Rengeteg információ és tudatosítani való dolog vesz minket körbe. S mivel lehetetlen állandóan az önértékelésünkkel bajlódni épp ezért arra is teremtettünk, hogy hibázzunk. Ennél fogva néha észrevétlenül bunkók vagyunk. Nem csak másokkal, hanem önmagunkkal szemben is.
A következő gondolat folyam előtt egy konkrét példa (vicc), hogy érthetőbb legyek :Tévedni emberi dolog - mondta a sün és lemászott a drótkeféről.
Norman Doidge mondta egyszer, hogy: "Tévedni épp oly emberi dolog, mint a hajlam, hogy tévedéseinkért elhárítsuk magunktól a felelősséget." Vajon mennyire a mi hibánk egy-egy tévedés, ha az pusztán a meg nem értésből és a feldolgozási időnk lassúságából fakad?
És vajon mennyire az, ha már az évek alatt összeszedett rutinunk szinte észrevétlenül hárítja el a felelősség vállalást tetteinkért? - A válasz természetesen az, hogy a miénk minden. Persze van benne valami, ami legalábbis azt mondatja velem, hogy ez a bizonyos észlelési és felfogási idő, mintha nem teljesen állna a mi tudatos, egyszerű akarat erőnk hatása alatt. Ennélfogva komplexebbnek kell lennie, mint azt elsőre gondoljuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése