Kísérlet

Minek olyat írni, amit másokkal is megbeszélhetek? Vagy épp ha grafomániám támad, leírhatom egy helyre - egyesek személyes naplónak nevezik - amit csak én láthatok.
Ha igazán komolyat akarok gépbe vésni, akkor itt van ez:
http://samsarahun.blogspot.com/
Vagy a Flickr, vagy a nagy hatalmú Fácsé, mely a semmiből nőtte ki magát, de az emberek által még akkor is növekszik, ha a tervezői lassan csak 2x2 centit hagynak meg reklám mentesen.
Őszintén: kell ez nekem?
Áh, sohasem kellett. De kísérletnek mindenképp érdekes volt.

Azt hiszem ha volna ilyen kifejezés ezt az egészet úgy hívnák, hogy: "magán bulvár", vagy "privát bulvár" esetleg "szociális ömlengés" ... bár talán ez utóbbit használják páran. Egyszer meg lehet írok egy esszét a FaceBook és a blogok hasonlóságáról. Egy régebbi agymenésem alatt megállapítottam, hogy az összes közösségi dolog, nem csak az Interneten, és nem csak az Internet, ha nem minden, amit másokkal kommunikáció téren végezhetünk, annak nagy része pusztán: rész információk megosztásából áll. Én is ezt teszem most; az időm és a technikai korlátok miatt csak rész információkat közlök.
Ez a megállapítás elvezet a következőhöz: Igazából életünk során csak ritkán esik meg olyan pillanat, mikor többről szól az életünk, mint rész információk közléséről: mikor vizsgázunk, beszélgetünk egy régi baráttal az utcán, mikor megnézzük hogy mennyi az idő és mikor az őrült a világba kiabálja téveszméit az mind csak információ darabka. Amikhez véleményem szerint túlságosan ragaszkodunk és azok köré építjük a világunkat.

A zöld erdő mélyén csak a madarakat hallani, lesiklani egy hosszú, meredek domboldalról, miközben érzed arcodon a szelet, csókolózni egy másik forró testtel, vagy épp átadni magadat egy olyan energia tömegnek mellyel csak energia útján kommunikálsz. Azok a ritka pillanatok. Az emberiségnek ezeket kéne hajszolnia, nem pedig rész információkkal körbe barikádoznia magát.