..................................Lapra vetve, aminek ott a helye..................................
2011. december 27., kedd
Attention Whore - Figyelem Ribanc
Mostanság azt tapasztalom, hogy az egész szép új világ az Attention Whore-izmus felé tolódik el. Vegyük az internetet: ami a "szörfözésre" épül, pl. beírod youtube-on kedvenc együttesed, megnyitod valamelyik klippjüket és a videó nézése közben oldalt rábukkansz egy hasonló zenekarra, majd látod hogy a leírásban van myspace, facebook és saját honlap oldaluk.
Mivel likeoltad a videójukat, ha neked úgy van beállítva már ismerőseid is láthatják épp facebookon, hogy mit néztél nemsokkal előbb. Később pedig ha végig nézted a videót elszörfözöl a zenekar oldalára egyetlen kattintással. Még URL címet sem kell írnod (érdekes egybeesés, hogy mostanában azon fáradozik pár gyökér böngésző fejlesztő, hogy minél kevesebb jelentősége legyen, minél hamarabb eltűnjön az URL sáv a böngészőnkből. Köszönöm, de én amíg ilyen szemét a világ szeretem tudni merre járok). Tehát akarva akaratlanul is ki vagyunk szolgáltatva a figyelmet kereső "entitásoknak" és mi magunk is gerjesztjük a folyamatot. - Hogyan is? - Jó elmondom: emlékszel a nagyhatalmú közösségi oldalra? Ott hagytad a nyomot, mikor megnyomtad a youtube like gombját.
Persze, ez így felvázolva csak nagyon az alapja az egésznek, ettől még nem lesz senki sem ""szuper-mega figyelem ribanc"", de mindez tökéletesen rávilágít arra, hogy mind kikerülhetetlenül a táplálék lánc részei vagyunk.
Ugyanezt látom a médiában, a politikában is. A tartalom rovására megy minden megnyilvánulás, az emberek már csak megjelenni akarnak a pódiumon, beszélni, előadni valójában nem. Főleg itt, Magyarországon, a celebköztársaságban ahol lassan már minden szobát bekameráztak.
- Túlzás? - Oh, hát persze, hogy az, de ha így haladunk tényleg nem marad már sok húzás számunkra. - Politika? - Hát persze, hogy politika ez is, mint oly sok minden. A fogyasztói, leépítői társadalomnak tökéletesen hülyére képzett Attention Whore-ok seregére van egyedül szüksége. Ugyanis azok nem gondolkoznak, max .hőbörögnek és blogolnak a körülöttük levő világról. - Bezony, ne is tagadd!
- Ok, nem...
- Tehát azt hiszem, hogy a tartalom a meghatározó. A diktátorok és a vezetők közt nem sok; csak éppen Univerzumnyi különbség van. Foghatsz a kezedben egy jó vaskos papírköteget és ha van agyad fel fogod ismerni, hogy melyik értékesebb az, amelyiken a telefonkönyv szerepel, vagy amelyiken Shakespeare neve.
Ha már a nagy neveknél tartunk, akkor Eckhart Tolle jut még minderről eszembe. Ő emlékeztet mindig arra, hogy ne csak a tárgyakra figyeljünk, hanem a köztük levő terekre is. Ne engedjük magunk csakis a tárgytudatosságban létezni, hanem szenteljük időt a tértudatosságnak is. Mert tárgyak a tér nélkül éppúgy nincsenek, mint hangok a csönd nélkül.
Egyfajta emberi tartás, önismeret és a jóra való fogékonyság azok, amik talán használnak a figyelem ribancaink "ellen". - Oh kedves blogger maga ennyire együgyű? - Épp ellenkezőleg kedves olvasó! Tudom, tudom amíg olcsó lesz a webkamera, Jacqueline Bieber celebekkel van tele a sajtó és mindenki szeretne magának nagyobb falatot a tortából - és emiatt kénytelenek vagyunk prostituálni magunk, addig bizony lesz ribanckodás is. Na de hát épp ez a baj, bizonyos értelemben minden nagyobb közösség valamennyire a "jó szándékú prostituálásra" épül: én meg vakarom a hátad és ha szerencsém van később te is az enyém. Tehát benne van mindez az önszerveződési sémáinkban is.
Tanulság: VIGYÁZZ A RIBIKRE! TE NE LEGYÉL IDEGESÍTŐ! FIGYELJ A KÖRNYEZETEDRE ÉS AZ ÉG SZERELMÉRE EMBER próbálj meg balanszírozni, vagy legalább a témába illőn "kommentálni", ha már hozzáadott értéket nem produkálsz.
2011. december 4., vasárnap
Omnia - Musick and Poëtree
Az előbb azért használtam az érdekes szót, mert természetesen ez nem egyedüli jelenség a zenei világban. Jelen esetben egy hagyományos alapokon nyugvó "neoceltic pagan folk" bandába bevittek teljesen máshova tartozó melodramatikus, romantikus elképzeléseket. Ami végül a szövegek megváltozását, s az ének harmónia fölé emelését eredményezte - ezzel meg is törte saját védjegyeit, az őt éltető ösztönös neokeltikus hangzásvilágot. Az ének első számú prioritást kapott, a zene pedig másodrangúvá vált, abszolút csak azt kiszolgáló és nem együttműködő minőségűvé degradálódott. Nevesítve a dolgokat: Elmondható, hogy Jenny és Steve Sic munkássága az Omnia, de természetesen nem csak egyedül igazgatnak mindent. Legalábbis régebben nem ez a fajta két emberes látásmód uralkodott.
2009-es World of Omnia albumig legalábbis semmiképp. Akkoriban szabadultak meg két fontos tagtól, ők voltak: Luka (Louis 'Luka' Aubri-Krieger** és Joseph 'Joe King' Hennon). Holott, ha lehet hinni a Wikipédiának akkor Luka alapítótag volt. Steve Sic-kel közösen leheltek életet az Omniába és csak később jött be a képbe Jenny (Yoko Ono effektus pogány módra?). Aki nagyon sokat hozzá tett az Omniához, ám valószínűsíthető, hogy hozzá is járult a kellemetlen változások elindításához. Tehát ilyen izgalmas dolgok történtek, amit általában nem írnak le egy az egybe. S ahogy azt sem fogják, hogy >R.I.P. Omnia<. Legalábbis addig nem, míg a zenekar neve jól cseng és mindenki elhiszi, hogy ez ugyanaz az Omnia. Ami részben igaz is, mert játsszák a régi számokat, az alapítótag még benne van a bandában. Másrészt ott az igazság, hogy fejben teljesen mások, mint a régi időkben. Inkább a populáris vonalat viszik tovább, így tehát levonva a végkövetkeztetést ki sem kell mondanom a nyilvánvalót. Valószínű, hogy nem fognak visszatérni ahhoz a jó kis "népzenei" alapokhoz és erőteljességhez, amit régen sikerrel formáltak meg. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy soha többet nem fogom őket hallgatni. A régi, kedvenc számaikat nagyon is, talán még jobban meg is becsülöm. S azt hiszem majd odafigyelek a jövőben Luka és Joe zenészekre, hátha felbukkannak valahol. Nagy ritkán, pedig meg lehet rá is nézek Jenny és Sic oldalára, hátha az évek haladtával fejükhöz kapnak valami csoda folytán. Ha nem, akkor felőlem nyugodt szívvel, Morrigan vigye őket messzi hegyeken és réteken túlra...! : )*
* Jómagam szavaim ingyen-bérmentve, osztom csakis ebbe a blogban, nem vagyok se bűvész se zenész és mivel ez egy "én-blog", ezek csak a saját szórakozásomra összeszőtt gondolataim.
** Egy kedves youtube hozzászóló írta a következőket az új Free Ra Huri videóhoz : " Opposed to some of you, i really, really DONT like the actual Omnia ! Neither the sound nor the spirit of it... The story with Luka, firing him at the end, was the worst thing that happened in the band, and since then it's not the same at all !!"
Tehát mások is zúgolódnak, találgatják mi is történt valójában.
2011. október 8., szombat
Pici fűszer
Lépjen is hát minden sallang nélkül virtuális-elektronikus színpadunkra a Hilight Tribe!
2011. szeptember 14., szerda
NO ART ALLOWED
Visszagondolva jelen hely, ahol lakok (amit sohasem tekintettem otthonomnak) sohasem volt még a megbízható gondolkodás színtere sem. Már pedig bárminemű alkotásnak, akár egyszerű elhatározásnak a gondolat az alapja akárhogy is nézzük. Ha pedig képtelen vagyunk rendszeresen felépíteni saját kis gondolatsorunkat a nélkül hogy káromkodnánk - az meglehetősen hátráltató s idegesítő bír lenni.
Egyet tehetek; felcsavarom a hangerőt a hifin és próbálok koncentrálni. A szokásos zene tár helyet az előbb ennek az oldalnak a háttér zenéjét hallgattam: http://www.no-art.info/
Elég sokáig. Hm, ilyenkor tényleg nem értem, hogy ezen a helyen eddig miért nem őrültem meg.
És ez nem lesz jobb, se könnyebb... érdekes volna elindítani egy olyan kutatást, mely azt vizsgálná, hogy a magyar emberek mennyire elégedettek lakásuk, házuk nyugalmával - mennyire harmonikus az otthon közege számukra.
Egyre kevésbé tudok irodalmi lenni, azt hiszem akármi is lesz most már de az előbbi posztban leírtak kételyei biztos nem fognak vissza tartani a jövőben.
/Sosem akartam énblogot írni, de a grafománia és rossz közeg sok mindenre képes/
2011. szeptember 13., kedd
Sátrazás
Kiválasztani egy helyet, ahol elidőzhetek két hosszú séta közt. Talán tüzet is gyújtani, tűzgyújtáshoz szárazfát gyűjteni, szalonnázni és közben figyelni a Csillagokat. Beszívni a nyár utolsó elmaradhatatlan búcsúzó szavait.
Ezt érzem pillanatnyilag sok más ki nem mondott érzések mellett. S hogy eddig miért nem mentem ki a „vadonba” a sátrammal, csak úgy? Munka, személyes kapcsolatok, vagy egyéb dolgok akadályoztak volna? Felettébb jó kérdések, a válaszokat meg hagyom más napra. Mindenesetre az biztos, hogy a menni akarás és véletlen egybeesések is kínoznak. Múlt héten egy a magyarság régi életmódjával (népvándorlás, jurtai életmóddal) kapcsolatos filmsorozat került elém, most pedig Ben Canales fotói. Mit tehetek ezek után? Beismerem, hogy tényleg sátrat kéne „bontani” és megindulni. Érdekes szinonimák ezek, szinonimák életem más területeire, történéseire. Például tudom, hogy nem elég egyszerűen kimozdulnom – ha én kimozdulok, akkor szükségszerűen mindig a végtelen felé is mozdulok.
No de elég is a személyes okoskodásból, következzenek Ben Canales fotói és szabad fordításban egy idézet az oldaláról. Derűs estét és csillagos szép álmokat mindenkinek!
„A táborozás hihetetlen bónusza a csillagok alatt alvás.
Szeretem elvinni a sátrat különböző helyekre és benne aludni.
Egy helynek a részének érzem magam. Benne, de azt nem véglegesen megváltoztatva.
Csak tovahaladva, élvezve amit az nyújtani tud.
A sátor képei a csillagokkal szintén fontosak számomra, mindez többről szól,
mint a szúnyogok távoltartásáról. Ez az én távoli otthonom az otthonomtól.”
2011. augusztus 18., csütörtök
2001 Szepember 11. - Emlékezés a történtekre
További oldalak, kutatások:
Posta Imre oldala - 9/11
911-tizenket-ev-tavlatabol-az-igazsag-nyomaban
Két kapcsolódó film:
2011. augusztus 8., hétfő
Kíváncsiság, felfedezés, gyűjtés
Mindemellett van valami őrületes belső késztetésem is, mely azt mondja, hogy - ez jót tesz neked. Nem az a fajta "gyűjtő" vagyok, aki egy nagy dombbá harácsolja az összes zsákmányát és csak az otthoni 4 fal közt kívánja tartani. Megosztási vágy is van bennem, épp ez a jó ezen "dolgokban" ott hever az 67es út mellett és mindössze fel kell venni, leporolni.
És ezt csak kevesen érthetik meg. Stephen King egyszer írt valamit az egyetemes irodalom nagy íróiról, amiben nagyjából (avagy ténylegesen is) egyfajta szükségszerű szörnyszülötteknek hívja ezeket a tehetséges embereket - egyúttal magát is. Mivel hogy képességük és késztetéseik révén történetek írására vannak kárhoztatva - s épp azért szörnyszülöttek, mert lehet hogy állandóan jó rímeket vetnek papírra, de azon kívül nem sok minden jóval áldotta meg őket a Teremtő.
Ez van, kaptuk amit, használjuk ahogy tudjuk. A bennem levő szörnyszülött :) pl. ettől a blogtól nem tud elszakadni. Nem, mintha nem ne volna jobb dolgom, mint ezen sorok begépelése. Mindössze csak kényszert érzek az írásra (grafománia? - meglehet:) és gondolataim gyors kiterjesztésére és rögzítésére.
Tehát a spiritualizmus; a szellemi dolgokkal foglalkozni rendkívül ingoványos terület. Jól kell magad ismerned és nem márt ha van minimális fogalmad a világ buktatóiról is - mindemellett pedig megfelelő kíváncsisággal kell rendelkezned, hogy végrehajtsd a fejlődéséhez szükséges ugrásokat.
Néha elgondolkozok, hogy érdemes -e egyáltalán mások feljegyzéseit átolvasni és elraktározni. Merthisz, előbb utóbb aki tanulmányozza a témába vágó szerzők írásait, életét, mondásait (pl, Buddha, Jézus - szünet - Eckhart Tolle, Dalai Láma, Osho, Jane Roberts, Dethlefsen, Szepes Mária stb...) rájön hogy a puszta szavak ugyanarról a témáról szemelvények. Az Univerzális Emberről és a megismerhető/megismerhetetlen létezésről szólnak. Föltehetjük a kérdést: - Van -e értelme olvasni egyáltalán?
A minap Tanpai Rinpocse előadásán voltam Miskolcon, aki elmesélte, hogy 9 éves korában mit és miket mondtak, tanítottak neki. Nagyjából azt hangsúlyozták neki, hogy törekednie kell az egyetemes emberi szeretetre, a megbocsájtásra (Buddhista alapelveket) stb... és hogy mikor Ő ezeket hallgatta, akkor boldogság töltötte el és mosolygott, mint a tejbetök. Tehát nagyon úgy néz ki, hogy megéri nem csak olvasni, ha nem tágítani is az emberek látókörét akár a legegyszerűbb szavak ismételgetésével. Mert a "spirituális utazás", ahogyan minden utazás szélesíti a látókört és a szavakból mantrák, a mantrákból magasabb energiák lesznek - dióhéjban.
- Mit is akartam ezzel a lassan esszébe nyúló bejegyzéssel? Oh igen, a gyűjtésről akartam elmélkedni. De félő nem tudtam magam kellőképp megmarcangolni. Maradjunk annyiban, hogy számomra fontos minden érdekes információ, ami kizökkent, feldobja a lelkem, kíváncsiságot szít, elgondolkodtat és a képzeletemben hegyet-völgyet mozgat meg. Azt hiszem ezért nem értem meg magam az emberek legalább felével (vagy többel... ez jóindulat kérdése). Valahogy azaz érzésem ugyanis, hogy a legtöbb ember tökfej s ha választhat, akkor inkább a kék pirulát veszi be és a saját Gandalfját elkergeti mielőtt az egyáltalán a Megyébe léphetne.
2011. augusztus 7., vasárnap
Stephenie mond valami okosat
Néha még a fejlettebb szaglásom is hasznos diagnosztikai eszköz – szája sarka mosolyra húzódott.
Ezen rágódtam egy kicsit, miközben Carlisle végigtapogatta a karomat, nem maradt –e üvegszilánk a sebben. Aztán a táskájába kotort újabb eszközökért, és én elszántan próbáltam nem elképzelni a tűt és a cérnát.
- Nagyon keményen próbálsz jóvátenni valamit, ami nem is a te hibád – kockáztattam meg. -
Már úgy értem, egészen más lenne a helyzet, ha te akartad volna ezt az egészet! De te nem választottad ezt a létet, és mégis, annyira kell igyekezned, hogy jó légy!
- Nem hinném, hogy bármit is jóvá akarnék tenni – vetette ellen könnyedén. – Csak épp úgy vagyok vele, mint mindennel az életben: el kell döntenem, mihez kezdek az adottságaimmal.”
- Azt hiszem tényleg jobb lesz, ha most hazamegyek – mondta.
Gyorsan kikászálódott a kocsiból.
- Hívj fel! – kiáltottam utána, miközben elhajtott.
Figyeltem, ahogy távolodott, és úgy láttam, legalább az autót biztosan uralja. Aztán csak bámultam az üres utcát, amikor eltűnt, és engem is enyhe rosszullét kerülgetett, de nem fizikai okokból.
És még kevésbé akartam, hogy belém szeressen. Egy dolgot alaposan megtanultam – és ez a tudás átitatott a csontom velejéig, a fejem búbjától a sarkamig, üres mellkasom legmélyéig -, hogy a szerelem hatalmat ad a másiknak, hogy összetörjön.”
- Hát őszintén sajnálom, hogy ha már így alakult, nem tudok a kedvedre való szörnyeteg lenni, Bella! Gondolom, én nem vagyok olyan nagyszerű, mint a kedvenc vérszívóid, igaz?
Talpra ugrottam, és dühösen farkasszemet néztem vele.
- Nem, nem vagy! – kiáltottam. – Nem az a lényeg, hogy mi vagy, te hülye, hanem hogy mit csinálsz!”
- Itt vagyok melletted… Mély lélegzetet vettem. Igaz. Edward itt van mellettem, és átölel. És amíg ez így van, bármilyen bajjal szembenézek.
Kihúztam magam, és elindultam, hogy szembenézzek a sorsommal - miközben a végzetem rendíthetetlenül jött mellettem.”
Nézte valaki a Dr. House (House M.D.) sorozatot az elejétől? Annak az első évadjaiban voltak rendkívül jó párbeszédek, monológok. Hihetetlenül jók!
Pl: „Beteg:- Csak méltósággal szeretnék meghalni!
House: - Olyasmi nem létezik. A testünk leépül olykor kilencven éves korunkban, olykor születésünk előtt. De mindig bekövetkezik és sosincs benne méltóság. Tök mindegy hogy tud –e járni, vagy ki tudja –e törölni a fenekét; mindig ronda. Mindig. Méltósággal csak élni lehet.”
(1x1 Pilot)
Lehet, hogy bőrére nyújtom a mákos rétest, ám szerintem ezek a kis apróságok általában a minőség fok mérői. Végtére is örülök, hogy rátaláltam újból erre a Meyer szösszenetre. A Carlisle féle párbeszéd abban a szövegkörnyezetben mindenképp zseniális. Rendben, szerintem ennyi volt ebben a témában. Köszi az olvasást, üdv. :-D
2011. július 23., szombat
UFO-t látni, egy borongós nyár estén
"Az angol Unidentified Flying Object (azonosítatlan repülő objektum/tárgy) rövidítése.
UFO minden a levegőben megfigyelt objektum, jelenség, amit a szemtanú a saját ismeretei alapján nem tudott beazonosítani, nem tudta meghatározni mibenlétét.
A köznyelv az UFO szón általában földönkívüli űrhajót, esetleg tévesen földönkívüli lényt ért."
Az én UFO-mról el tudom mondani, hogy kb. 10 percig élt. Ugyanis 10 percig nem tudtuk, illetve tudtam beazonosítani. A következő a sztori: Igazából többed magával jött; 6 különböző vöröses fénylő tárgy lebegett át telkünk felett 22:00 körül. Az idő borongós volt, felhők takarták a csillagokat. A szél nem fújt, légmozgás alig volt - ez még később fontos lesz. A hat tárgy Észak-Kelet irányból Dél-Nyugat irányba haladt át felettünk. Lassabban mentek, mint egy helikopter és hát ugyebár a felhő alap alatt, végig jól láthatóan. Fényük nem pislákolt, de mintha néha ki-ki hagyott volna.
