Az Omnia nevű "pagan folkot" játszó formáció azon régi zenekarok közzé tartozik, melynek számait "muszáj" maraton jelleggel időnként elővennem és hallgatnom. Főleg általában tavasszal, ugyanis annyira kicsattanó, életszépséget s erőt sugárzó zenéik vannak, amik tényleg megérintik az ember lelkét. Az utóbbi időben azonban átestek egy nagyon érdekes váltáson, mely az ősi zenei világ eszközeit és véleményem szerint lelkiségét is lecserélte egyfajta modern maszlagra. Ezt pár másodperc alatt is elég könnyű észrevenni a számok tempóján, szövegén. Idén kiadott albumuk a Musick and Poëtre, melyen max. három újrahallgatható számot találtam magam részére! Az előző, 2010-es Wolf Love tavaly már nagyon sokkolt, így tehát csak ezért mondhatni, hogy a Poëtree "nem okozott csalódást".
Az előbb azért használtam az érdekes szót, mert természetesen ez nem egyedüli jelenség a zenei világban. Jelen esetben egy hagyományos alapokon nyugvó "neoceltic pagan folk" bandába bevittek teljesen máshova tartozó melodramatikus, romantikus elképzeléseket. Ami végül a szövegek megváltozását, s az ének harmónia fölé emelését eredményezte - ezzel meg is törte saját védjegyeit, az őt éltető ösztönös neokeltikus hangzásvilágot. Az ének első számú prioritást kapott, a zene pedig másodrangúvá vált, abszolút csak azt kiszolgáló és nem együttműködő minőségűvé degradálódott. Nevesítve a dolgokat: Elmondható, hogy Jenny és Steve Sic munkássága az Omnia, de természetesen nem csak egyedül igazgatnak mindent. Legalábbis régebben nem ez a fajta két emberes látásmód uralkodott.
2009-es World of Omnia albumig legalábbis semmiképp. Akkoriban szabadultak meg két fontos tagtól, ők voltak: Luka (Louis 'Luka' Aubri-Krieger** és Joseph 'Joe King' Hennon). Holott, ha lehet hinni a Wikipédiának akkor Luka alapítótag volt. Steve Sic-kel közösen leheltek életet az Omniába és csak később jött be a képbe Jenny (Yoko Ono effektus pogány módra?). Aki nagyon sokat hozzá tett az Omniához, ám valószínűsíthető, hogy hozzá is járult a kellemetlen változások elindításához. Tehát ilyen izgalmas dolgok történtek, amit általában nem írnak le egy az egybe. S ahogy azt sem fogják, hogy >R.I.P. Omnia<. Legalábbis addig nem, míg a zenekar neve jól cseng és mindenki elhiszi, hogy ez ugyanaz az Omnia. Ami részben igaz is, mert játsszák a régi számokat, az alapítótag még benne van a bandában. Másrészt ott az igazság, hogy fejben teljesen mások, mint a régi időkben. Inkább a populáris vonalat viszik tovább, így tehát levonva a végkövetkeztetést ki sem kell mondanom a nyilvánvalót. Valószínű, hogy nem fognak visszatérni ahhoz a jó kis "népzenei" alapokhoz és erőteljességhez, amit régen sikerrel formáltak meg. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy soha többet nem fogom őket hallgatni. A régi, kedvenc számaikat nagyon is, talán még jobban meg is becsülöm. S azt hiszem majd odafigyelek a jövőben Luka és Joe zenészekre, hátha felbukkannak valahol. Nagy ritkán, pedig meg lehet rá is nézek Jenny és Sic oldalára, hátha az évek haladtával fejükhöz kapnak valami csoda folytán. Ha nem, akkor felőlem nyugodt szívvel, Morrigan vigye őket messzi hegyeken és réteken túlra...! : )*
* Jómagam szavaim ingyen-bérmentve, osztom csakis ebbe a blogban, nem vagyok se bűvész se zenész és mivel ez egy "én-blog", ezek csak a saját szórakozásomra összeszőtt gondolataim.
** Egy kedves youtube hozzászóló írta a következőket az új Free Ra Huri videóhoz : " Opposed to some of you, i really, really DONT like the actual Omnia ! Neither the sound nor the spirit of it... The story with Luka, firing him at the end, was the worst thing that happened in the band, and since then it's not the same at all !!"
Tehát mások is zúgolódnak, találgatják mi is történt valójában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése