De komolya! Most jövök rá, hogy a blog írásból nem lehet megélni. Szomorú, de ez van, ráadásul még tél is... amit utálok, tele hideggel széllel, faggyal, zimankóval, fogvacogással és csodás alkalommal, hogy tönkre vágjunk olyan barátságokat, amik amúgy sem működtek volna.
Egyetlen boldogító tudat van az egészben: az, hogy a fény napról napra születőben van.
Kis lépésekben, de haladunk...
... Hmm talán kevésbé lettem volna pesszimista, ha mindezt nem péntek 13.-án írom.
... BUÉK! avagy Smiytt Pálosan: BUKÉ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése