Görögország, Kos - Hotel Atlantis - nyarális tapasztalat

Úgy döntöttem, hogy a Koson, Atlantisban töltött 1 hetes tapasztalatainkat megírom, hátha másnak a leírt élmények valamiképp inspirálóan hatnak. Júliusban utaztunk Görögországba, természetesen utazási iroda szervezésével, 108 ezer forint volt egy főre lebontva az út. Előrebocsátom nem lehúzó, negatív bejegyzés fog következni, bár lesz egy-két észrevétel.

Mi nem kifejezetten last minute utat fogtunk ki, mindössze csak az utunkat kiválasztani segítő hölgy az irodában kedves volt és valóbban minden ajánlatot megmutatott...

Eredetileg Horvátországba akartunk menni, de odáig és vissza vezetni is kellett volna, ráadásul magunkra főzni, itt pedig egy all inclusive választottunk mondhatni kevesebbért.

       Az utazáshoz, repülővel csak érvényes személyi igazolványra van szükség. Aki a Pesti repülőtérre távolról autóval utazik, mondjuk Miskolcról annak mindenképp le kell parkolnia valahol a kocsiját. A Reptéri parkolók legyenek az fedettek, vagy sem méregdrágák, inkább kisebb cégeket ajánlok -e célra, mint amilyet mi is igénybe vettünk. Meg sem nevezem a sajátunkat, biztos rá lehet találni google-on, nagy előnye, hogy a parkolóból kivisznek a taxi drosztra, majd érkezéskor vissza is hoznak - tudják pontosan mikor érkezik a gépünk. Ez már kb. 9000 forintért is megoldható

Atlantis főbejárata, a közelben rögtön biciklit, robogót, autót bérelhetünk

Elszállásolás, Hotel Atlantis és annak körzete:

Az utazási iroda busza, ahogy az iroda megbízottja is itt már várja az érkezőket (taxizni lehet Koson természetesen, de ha pl. Lambiba, a sziget túlsó végébe akar valaki eljutni úgy, akkor 30-40 euróra számítani kell.) Mi hétfőn este, a hivatalos étkezési idő után (21:30 -ig van vacsora) érkeztünk, de biztosítottak számunkra vacsorát így is.

       Azt mondták, hogy a bőröndöket nyugodtan rakjuk le a recepció elé, a többit később intézzük. Ez már akkor is furcsa volt, de mi mondtuk ok, felmértük az étel választékot és megvacsoráztunk.

Az elszállásolás - legalábbis mi ezt szűrtük le - viszont valószínű, hogy érkezési sorrendben történik. Tehát, aki hamarabb végez a vacsorával, hamarabb érkezik vissza a recepcióhoz, itt lehet annak szerepe, hogy a hotel központi épületében, vagy valamelyik külső házikóban kap az ember helyet.

Direkt nem a "bungalló" szót használtam, ugyanis a külső kisebb egyszintes egymás mellett épült házak a tenger felé, és a központi épület szobái semmiben sem különböznek. Ugyanúgy van hűtő, ágy, klíma, tv, fürdőszoba stb... (sőt mi nekünk még 2 főzőlapunk is volt a "konyhai részben").

       Amennyiben mi még is ragaszkodunk a központi épületben való elszállásoláshoz, akkor a recepciós válasza valószínű az lesz, hogy az irodánk nem magyarázta el nekünk, hogy mi a HOTELRA, annak is a FŐ ÉPÜLETÉRE gondoltunk, >Hotel alatt<,  -"They didn't explane very well..."

       De még egyszer megemlítem kedves utazó a "külső és belső" lakások ugyanolyan kényelmi szintet képviselnek.Tehát nem kell meg ijedni először is, ha a központi épületen kívül kapunk szállást. Nappal látható, hogy jó nagy területen helyezkedik el, gondosan karban tartott helyen az Atlantis. Mi a 42-es szállást kaptuk, az a part és a Hotel közt, közel helyezkedik el a medencékhez. (Van két nagyobb medence, és egy kisebb gyerek medence, mellettük all inclusive snack és ital bár)

Itt egy kisebb színpad áll, ahol nappal közép-hangos bulis zenék szólnak, este pedig vicces, nevettető műsorok és dj zene megy. Mikor mi ott voltunk élőzene, zenekaros muzsika nem volt, ahogy megfigyeltük Kos-ra leginkább ez a mediterrán-dj hangulat jellemző. Bár Kos város középpontján, a kikötőnél este szoktak fellépni zenészek.

       A szobákban van széf, ennek ára 20 euró, amit távozáskor vissza kapunk. Esti érkezéskor kicsit csúcsforgalom alakul ki, ha a széf miatt várakoztatni akarnak minket, akkor jobb ha másnap délelőtt igényeljük, nem vesztünk vele semmit. Visszatérve az elhelyezésre: ha közel kapunk elhelyezést a medencékhez és éjjel érkezünk, mint mi akkor sem kell megijedni. A hangos zene este 11-kor véget ér, az ablakok jól zárnak, a klíma pedig mindig megfelelő időt biztosít bent...

       Ami a kulcsot illeti, arról fontos elmondani, hogy azzal működik az elektromosság. Pontosabban a kulcshoz adott érzékelővel, amit ha bedugunk a falra szerelt tartóba "haza érkezéskor", azzal indítunk mindent: villanyt, tv-t és klímát is. Esti megérkezéskor tehát ne essünk pánikba, keressük meg ezt a kis dobozt és rakjuk bele az "indító kulcsot". A szobához kapunk tiszta fehér törülközőket, de azokat nem vihetjük ki le a medencéhez vagy a strandhoz.

       A villanyműködtető kulcs kérdését, mi úgy oldottuk, meg a "bungallóknál", hogy az értékeinket vagy széfbe raktuk, vagy magunkkal vittük, az ajtó melletti tolható ablakot pedig nyitva hagytuk. Így klíma ment még mi távol voltunk. Ezt a trükközés leginkább a délelőtti takarítás után ajánlott...

Az alapfelszereltségű televíziócsatornák között főként érthetően görög, pár német és francia adó fogható, de még a BBC és görög feliratú angol tvsorozatok is bejönnek, annak aki esténként szeret tv-re elaludni.

Bár Kos klímája merőben más, mint a magyar azért találhatunk ott is szúnyogokat. A nyugodt estékre gondolva, indulás előtt bepakolhatunk szúnyogriasztókat.

All Inclusive étkezés:

3 nagy étkezés van a központi étteremben:

7:00 - 09:30

12:30 - 14:30

19:00 - 21:30

Az étterem szép, mindig gazdag ételválaszték van. A Hotel honlapján, annak belső részleteiről is találhatóak fényképek. Lényegében önkiszolgálás folyik bent, azt és annyit vesz az ember magának, amennyit szeretne.

       Ezenkívül van egy Snack Bar a medencék mellett, ahol sör, kis pizza, fagyi és egyéb ételek, frissítők kaphatók ingyen 10 órától 16:30-ig.

       Ezután áttevődik a hangsúly a Pool Bar-ra, ami pár méterre a fő medence túloldalán van. Kisebb étkek, és italok ugyanúgy kaphatók itt is, ahogy sör is és már bor is.

       19:00- tól már koktélokat, whiskyt, metaxát is lehet kérni egészen 11-ig.

Természetesen vannak más termékek, kis dobozos fanták, üveges Heineken is, stb... de azokért fizetni kell.

Mindemellett van még egy fizetős Lounge Bar is, ahol 3 eurótól egzotikus nevű koktélokat fogyaszthatunk. Sőt van egy másik All Inclusive bár is, közel az előbbihez, ha nem akarunk a főépületen kívül leülni, de ott is ugyanazokat az italokat szolgálják fel, mint a pool (medence) bárnál.

Nisyros, Stefanos kráter a fölötte levő faluból

Stefanos testközelben, le is lehet sétálni...

Utak más szigetekre és a szigeten:

Érdemes másnap biciklit bérelni valahol a közelben (3 euró /nap) és bejárni a környéket, lemenni a kikötőbe és a hajók mellett érdeklődni az árakról. Főként este áll kint sok szórólapos, ajánlatokat tevő ember a sétánynál. Nem csak nézelődni kell ilyenkor, ha nem mihamarabb tájékozódni a jobb árakról (kb. 40-50 eurót egy hajóút + a határ a csillagos ég...). (Ha nincs térképünk, akkor a biciklis üzleteknél lehetünk pofátlanok, kis szórólapszerű térképük általában lenni szokott, ilyet kaphatunk ingyen. Ezen elmutogathatják nekünk az eladók, ha kérdésünk van a környékről...) (A biciklik állapota változó, jól meg kell nézni mit adnak nekünk, ügyeljünk rá, hogy legyen működő csengőnk is. Vannak jól kiépített bicikli utak, de akármin akárhol is haladjunk a járókelőkkel és biciklistákkal vigyáznunk kell, az utak sosem lehetnek elég szélesek...)

       Mi még mielőtt szétnéztünk volna a kikötőben rábólintottunk egy hajútra Nisyros szigetre, ahol a Stefanos krátert tekintettük meg, és felette elhelyezkedő hegyi falut. Később a kikötőben sétálva viszont egy helyes angol hölgy 40 euróért egy több szigetes hajó túrát ajánlott, amibe étkezés is benne lett volna és még delfineket is simogathattunk - volna. Az előtte választott utazási iroda kiküldötte által ajánlott út viszont 45 euró volt és az étkezést sem tartalmazta. Nem mondom, hogy Stefanos megnézésével rosszul választottunk, mert az is egy élmény volt, azonban jobb lett volna előtte még tájékozódni a nagyobb választékról.

Azklépion:

Ha a romokat látni szeretnénk, de nem fizettünk elő olyan Kos-szigeti túrára, amiben benne van a megtekintése, akkor sincs gond. Biciklivel belátható közelségben van, a belépő oda 4 euró. Az Oromedon hegyre már csak a kilátásért is érdemes fel biciklizni, vagy motorozni.

Lido vízi park, Mastichari:

(A Neckermann) utazási irodánkkal utazva mi egy napot ingyenesen tölthettünk el a Lido parkban. A Lido egy hangulatos, jól megépített élmény-park, sokfajta csúszdával és egy nagy körgyűrűben keringő medencében... Van hullámfürdő, gyerekeknek nagyon jól megépített lényegében vízi - vár, trambulin és minden, ami kell. A buszok 10:45-kor indulnak, így van idő a reggelire is bőven, onnét vissza nekünk 17:00 kor startoltak. A Lido-ban is lehet természetesen ételt, italt venni. A park egyébként valószínű sosincs teli... a görögök inkább a tengerpartra mennek úszni, így tengernyi nyugágyból választhatunk.

Kos város rejteget még további érdekes látni valókat is. A kikötőben gyakorta horgonyoznak nagy katonai hajók és egyéb luxus monstrumok, izgalmas fotók készítésére bármely napszakban alkalom nyílik.

A minarethez és Hippokrátesz fájához közel van a török bazár, érdemes oda is elmenni, legalább végig szaladni rajta, hátha találunk valami érdekes búcsúfiát.

Atlantis partjára kiére, ha jobbra elindulunk, kisétálhatunk a kikötőbe

A part:

Atlantis-nak hellyel közzel egy homokosnak mondható, bár kavicsokban is bővelkedő partja van. Ez még nem is lenne baj, azonban a felgyülemlett hínáros - vízinövényes sávot a tengerből nem takarítják (vagy legalábbis ottjártunkkor ezzel nem foglalkoztak). Ez a víz mellett állva annyira nem látványos, a parton nem sok látszik, bemenve azonban a kis, töredezett barnás, kemény növény maradványok olyan 3-4 méterig befelé meghatározóak. Természetesen itt nem óriási koncentrációt kell elképzelni, ha beljebb haladunk, akkor már nincs ez a "hínár", azonban ennek létét nehéz nem észrevenni...

Atlantis medencéinél a nyugágyakért nem kell fizetni, azonban lent a parton levőkért már kell pár eurót.

A nap kelte szépen megfigyelhető a hotel partszakaszáról

Észak-nyugati irányba Atlantistól (ellenkező irányba, mint Kos város pezsgő élete) van egy zátonyos tenger part, ahol hosszan belehet gyalogolni a tengerbe. Nagyon más élményt ad, mint egy gyorsan süllyedő part... Ez a hely, kevesebb mint 5 perc biciklizésre van a hoteltől, sétálva is megközelíthető. Itt erősen ajánlott az úszócipő használata, a kemény zátony miatt.

Azok a hölgyek, akik monokinizéssel szeretnének barnulni tenger mellett, ezt a partszakaszt is igénybe vehetik. Érthetően kisebb nagyobb gócokban tömörülve helyezkednek el itt is az emberek, Nyugatra a parton sétálva, vagy biciklin tekerve könnyen kiválaszthatjuk magunknak a legmegfelelőbb helyet.

Még utazás előtt is ilyen felfedezőő utakra gondolva, jó ha berakunk legalább egy gyékényszőnyeget.

Nincsenek medúzák, sem agresszívabb halrajok, vagy más agresszív vízi ellenségek. Azonban a hajnali, esti parti sétáknál ajánlott az úszócipő, papucs stb. viselése... nem is a vízben levő, hanem főként a parton heverő dolgok miatt. Elvétve az újabb építkezések miatt is (nemcsak Atlantis közelében...) lehet találni élesebb csempe darabokat, vagy üveg maradványokat.Atlantis partszakaszán is, mint a legtöbb helyen a jellegzetes, lapos, kerekített kövek uralkodnak, kis szerencsével szép, láncra fűzhető kagylókat is lehet találni.

Repülő út:

A 2 órás út során ételt, italt szolgálnak fel a repülőn. Érdekes tény, hogy Kos repterét sokkalta meredekebb szögben közelítik meg és hagyják el a gépek, mint Ferihegyet. Amennyiben haza fele Kos repteréről a szárny közelében ülünk 4-5 percig erősebb vibrációt-zúgást figyelhetünk meg. Aki kicsit tart a repüléstől, ilyenkor meg lehet azzal nyugtatni, hogy gyorsan elmúlik a zaj, amint az utazó magasságot elérik a pilóták.

(Lehet, hogy ez csak pilóta függő; rám cáfolhatnak... bár szerintem inkább a légi folyosó határozza meg így a megközelítés szögét.)

Nautilus car - The league of extraordinary gentlemen / Toyota_Supra_by_NC_Design

Nem szeretem a legtöbb autót, mivel - kivétel a sovány kivételnek - korlátolt bádog dobozok.
Inkább a repülőket kedvelem... De ezt a kettőt akarom!
I W A N T

from: Nautilus car - The league of extraordinary gentlemen
from: Toyota_Supra_by_NC_Design

Harcosok egymás közt

Magyar szemmel a párhuzamokat és az igazságokat elég könnyű észrevenni... Egy amerikai és japán kommandós katona beszélget egymásközt a Japán nemzetről:

 "(...)

 - Nagyon balhés mostanában a kábszer?

            - Egyre balhésabb. Jól jelzi, mi folyik errefelé mostanában. Nézzünk szembe a tényekkel, Dick: lassanként elveszítjük az eredeti arcunkat, olyanná alakulunk, mint a többi nyugati állam, és ezzel szépen begyűrűzik a kábítószer és a munkanélküliség is… meg az egész mindenség.

            - Ugyan már, Toso… Nem reagálod túl egy kicsit azt a két-három gyorsétkezdét, az angolparkot meg azt a néhány Elvis-CD-t?

            - Itt most nem csak a Ginza téri McDonaldsról vagy a naritai Disneylandről van szó. És nem is csak a rock and rollról, a Levisekről meg az ötvenes évek stílusát majmoló klubokról. Ez mélyebb ennél. Veszélyesebb.

            - Túlliheged, Toso.

            - Lehet, hogy épp most jött el a túllihegés ideje.

Nézd, Dick… Mi évszázadokon át elszigetelten, elégedetten éltünk, egységesek voltunk. Most meg? Szuperhatalommá váltunk. És nem vagyok biztos benne, hogy ez jó nekünk. A japán társadalom olyan, mint a szivacs… és az utóbb időben nagyon sok rossz dolgot szívott fel.

            - Ez máshol is így van.

            - Lehet, de engem most csak Japán érdekel.

            - Te is teljesen elnyugatiasodtál.

            - Igen… Viszont én klasszikus japán kultúrában is megmártóztam. Japán filozófiából és történelemből diplomáztam a Kiotói Egyetemen. Hetente kétszer még ma is tanulom a kendót és más harcművészeteket. Ezek azok a dolgok, amelyek hatására kezdtem másként nézni a világot. Bizonyos vonatkozásokban kénytelenek vagyunk a Nyugathoz idomulni… például az én szakmámban. Más dolgokban viszont… Szerintem jó néhány területen vissza kellene forgatnunk az idő kerekét.

            És mindezt egy olyan ember mondja, aki Amerikában tanulta a jogot? Nem akartam hinni a fülemnek. – Toso…

            - Még itt , az egységen belül is változóban vannak a dolgok. Az embereim tizenkét órás műszakokat teljesítenek, hetente hatszor. A kormány meg most azt mondja, hogy heti két szabadnapot kell adnom nekik, és naponta legfeljebb tíz órát dolgozhatnak.

            Ez az én fülemnek még mindig úgy hangzott, mint a rabszolgatartás. – Na és miért olyan nagy baj ez?

            - Mert a japánságuk rovására megy – felelte Toso.

            - A mijükre?

            - A japánságukéra. Az erkölcsi tartásukra. Pont azt a valamit roncsolja, ami miatt különbözünk az összes többi nemzettől.

            - Toso…

            - Te gajdzsin vagy. – Toso arcán szomorkás mosoly suhant át. – Te ezt nem értheted. – A szívére tette a kezét. – Ez itt lakik bent. Ez a mi lelkünk kulcsa. – Arca ismét maszkká merevült.  (...)"

 Részlet Richard Marcinko - Tűzvonal (Red Cell) könyvéből (Minden jog a JLX kiadóé).

A könyv a 90-es évek elején íródott. "Érdekessége", hogy azóta már japánban is (!) megjelent a hajléktalanság fogalma (még a természeti csapások előtt) és sok más lelki, berendezkedésbeli romlás.

Tutanhamon harsonája

A következő érdekes történet Klaus-Ulrich Groth - "Ősi eszközök preasztronauta időkből a Kairo Egyiptomi Múzeumában" munkájának egy része, hasonló hajmeresztő dolgokat Däniken, Az istenek öröksége könyvében lehet még olvasni. Mivel képzelőerőmet nagyon megragadta ez a nem hétköznapi hangszer, neten nem találtam róla külön leírást (legalábbis magyarul nem), gondoltam megosztom.*
"(...) Ugyancsak Tutanhamon sírkincseihez tartozik az az ezüstből és rézből készült harsona, amely a múzeum keresztszárnyában, a felső szinten, a 26. galériában látható, azonban sajnálatos módon ez sincs katalogizálva. A mellette kiállított harsona 12. számmal megtalálható a már említett Munro- és Boltin-katalógusban [5], s még írnak is róla, pedig az kevésbé tűnik érdekesnek. A katalógus a jegyzett leírásban egy mellékmondat (,,…ugyanígy jellemezhető egy másik a Tutanhamon-sírban talált emlék”), amely megemlíti a második, ez esetben sokkal érdekesebb harsonát.

Itt a következőkről van szó: általánosan ismert és múzeumvezetők között különlegességként jegyzett, hogy ezt a harsonát 1954-ben tisztították és karbantartási eljárásoknak vetették alá. Mindezek után próbaképpen belefújtak olyan sikerrel, hogy Felső-Egyiptom teljes elektromos ellátása megszakadt. Ugyanez megismétlődött 1974-ben a soron következő karbantartás folytán: valószínűleg már elfelejtkeztek az 1954-es energiakiesésről, de a jelenség újra bekövetkezett, ezúttal viszont Nagy-Kairó területére korlátozódva. Mindkét energiakiesés bizonyítható okokból az adott időpontokban visszaesett a nullára. Még az egyiptomi újságok is írtak ezekről az esetekről. Az ok-okozati összefüggéseket azonban vezették tovább a harsonára. Ezt inkább gyorsan visszatették a Tutanhamon kincsek közé, a műszaki vizsgálat elmaradt [6].

Az ilyen jellegű beszámolóknál természetes az, hogy kétségeket ébreszt. Mindenesetre szembeötlő a hasonlóság a jerikói trombiták esetével [7] és az ismert energiakiesés jelenségeivel, amelyekről modern ufó-kapcsolatfelvételeknél írnak [8].

A harsona nincs riasztóberendezéssel védve, és az sem kerülne nagy erőfeszítésbe, hogy a kiállítási vitrin üvegét betörjük. Ki akarná azonban azt kockáztatni, hogy egy vagy két évre egy egyiptomi börtönbe kerüljön, ha nem sikerül a zenei kísérlet? Talán egyszer mégis sikerül majd a hangszert hivatalos úton „kiharcolni” egy műszaki vizsgálat erejéig."
Kíváncsi vagyok, hogy a hangszer még mindmáig ott van a múzeumban, vagy esetleg azóta elrejtették, esetleg lecserélték egy replikával. * A fotók természetesen csak illusztrációk.

Tudatállapotok, emberállapotok óceánjai

Mennyire fontos az emberi?

Ahogy könyvek közt szövögetem az álmaim és tárom fel a vágyaim elgondolkoztam, hogy mennyire erőteljesen is jelennek meg nálam az egyes emberi minőségek. Illetve az emberi, mint minőségjelző.

---- Arra lettem figyelmes, hogy nagyon is sűrűn. Az utóbbi időben, ha betegesen kötődtem egy-egy emberhez (nőhöz), akkor általában nem Ő magához, a személyhez voltam láncolva, ha nem a kialakított másolatához, a megjelenített képéhez, melyet elmém, mint egy marionett bábút cibált előttem a szórakoztatásunkra.

---- Nagyon nehéz kezelni az ilyen helyzeteket, ugyanis a belső ideáink, elvárásaink és mély-vágyaink állandóan dolgoznak. Kemény dolog önszántunkból félretenni a megszokott, kialakított képünk a világról és helyette egy tisztább, éles objektívet felcsatolni. Egónk és a jól bevált alantas erőink megakarják kapni a mindennapi betevőjüket, mi pedig belemegyünk a játszmába, még ha tudjuk is, hogy a jobb vállunkon ülő angyalra kéne hallgatnunk.
Fontosnak, tehát fontos, azonban ha képtelenek vagyunk a mindennapok közt megbúvó apró eltéréseket, magasabb energiákra és szintekre való lehetőséget felismerni, akkor az ismétlés tovább folytatódik, hangyányi változást sem értünk el. Pedig Te megfogadtad, ahogy a múltkor és azelőtt is… de mégsem sikerült letenni a cigit, őszintének lenned a szeretteddel, vagy nemet mondani egy olyasvalamire ami újfent csak a válladon heverő gondokat növeli.
---- Kell lennie egy vágyadnak, aminek segítségével rá érzékelsz a kívánatos útra, melyet egyébként semmilyen térképen nem találsz. Ha jól csinálod azon kapod magad, hogy itt ez az önmagát szülő út és térkép, te pedig követed az ösvényt a dzsungelben.

