" – David! – kiáltotta a fiú, és tarisznyájából egy darab nyúlhúst vetett oda a ragadozónak. A sólyom röptében elkapta, egy fölfelé irányuló hát- és nyakrándítással elnyelte, Roland pedig megpróbálta újra megbéklyózni.
A sólyom, jóformán oda sem figyelve, megpördült, és hosszú, tátongó sebet tépett Roland karján. Azután visszatért zsákmányához.
Roland felnyögött, ismét meghurkolta a szíjat, de most felfogta David csapkodó, tépő csőrét a bőrkesztyűjével. Adott a madárnak még egy falat húst, majd a fejére tette a sapkát. David engedelmesen fölkapaszkodott a csuklójára.
A fiú büszkén felállt, karján a sólyommal.
– Mi ez? – kérdezte Cort, és rámutatott a Roland alkarján csöpögő vágásra. A fiú felkészült az ütésre, elzárta torkát a lehetséges kiáltások előtt, de az ütés nem jött.
– Megvágott – válaszolta.
– Feldühítetted – mondta Cort. – A sólyom nem fél tőled, fiam, és soha nem is fog. A sólyom Isten harcosa. "
/S. K./
