Liter víz, félkupica pohárba

"- Ma este valami fontosat kell megtanulnod, Cornelius. Senki sem lehet mesterré, míg meg nem értette a dolgok igazi természetét, a törvényt, hogy mindenkihez csak a saját módján lehet hozzáférni, és csakis befogadóképességének mértékéig. Ahol nincs hely, oda hiába akarod beerőszakolni a világ legnagyobb, legboldogítóbb kincseit, s az olyan próféta menthetetlenül nevetséges futóbolonddá válik, aki köveknek prédikálja az Igét." /Szepes Mária - A vörös oroszlán

Sokan vagyunk és még mindig nem elegen. Mármint itt a Földön, ahol úgy néz ki a szenvedésekre és a tudatlanságra továbbra is szükség van. Ki kell gyógyulni abból, ami már nem méltó hozzánk; az örülni, szeretni, érteni tudás képességéért melyet rajtunk áll mikor szerzünk meg.

Nincs halál, s életünk végtelen folyamán rengeteg lélekkel találkozunk. Ne lett volna legalább egy olyan pillanatunk életünk során, mikor az utcákat járva valamiért sokat bámultunk egy adott embert a tömegben. Távoli lelkek ezek a sorstársaink, letűnt korokban ismeretséget - karmát - kötöttünk. A "már látott" földöntúli érzése kerít hatalmába ilyenkor. Ugyanis bizton állítjuk; mióta megszülettünk nem láttuk még ezt a nőt/férfit magunk előtt. Mégsem tudunk szabadulni az elhallgathatatlan érzelmek szorításából; a párhuzamos vagy már letűnt életek mégis léteznek, a hit pedig a "már látott" érzés tudatos fényében értelmét veszti, mert minden misztikum kezeink közt ölt testet.

Kemény dió az emberekkel való kapcsolat. Be kell ismernem visszahúzódó típus vagyok, s ezáltal nekem is megvannak a magam konfliktusai. - Na püff kinek nem?
- Mindenki magával harcol s nincs más ellenség távol saját közepünktől. Amennyiben mégis kedvenc ellenségeinket - a többi embert - megtaláljuk és elbeszélgetünk velük különös tapasztalatokat gyűjthetünk. Legfőbb igazság, melyet azonnal meg kéne látnunk, hogy noha egy ugyanazon anyagból-vagy anyagtalanból jöttünk mégse vagyunk egyenlőek.

Komoly erőfeszítéseket tesznek a minket alkotó sokdimenziós erők, hogy kreatív és bonyolult teremtést folytassunk. Kreativitásunk, pedig gyakorta az őrültek anyagba feledkezésébe csap át. Minden egyes lélek máshogy dönt, ahogy a folyófelszínén sincs két megegyező fodor. S a különféle döntések végtelen lavinákat mozgatnak. Más és más tudati szinten élő emberek futnak össze rengetegszer. Az elemek ilyen találkozása, ütközése teszi lehetővé azt a komplexitást, mely már képtelen önmagát uralni, összefogni. Egy halk Logosz maradt mindössze, az is csak azért hogy a főbb darabok illeszkedjenek. Ilyen közegben történik a felvilágosultak által "fejlődésnek" nevezett szánalmas önáltatás is.A mi nap már másodszorra beszélgettem egy közeli lélekkel, bizonyos Emoto úr felfedezéséről. A vízről, az élet hordozó anyagáról szóló dolgokról esett szó. S rá kellett jönnöm ezt az embert, akivel beszéltem az ilyen dolgok képtelenek kicsit is szabadabb gondolkodásra késztetni. Hiába nézi a csodálatos kristályok fotóit, ha szemtől szembe, készülékek nélkül is látna felrobbanni orcája előtt egy csillagott, akkor is csak az unalomba meredne egész lénye.
Szepes Mária szavaival élve ősi misztériumot láttam megelevenedni, mely nem váltott ki belőlem se haragot, se megbánást, sem pedig szánalmat vagy akármely beidegződött érzelmet.

Olyannak láttam az ismerős lelket, mint bárkit. Formába öntött forma nélküli Ő is, nincs benne így tehát semmi "egyedi", mindössze küldetése van a Földön. Tapasztalatot szerez és nekem semmi jogom -sem lehetőségem- sincs, hogy választott útjába bele piszkítsak.
Rengeteg dolgot megoszthatunk, cserélhetünk, közösen formálhatunk; az utat viszont mégis egyedül járjuk.

[P.S.: Képkeresés közben ezt adta ki valahol a google:
"A víz ingyenes minden állat számára."
Úgy gondolom az ilyen kis puzzle darabkák is csak helyeselnek. Aki nem csak néz hanem lát is megpillanthatja a Világ összes csodáját és mivel a víz ingyenes nincs gond, soha. A keresés addig tart míg, véget ér. S mivel az idő káprázat, miért ne érnénk rá a leghajmeresztőbb kalandokra is? :) ]