- Mi tehát akkor az emberi? Nem a jószándékra, a keresztény elvek betartásának útjára, nem is az erkölcsök általi világ szülötte ez a kifejezés. Sokkalta inkább valami személyesről van szó, amit mindenki megtalálhat önmagában.
Belső figyelmünkkel, érzékeinkkel bármikor láthatunk „objektívebben”, bármelyik következő pillanat jó megszemlélni saját működésünket és a tükörkép helyett a többdimenziós valóságunk felé fordulni. [(Amennyiben megvan bennünk minderre az igény és felismerés; belső változás - földi mennyország még sosem termett a legvadabb inkvizíció hatására.)]

Cold, haily, windy night és a túl-rég látott barátok

A Tél az emlékezés, a visszavonulás, a fény születésének időszaka. Talán még értékelném is, ha nem volna ilyen hosszú s a fűtésre se kék ennyit időben és pénzben áldozni.
Bizonyos szempontok szerint fiatalnak számítok, viszont egyre kevésbé bírom ezt az egész "megpróbáltató procedúrát".

Ráadásul itt van ez a dal is, amiről akarva akaratlanul is egy olyan valaki (naná, hogy egy nő) tudom átkom rám...) jut eszembe, akit már oly rég láttam, hogy szinte el-el tűnődök létezett -e valaha is. Ez egy téli, vagy legalábbis őszi dal és az emlék is egy halovány gyertya láng, melyhez hozzá fonódik. Azonban ahogy egyetlen gyertya lángja is képes bevilágítani a legsötétebb barlangot, úgy ez az emlék és dal is sok mindent képes megmutatni.

Kétségkívül, hogy a Cold, hailyt legjobban az Imagined Village formációnak sikerült színpadra állítani - ez idáig. Hagyjuk a szavakat és hallgassuk is a zenéket :)

...és a feldolgozások (talán ezzel kellett volna kezdenem, ugyanis ezek indították el a bejegyzést, merthogy egy órával ezelőttig azt hittem, hogy egyedül csak az Imagined Village-hez köthető a dal)...

Oh, my hat it is frozen to my head
And my feet they are like a lump of lead.
My shoes they are frozen to my feet
A-standing at your window.

"Oh let me in" the soldier cried,
Cold, haily, windy night,
"Oh let me in," the soldier cried,
"For I'll not go back again-o."

"My father he watches on the street,
My mother the chamber keys do keep,
The doors and windows, they do creak,
I dare not let you in-o."

"Oh let me in," the soldier cried,
Cold, haily, windy night,
"Oh let me in," the soldier cried,
"For I'll not go back again-o."

And she's rose up and she's let him in,
She's kissed her true love cheek and chin,
And she's drawn him between the sheets again,
And she opened and she let him in-o.

Then she has blessed the rainy night,
Cold, haily, windy night,
Then she has blessed the rainy night,
That she opened and she let him in-o.

"Soldier, soldier stay with me,
Soldier, soldier won't you marry me?"
"Oh no,no,no that ne'er can be
So fare thee well forever."

Then she has wept for the rainy night,
Cold, haily, windy night,
Then she has wept for the rainy night,
That she opened and she let him in-o.

And he's jumped up all out of the bed
And he's put his hat all on his head,
For she has lost her maidenhead
And her mother she heard the din-o.

Then she has cursed the rainy night,
Cold, haily, windy night,
Then she has cursed the rainy night,

That she opened and she let him in-o.

Hihetetlen sziklák, magaslatok és emberek

A távolságot, magasságot megélhetjük rettenetesként, félelmetesként is.
Egyenesen irtózhatunk már a tátongó örvény gondolatától is - ám igazából csak addig, míg rá nem ébredünk hogy magunkban, mi döntjük el miként érzékeljük a valóságot és hogyan alakítjuk.

Ha elegendő erőnk, elszántságunk van beleröhöghetünk a halál képébe, majd tovaszállva újabbnál újabb élményekkel gazdagodhatunk.