfelelő kíváncsisággal kell rendelkezned, hogy végrehajtsd a fejlődéséhez szükséges ugrásokat.
Néha elgondolkozok, hogy érdemes -e egyáltalán mások feljegyzéseit átolvasni és elraktározni. Merthisz, előbb utóbb aki tanulmányozza a témába vágó szerzők írásait, életét, mondásait (pl, Buddha, Jézus - szünet - Eckhart Tolle, Dalai Láma, Osho, Jane Roberts, Dethlefsen, Szepes Mária stb...) rájön hogy a puszta szavak ugyanarról a témáról szemelvények. Az Univerzális Emberről és a megismerhető/megismerhetetlen létezésről szólnak. Föltehetjük a kérdést: - Van -e értelme olvasni egyáltalán?
A minap Tanpai Rinpocse előadásán voltam Miskolcon, aki elmesélte, hogy 9 éves korában mit és miket mondtak, tanítottak neki. Nagyjából azt hangsúlyozták neki, hogy törekednie kell az egyetemes emberi szeretetre, a megbocsájtásra (Buddhista alapelveket) stb... és hogy mikor Ő ezeket hallgatta, akkor boldogság töltötte el és mosolygott, mint a tejbetök. Tehát nagyon úgy néz ki, hogy megéri nem csak olvasni, ha nem tágítani is az emberek látókörét akár a legegyszerűbb szavak ismételgetésével. Mert a "spirituális utazás", ahogyan minden utazás szélesíti a látókört és a szavakból mantrák, a mantrákból magasabb energiák lesznek - dióhéjban.
- Mit is akartam ezzel a lassan esszébe nyúló bejegyzéssel? Oh igen, a gyűjtésről akartam elmélkedni. De félő nem tudtam magam kellőképp megmarcangolni. Maradjunk annyiban, hogy számomra fontos minden érdekes információ, ami kizökkent, feldobja a lelkem, kíváncsiságot szít, elgondolkodtat és a képzeletemben hegyet-völgyet mozgat meg. Azt hiszem ezért nem értem meg magam az emberek legalább felével (vagy többel... ez jóindulat kérdése). Valahogy azaz érzésem ugyanis, hogy a legtöbb ember tökfej s ha választhat, akkor inkább a kék pirulát veszi be és a saját Gandalfját elkergeti mielőtt az egyáltalán a Megyébe léphetne.
Egyszer - férfi génjeim ellenére elolvastam a Twilight könyveket. Gyors olvasó vagyok és lassú író. Valamint, ha unatkozok őrültségeket is képes vagyok véghez vinni. Nagyjából Twilight-ot olvasni is hasonló dolog :D Nah de elég ebből, a végén még valaki ezekre a hívó szavakra talál ide. Nem tudom melyik könyvből, vagy honnét de ezeket jegyzeteltem ki Stephenie Meyertől amíg olvastam:„- Hmm… Legeslegjobban azt élvezem, amikor az én… felerősödött képességeim segítségével megmentem valakinek az életét, aki különben meghalna. Kellemes gondolat, hogy a tudásomnak köszönhetően néhány embernek jobb élete lesz, pusztán azért, mert létezem… Néha még a fejlettebb szaglásom is hasznos diagnosztikai eszköz – szája sarka mosolyra húzódott. Ezen rágódtam egy kicsit, miközben Carlisle végigtapogatta a karomat, nem maradt –e üvegszilánk a sebben. Aztán a táskájába kotort újabb eszközökért, és én elszántan próbáltam nem elképzelni a tűt és a cérnát. - Nagyon keményen próbálsz jóvátenni valamit, ami nem is a te hibád – kockáztattam meg. - Már úgy értem, egészen más lenne a helyzet, ha te akartad volna ezt az egészet! De te nem választottad ezt a létet, és mégis, annyira kell igyekezned, hogy jó légy! - Nem hinném, hogy bármit is jóvá akarnék tenni – vetette ellen könnyedén. – Csak épp úgy vagyok vele, mint mindennel az életben: el kell döntenem, mihez kezdek az adottságaimmal.”
***
„Jacob arcán furcsa kifejezés suhant át. - Azt hiszem tényleg jobb lesz, ha most hazamegyek – mondta. Gyorsan kikászálódott a kocsiból. - Hívj fel! – kiáltottam utána, miközben elhajtott. Figyeltem, ahogy távolodott, és úgy láttam, legalább az autót biztosan uralja. Aztán csak bámultam az üres utcát, amikor eltűnt, és engem is enyhe rosszullét kerülgetett, de nem fizikai okokból.
