Járok a járdán, az út mentén. Köröttem emberek, órámra nézek és erősebben kopog a cipőm. Nézem a többit, akik egybe olvadnak. Nemrég szálltam le a buszról, így azon vagyok, hogy el kerüljem azokat, akik a két ajtó nyitás közzé még be akarnak csusszanni.
- Szia!
- Valaki rám köszönt. Nem tudom ki volt. Várjunk! Lehet, hogy csak felém köszönt. De nem, eszembe sem jut hátrafordulni. Én előre megyek, az a nő pedig már a múlt. És ráadásul ellenkező irányba sétál. Tehát nincs semmi közöm hozzá! Ló sziromnyi se!
Talán meg sem történt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése