NO ART ALLOWED

Gyakran érzem úgy, hogy nem használom ki a lehetőségeim teljes tárházát. S mindemellett még gyakrabban, hogy többet tudnék alkotni - akárcsak alkotgatni - mindössze van, ami hihetetlen pontossággal közbejön: el kell menni a bankba, ismerős épp keres telefonon, rám írnak a véletlenül bejelentkezett barátok, más rám hárítja a saját munkáját, vagy ami leggyakoribb itthon a szomszéd el kezd körfűrészezni, a közeli kutyák megőrülnek és satöbbi.
Visszagondolva jelen hely, ahol lakok (amit sohasem tekintettem otthonomnak) sohasem volt még a megbízható gondolkodás színtere sem. Már pedig bárminemű alkotásnak, akár egyszerű elhatározásnak a gondolat az alapja akárhogy is nézzük. Ha pedig képtelen vagyunk rendszeresen felépíteni saját kis gondolatsorunkat a nélkül hogy káromkodnánk - az meglehetősen hátráltató s idegesítő bír lenni.

Egyet tehetek; felcsavarom a hangerőt a hifin és próbálok koncentrálni. A szokásos zene tár helyet az előbb ennek az oldalnak a háttér zenéjét hallgattam: http://www.no-art.info/
Elég sokáig. Hm, ilyenkor tényleg nem értem, hogy ezen a helyen eddig miért nem őrültem meg.
És ez nem lesz jobb, se könnyebb... érdekes volna elindítani egy olyan kutatást, mely azt vizsgálná, hogy a magyar emberek mennyire elégedettek lakásuk, házuk nyugalmával - mennyire harmonikus az otthon közege számukra.

Egyre kevésbé tudok irodalmi lenni, azt hiszem akármi is lesz most már de az előbbi posztban leírtak kételyei biztos nem fognak vissza tartani a jövőben.
/Sosem akartam énblogot írni, de a grafománia és rossz közeg sok mindenre képes/