***
Annyira szerettem volna, ha Jacob Black az öcsémnek születik, vér szerinti testvéremnek, hogy jogom legyen számítani rá, és mégse gyötörjön olyan lelkifurdalás, mint most. Isten a tanúm, soha nem akartam kihasználni Jacobot, de ha ennyire bánt a bűntudat, az azt jelenti, hogy mégiscsak ezt teszem. És még kevésbé akartam, hogy belém szeressen. Egy dolgot alaposan megtanultam – és ez a tudás átitatott a csontom velejéig, a fejem búbjától a sarkamig, üres mellkasom legmélyéig -, hogy a szerelem hatalmat ad a másiknak, hogy összetörjön.”
***
„Hozzám lépett, fölém hajolt, és dühtől égő szemmel meredt rám. - Hát őszintén sajnálom, hogy ha már így alakult, nem tudok a kedvedre való szörnyeteg lenni, Bella! Gondolom, én nem vagyok olyan nagyszerű, mint a kedvenc vérszívóid, igaz? Talpra ugrottam, és dühösen farkasszemet néztem vele. - Nem, nem vagy! – kiáltottam. – Nem az a lényeg, hogy mi vagy, te hülye, hanem hogy mit csinálsz!”
***
„Edward gyöngéden megszorította a derekamat. - Itt vagyok melletted… Mély lélegzetet vettem. Igaz. Edward itt van mellettem, és átölel. És amíg ez így van, bármilyen bajjal szembenézek. Kihúztam magam, és elindultam, hogy szembenézzek a sorsommal - miközben a végzetem rendíthetetlenül jött mellettem.”
***
„Egyetlen beszélgetés elég volt hozzá, hogy meggyőzzön. Készen álltam rá, hogy elhagyjam Mariát, és némileg megkönnyebbültem, hogy mégsem kell megölnöm. A társa voltam, olyan sokáig éltünk egymás mellett, mint Carlisle és Edward, bár a mi kapcsolatunk korántsem volt ilyen erős. Ha az életed csupa harc és vérrontás, akkor csak vékony szálak kötnek másokhoz, és ezeket a szálakat könnyű elszakítani. Úgy hagytam ott Mariát és korábbi életemet, hogy hátra se nézem.”
***
- Kevés író képes ütős párbeszédeket adni a karaktereinek. És még kevesebb van olyan aki olyat ír, ami letablóz és pár szempillantás előtt úgy felrajzolja előtted az egész életét... Stephenienak néha sikerült. Máskor, pedig üres, önismétlő fecsegés zajlik 100 meg 100 oldalon keresztül. De mielőtt még elfelejtem, hogy nem könyv kritikát kezdtem el írni visszakanyarodok picit a választott medrembe. Nézte valaki a Dr. House (House M.D.) sorozatot az elejétől? Annak az első évadjaiban voltak rendkívül jó párbeszédek, monológok. Hihetetlenül jók! Pl: „Beteg:- Csak méltósággal szeretnék meghalni! House: - Olyasmi nem létezik. A testünk leépül olykor kilencven éves korunkban, olykor születésünk előtt. De mindig bekövetkezik és sosincs benne méltóság. Tök mindegy hogy tud –e járni, vagy ki tudja –e törölni a fenekét; mindig ronda. Mindig. Méltósággal csak élni lehet.” (1x1 Pilot) Lehet, hogy bőrére nyújtom a mákos rétest, ám szerintem ezek a kis apróságok általában a minőség fok mérői. Végtére is örülök, hogy rátaláltam újból erre a Meyer szösszenetre. A Carlisle féle párbeszéd abban a szövegkörnyezetben mindenképp zseniális. Rendben, szerintem ennyi volt ebben a témában. Köszi az olvasást, üdv. :-D
Azt hiszem elég könnyű. Mármint elég könnyű nyáron, este meglátni olyan a levegőben mozgó tárgyat, amiről fogalmunk sincs mi a szösz. A minap láttam egy UFO-t :) Itt álljunk meg egy pillanatra. Mit is jelent az UFO? Az internetes felvilágosító szerint: "Az angol Unidentified Flying Object (azonosítatlan repülő objektum/tárgy) rövidítése. UFO minden a levegőben megfigyelt objektum, jelenség, amit a szemtanú a saját ismeretei alapján nem tudott beazonosítani, nem tudta meghatározni mibenlétét. A köznyelv az UFO szón általában földönkívüli űrhajót, esetleg tévesen földönkívüli lényt ért."
Az én UFO-mról el tudom mondani, hogy kb. 10 percig élt. Ugyanis 10 percig nem tudtuk, illetve tudtam beazonosítani. A következő a sztori: Igazából többed magával jött; 6 különböző vöröses fénylő tárgy lebegett át telkünk felett 22:00 körül. Az idő borongós volt, felhők takarták a csillagokat. A szél nem fújt, légmozgás alig volt - ez még később fontos lesz. A hat tárgy Észak-Kelet irányból Dél-Nyugat irányba haladt át felettünk. Lassabban mentek, mint egy helikopter és hát ugyebár a felhő alap alatt, végig jól láthatóan. Fényük nem pislákolt, de mintha néha ki-ki hagyott volna.
Ez a kis UFO csapat mintha egy láthatatlan láncra lett volna felfűzve. Igazából először az első 4, majd később az utolsó kettő zárta a sort. Átvonulási idejük max 5-6 perc lehetett. Azt hiszem már eddig is sok információt osztottam meg. Valakinek valami tippje, hogy mik lehettek? Nos, aki zöld vagy szürke idegeneket vár a továbbiakban, azt el kell keserítenem. De érdekesnek érdekes lesz a konklúzióm az biztos. Már, ha lesz :D Következzék egy videó, azután pedig a lehetséges megoldás.
Egy kívánság ballon lehetett. Illetve kívánság ballonok lehettek az azonosítatlan tárgyak. Teljesen illenek a képbe. Több oldal is foglalkozik velük. Roppant szórakoztató az emberek véleményét olvasni velük kapcsolatban.
A kívánság ballonok nyaranta születésnapokon, esküvőkön és egyéb vigasságokon tűnhetnek fel nálunk. Miután ugyanis meggyújtják egyszerre eresztenek el pár tucatot. Este, jó időjárási körülmények közt jó buli az egész kis ceremónia. Ha nem látunk bele semmit akkor is érdekes nézni, ahogy távolodnak a kis ballonok. Amiket ha jól értelmezek a meggyújtott égésgázok vagy mik táplálnak... Tehát a környező települések valamelyikén valakik biztos jól szórakoztak. Kár, hogy engem nem hívtak meg fotózni az eseményt... :-D
Tehát igen, az UFO-k ballonok voltak. Hmm ez így belegondolva elég lapos sztori. De az, aki még hírből sem hallott ilyenről bizonyára zavaró lehet látni ilyen csapatosan levegőben áramló azonosítatlan tárgyakat.
A lampion.hupont.hu így ír róla: "Hogyan használjátok? Nagyon könnyű a használata: nyisd szét a lampiont, az alján található hurokra húzd rá a gyújtóst, majd a hurkokat hajtsd ketté a tetején. A lampiont tartsd függőleges helyzetben és várj pár percet, amíg megtelik meleg levegővel. Amikor érzed, hogy könnyebbé válik, suttogjátok bele kívánságaitokat és engedjétek el…
A hagyományról: Távol-Keleten évezredek óta különböző szertartások és ünnepélyek szerves részévé vált, a repülő lampionok segítségével engedték el az emberek a betegséget, rosszat és írták rá a lampionra vágyaikat, hogy azok feljuthassanak az égbe."
Néha pár pillanat, máskor évek kellenek mire feldolgozzuk magunkban az átélt eseményeket. Rengeteg információ és tudatosítani való dolog vesz minket körbe. S mivel lehetetlen állandóan az önértékelésünkkel bajlódni épp ezért arra is teremtettünk, hogy hibázzunk. Ennél fogva néha észrevétlenül bunkók vagyunk. Nem csak másokkal, hanem önmagunkkal szemben is. A következő gondolat folyam előtt egy konkrét példa (vicc), hogy érthetőbb legyek : Tévedni emberi dolog - mondta a sün és lemászott a drótkeféről.
Norman Doidge mondta egyszer, hogy: "Tévedni épp oly emberi dolog, mint a hajlam, hogy tévedéseinkért elhárítsuk magunktól a felelősséget." Vajon mennyire a mi hibánk egy-egy tévedés, ha az pusztán a meg nem értésből és a feldolgozási időnk lassúságából fakad? És vajon mennyire az, ha már az évek alatt összeszedett rutinunk szinte észrevétlenül hárítja el a felelősség vállalást tetteinkért? - A válasz természetesen az, hogy a miénk minden. Persze van benne valami, ami legalábbis azt mondatja velem, hogy ez a bizonyos észlelési és felfogási idő, mintha nem teljesen állna a mi tudatos, egyszerű akarat erőnk hatása alatt. Ennélfogva komplexebbnek kell lennie, mint azt elsőre gondoljuk.
Az írás újra fontossá vált az életemben. Újra – mit újra? talán most először – lehetőségem termett arra, hogy levetkőzzem önmagam szuicid és szürke oldalát és a dolgok valódisága, megfogásuk felé törjek.
Szeretek olvasni és írni, értek a fotózáshoz is, azonban a képi, a fotografikus megfogalmazás sokkal nagyobb teher számomra, kevésbé természetes, mint a gondolatok közvetlen papírra vetése. Noha természetesen ennek is meg van a maga árnyoldala, sokkal több gyötrődés egy pár oldalas novellát is leírni, ahogy az elsőként megfogalmazódik bennem. A fotó önmagáért helytáll, míg az A4-es oldalak betűkódolása merőben gázosabb bármely kép pixel elemeitől.
Persze ezek mind jelenlegi gondolatok, később majd más dolgokat fogok gondolni.
Mindenesetre érdekesek ezek a késztetések, ezen a mai napi napló bejegyzésem érzem, azért kiállt hogy rakjam ki a valóságsztorihoz is. Vagy legalábbis folytassam a netes érdekeltségeim. Azt hiszem mindennek meg van a maga ideje, és ezeknek a dolgoknak most jött el sajátjuk.
Minek olyat írni, amit másokkal is megbeszélhetek? Vagy épp ha grafomániám támad, leírhatom egy helyre - egyesek személyes naplónak nevezik - amit csak én láthatok. Ha igazán komolyat akarok gépbe vésni, akkor itt van ez: http://samsarahun.blogspot.com/ Vagy a Flickr, vagy a nagy hatalmú Fácsé, mely a semmiből nőtte ki magát, de az emberek által még akkor is növekszik, ha a tervezői lassan csak 2x2 centit hagynak meg reklám mentesen. Őszintén: kell ez nekem? Áh, sohasem kellett. De kísérletnek mindenképp érdekes volt.
Azt hiszem ha volna ilyen kifejezés ezt az egészet úgy hívnák, hogy: "magán bulvár", vagy "privát bulvár" esetleg "szociális ömlengés" ... bár talán ez utóbbit használják páran. Egyszer meg lehet írok egy esszét a FaceBook és a blogok hasonlóságáról. Egy régebbi agymenésem alatt megállapítottam, hogy az összes közösségi dolog, nem csak az Interneten, és nem csak az Internet, ha nem minden, amit másokkal kommunikáció téren végezhetünk, annak nagy része pusztán: rész információk megosztásából áll. Én is ezt teszem most; az időm és a technikai korlátok miatt csak rész információkat közlök. Ez a megállapítás elvezet a következőhöz: Igazából életünk során csak ritkán esik meg olyan pillanat, mikor többről szól az életünk, mint rész információk közléséről: mikor vizsgázunk, beszélgetünk egy régi baráttal az utcán, mikor megnézzük hogy mennyi az idő és mikor az őrült a világba kiabálja téveszméit az mind csak információ darabka. Amikhez véleményem szerint túlságosan ragaszkodunk és azok köré építjük a világunkat.
A zöld erdő mélyén csak a madarakat hallani, lesiklani egy hosszú, meredek domboldalról, miközben érzed arcodon a szelet, csókolózni egy másik forró testtel, vagy épp átadni magadat egy olyan energia tömegnek mellyel csak energia útján kommunikálsz. Azok a ritka pillanatok. Az emberiségnek ezeket kéne hajszolnia, nem pedig rész információkkal körbe barikádoznia magát.
Mostanság azt tapasztalom, hogy az egész szép új világ az Attention Whore-izmus felé tolódik el. Vegyük az internetet: ami a "szörfözésre" épül, pl. beírod youtube-on kedvenc együttesed, megnyitod valamelyik klippjüket és a videó nézése közben oldalt rábukkansz egy hasonló zenekarra, majd látod hogy a leírásban van myspace, facebook és saját honlap oldaluk.
- Tehát azt hiszem, hogy a tartalom a meghatározó. A diktátorok és a vezetők közt nem sok; csak éppen Univerzumnyi különbség van. Foghatsz a kezedben egy jó vaskos papírköteget és ha van agyad fel fogod ismerni, hogy melyik értékesebb az, amelyiken a telefonkönyv szerepel, vagy amelyiken Shakespeare neve.
Tanulság: VIGYÁZZ A RIBIKRE! TE NE LEGYÉL IDEGESÍTŐ! FIGYELJ A KÖRNYEZETEDRE ÉS AZ ÉG SZERELMÉRE EMBER próbálj meg balanszírozni, vagy legalább a témába illőn "kommentálni", ha már hozzáadott értéket nem produkálsz.