Ez a kis UFO csapat mintha egy láthatatlan láncra lett volna felfűzve. Igazából először az első 4, majd később az utolsó kettő zárta a sort. Átvonulási idejük max 5-6 perc lehetett. Azt hiszem már eddig is sok információt osztottam meg. Valakinek valami tippje, hogy mik lehettek?
Nos, aki zöld vagy szürke idegeneket vár a továbbiakban, azt el kell keserítenem. De érdekesnek érdekes lesz a konklúzióm az biztos. Már, ha lesz :D Következzék egy videó, azután pedig a lehetséges megoldás.
Egy kívánság ballon lehetett. Illetve kívánság ballonok lehettek az azonosítatlan tárgyak. Teljesen illenek a képbe. Több oldal is foglalkozik velük. Roppant szórakoztató az emberek véleményét olvasni velük kapcsolatban.
A kívánság ballonok nyaranta születésnapokon, esküvőkön és egyéb vigasságokon tűnhetnek fel nálunk. Miután ugyanis meggyújtják egyszerre eresztenek el pár tucatot. Este, jó időjárási körülmények közt jó buli az egész kis ceremónia. Ha nem látunk bele semmit akkor is érdekes nézni, ahogy távolodnak a kis ballonok. Amiket ha jól értelmezek a meggyújtott égésgázok vagy mik táplálnak... Tehát a környező települések valamelyikén valakik biztos jól szórakoztak. Kár, hogy engem nem hívtak meg fotózni az eseményt... :-D
Tehát igen, az UFO-k ballonok voltak. Hmm ez így belegondolva elég lapos sztori. De az, aki még hírből sem hallott ilyenről bizonyára zavaró lehet látni ilyen csapatosan levegőben áramló azonosítatlan tárgyakat.
A lampion.hupont.hu így ír róla:
"Hogyan használjátok?
Nagyon könnyű a használata: nyisd szét a lampiont, az alján található hurokra húzd rá a gyújtóst, majd a hurkokat hajtsd ketté a tetején. A lampiont tartsd függőleges helyzetben és várj pár percet, amíg megtelik meleg levegővel. Amikor érzed, hogy könnyebbé válik, suttogjátok bele kívánságaitokat és engedjétek el…
A hagyományról:
Távol-Keleten évezredek óta különböző szertartások és ünnepélyek szerves részévé vált, a repülő lampionok segítségével engedték el az emberek a betegséget, rosszat és írták rá a lampionra vágyaikat, hogy azok feljuthassanak az égbe."
Hogy lehet ezek után elbúcsúzni? Jó reptetést! :)
2011. július 22., péntek
Feldolgozási idő
Rengeteg információ és tudatosítani való dolog vesz minket körbe. S mivel lehetetlen állandóan az önértékelésünkkel bajlódni épp ezért arra is teremtettünk, hogy hibázzunk. Ennél fogva néha észrevétlenül bunkók vagyunk. Nem csak másokkal, hanem önmagunkkal szemben is.
A következő gondolat folyam előtt egy konkrét példa (vicc), hogy érthetőbb legyek :
Tévedni emberi dolog - mondta a sün és lemászott a drótkeféről.
Norman Doidge mondta egyszer, hogy: "Tévedni épp oly emberi dolog, mint a hajlam, hogy tévedéseinkért elhárítsuk magunktól a felelősséget." Vajon mennyire a mi hibánk egy-egy tévedés, ha az pusztán a meg nem értésből és a feldolgozási időnk lassúságából fakad?
És vajon mennyire az, ha már az évek alatt összeszedett rutinunk szinte észrevétlenül hárítja el a felelősség vállalást tetteinkért? - A válasz természetesen az, hogy a miénk minden. Persze van benne valami, ami legalábbis azt mondatja velem, hogy ez a bizonyos észlelési és felfogási idő, mintha nem teljesen állna a mi tudatos, egyszerű akarat erőnk hatása alatt. Ennélfogva komplexebbnek kell lennie, mint azt elsőre gondoljuk.
2011. július 21., csütörtök
2011.07. 21 - Fontos
Az írás újra fontossá vált az életemben. Újra – mit újra? talán most először – lehetőségem termett arra, hogy levetkőzzem önmagam szuicid és szürke oldalát és a dolgok valódisága, megfogásuk felé törjek.
Szeretek olvasni és írni, értek a fotózáshoz is, azonban a képi, a fotografikus megfogalmazás sokkal nagyobb teher számomra, kevésbé természetes, mint a gondolatok közvetlen papírra vetése. Noha természetesen ennek is meg van a maga árnyoldala, sokkal több gyötrődés egy pár oldalas novellát is leírni, ahogy az elsőként megfogalmazódik bennem. A fotó önmagáért helytáll, míg az A4-es oldalak betűkódolása merőben gázosabb bármely kép pixel elemeitől.
Persze ezek mind jelenlegi gondolatok, később majd más dolgokat fogok gondolni.
Mindenesetre érdekesek ezek a késztetések, ezen a mai napi napló bejegyzésem érzem, azért kiállt hogy rakjam ki a valóságsztorihoz is. Vagy legalábbis folytassam a netes érdekeltségeim. Azt hiszem mindennek meg van a maga ideje, és ezeknek a dolgoknak most jött el sajátjuk.
2011. június 17., péntek
Póz, az idő egy megfagyott pillanata
Képesek vagyunk –e (én képes vagyok –e) arra koncentrálni, ami igazán fontos és a pillanatnyi forma gátlásait figyelmen kívül hagyni - cselekedni?
[Image by: http://m.blog.hu/ha/haerdekel/image/Kev%20mappa/%C3%89l%C5%91%20K%C3%A9p/%C3%A9l%C5%91%20k%C3%A9p%2007.gif /Jamie Beck]
2011. február 26., szombat
Kísérlet
Ha igazán komolyat akarok gépbe vésni, akkor itt van ez:
http://samsarahun.blogspot.com/
Vagy a Flickr, vagy a nagy hatalmú Fácsé, mely a semmiből nőtte ki magát, de az emberek által még akkor is növekszik, ha a tervezői lassan csak 2x2 centit hagynak meg reklám mentesen.
Őszintén: kell ez nekem?
Áh, sohasem kellett. De kísérletnek mindenképp érdekes volt.
Azt hiszem ha volna ilyen kifejezés ezt az egészet úgy hívnák, hogy: "magán bulvár", vagy "privát bulvár" esetleg "szociális ömlengés" ... bár talán ez utóbbit használják páran. Egyszer meg lehet írok egy esszét a FaceBook és a blogok hasonlóságáról. Egy régebbi agymenésem alatt megállapítottam, hogy az összes közösségi dolog, nem csak az Interneten, és nem csak az Internet, ha nem minden, amit másokkal kommunikáció téren végezhetünk, annak nagy része pusztán: rész információk megosztásából áll. Én is ezt teszem most; az időm és a technikai korlátok miatt csak rész információkat közlök.
Ez a megállapítás elvezet a következőhöz: Igazából életünk során csak ritkán esik meg olyan pillanat, mikor többről szól az életünk, mint rész információk közléséről: mikor vizsgázunk, beszélgetünk egy régi baráttal az utcán, mikor megnézzük hogy mennyi az idő és mikor az őrült a világba kiabálja téveszméit az mind csak információ darabka. Amikhez véleményem szerint túlságosan ragaszkodunk és azok köré építjük a világunkat.
A zöld erdő mélyén csak a madarakat hallani, lesiklani egy hosszú, meredek domboldalról, miközben érzed arcodon a szelet, csókolózni egy másik forró testtel, vagy épp átadni magadat egy olyan energia tömegnek mellyel csak energia útján kommunikálsz. Azok a ritka pillanatok. Az emberiségnek ezeket kéne hajszolnia, nem pedig rész információkkal körbe barikádoznia magát.